Az elmúlt napokban kaptunk egy kis emlékeztetőt, milyen is az eső, de ez tényleg csak emlékeztető volt. Ennek nyomán, vagy ehhez kapcsolódóan a hétvégén kicsit enyhült a hőség, 30 Co alatt maradt a nappali csúcs, de ez is csak hétfőig tartott, ott már elértük a 30 Co-ot, és keddtől rohamosan emelkedett a hőmérséklet. Nincs felhő, nincs eső, csak forróság, és eközben fokozódik az aszály.
Piros gyümölcsfa takácsatka szívogatása szilva levelén
Ha hosszabb távra tekintünk, akkor sem látunk mást, 21-22-én lehet egy kis zuhany, de marad a forróság, vagyis gyorsan elpárolog, felszárad. Ez azt is jelenti, hogy várhatóan nem okoz az növényvédelmi gondot, de sajnos, az is kimondható, hogy nem segít a szomjazó növényeknek. A növényvédelmi helyzet stabilizálódni látszik, ebben a tartós aszályos időjárásban a kórokozók visszaszorulnak (vagy fertőzésük el sem indul), talán a lisztharmat kivételével. Inkább a kártevők egy-egy csoportja aktivizálódik, tipikusan az atkák, tripszek és még néhány faj. Az elmúlt héthez viszonyítva sok újdonságról beszámolni nem lehet.
A gabonafélék aratása jól halad, az őszi árpát általában már learatták, a tavaszi árpa is megérett, sok helyen túlérett. A területi arányából fakadóan a legnagyobb munkát az őszi búza adja, de azzal is haladnak a kombájnok. Sajnos, a termés mind mennyiségben, mind minőségben elég hektikusan váltakozik. A tavaszi árpa kevés helyen éri el a sörárpa minőséget. A következő feladat a tarlóhántás. Alig ment el a kombájn a tábláról, máris megindult a parlagfű kelése, a korábban kikelt tövek növekedése. Két héttel az aratás után már sok helyen bimbós parlagfű töveket lehet találni a tarlókon, természetesen a nem tárcsázott táblákon. Örömmel lehet látni, hogy megbecsüljük a szalmát, a legtöbb táblán dolgozik a bálázó.
A repce betakarítása is befejezéséhez közelít, a déli és középső országrészben már befejezték az aratását. Itt is szerényebb lett a termés a tavalyi évhez viszonyítva. A repce tarló magasabb, magasabban jár a kasza, így kevésbé vágta le a parlagfű nagyobb példányait. E táblákon, ha lehet, még fontosabb a tarló elmunkálása.
Tarlón hamar feljön a parlagfű
Voltak bizonyos jelek, hogy a mélyebb fekvésű táblarészeken kialakulhatott tartósan nedves környezet, ami kedvez a szklerotiniás szártőkorhadásnak. Most, amikor a betegség tüneteit jól meg lehet figyelni, igazolást kapott a feltételezés: a mélyebben fekvő részeken kialakult a fertőzés. Súlyos kárt nem okozott, de érdemes megjegyezni.
A kukorica küzd a vízhiánnyal. Fejlődik a növény, már virágzásban van, de az kérdéses, hogy mennyire telik meg a cső, mennyire kötnek majd a szemek. Sajnos, a legnagyobb károsítónak az aszályt lehet tekinteni. Betegségek nem támadják a növényt, ezzel szemben a kártevők aktívak. A kukoricamoly és a gyapottok bagolylepke mind a károsításban, mind a fejlettségében nagyjából összecsúszott. Mostanra mindkettő a generatív részeket, főképpen a csöveket célozzák meg. Egyes felvételezések 3-5%-os csőkártételt állapítottak meg, de hozzá kell tenni, hogy a kártevő népesség és a várható kár mértéke térségenként, sőt, táblaszinten is eltér. Érdemes helyi felvételezésekkel pontosítani a védekezés szükségességét.
Az amerikai kukoricabogár imágója hirtelen, és nagy népességgel jelent meg, szinte egyszerre az ország teljes területén. A kártételi küszöbértéket általánosan elérte, meghaladta. A bogarak a csővégeken táplálkoznak. A védekezés indokolt ellenük, és megfelelő szer választásával az előbbi molykártételt is vissza lehet szorítani.
A napraforgóról eddig azt mondtuk, hogy jól tolerálja a szárazságot. Mostanra már ez is megdőlt, sok helyen látni hervadt, vékony szárú, csüngő levelű állományokat. A növények általánosan virágoznak, de ebben az időjárásban nem lesz hosszú a virágzási periódus. Ezt erősíti, hogy az ország déli tájain már nagyjából 90%-os a virágzás, vagyis hamarosan vége lesz. A betegségek közül a már korábban jelzett alternáriás levél- és szárfoltosság jelent meg a táblákon, de nem igazán terjed a betegség. Tányérbetegséget még nem lehet észlelni, és ilyen körülmények között nem is várható rövidtávon a megjelenésük. Ennek ellenére a termelők végzik a tányér védelmét célzó kezeléseket, és vele együtt a kártevők ellen is védekeznek. A bór adagolása valamit segít a termés kötődésében, kinevelésében.
Lisztharmatos bogyók
A kártevők tekintetében nem változott a helyzet, a levéltetű és mezei poloska okoz kárt, de önmagában egyik sem indokolja a kezelést. Gondot okoz, hogy a ritkuló, összeeső állományban fényhez jut a parlagfű, és korán kezdődik a felszaporodása, növekedése.
A szója is a virágzás végén tart, a hüvely- és a magképződés a jellemző. Gondot a sikertelen gyomirtás, az atkák, levéltetvek és poloskák adnak.
Burgonyában sem változott a helyzet. A betegségek közül az alternáriás levélfoltosság jelent meg, de nem jellemző a gyors terjedése, így védekezés még nem indokolt. Jelenleg a fertőzöttség mértéke a lombfelület 5-20%-a között mozog. A burgonyavész nem jelent meg, nem is kedvező számára az időjárás. Egyedüli kivétel az öntözött táblák, ott viszont a védelmet fenn kell tartani.
A burgonyabogár második nemzedéke megkezdte a tojásrakást, figyelni kell a lárvakelésre. Általában – a védett táblákon – a kártételi küszöbérték alatt van a népesség, de a nem kezelt táblákról folyamatos az utánpótlás. Ilyen szárazságban viszont a lombvesztés végzetes a növény számára.
A csonthéjasok közül az őszibarackot és a kajszit kell megemlíteni. Bár az időjárás nem kedvez a sztigminás levéllikacsosodás betegségnek, mégis az új hajtások levelein ismét megjelentek a foltok, amelyek majd kilyukadnak. A helyi felvételezések alapján, ahol hasonló képet lehet látni, érdemes védekezni a betegség megállítására. A lombvesztés gondot okoz a rügydifferenciálódásban és a vesszők beérésében is.
Amerikai aknázómoly szőlőn (ilyenünk is van)
A cseresznye és meggyfákon szüret után érdemes egy rezes lemosással védekezni a blumeriellás levélfoltosság ellen. Ennek sem kedvez az időjárás, mégis jelen van, sőt, lassan terjed a betegség.
A szilva lombozatát erősen támadják az atkák. Nagyobb tömegben a takácsatkák (közönséges – és a piros gyümölcsfa takácsatka), de jelen van a csonthéjasok levélatkája is. A szilva szedése ugyan megkezdődött, de a kései fajtáknál – a várakozási idő figyelembe vételével – még érdemes védekezni e kártevők ellen is.
Az alma szépen fejlődik, különösen az intenzív, öntözött ültetvényekben. Mostanra már elérte a 75 %-os gyümölcsméretet. A varasodás kevésbé okoz gondot, a helyi esők miatt kell esetenként egy kontakt készítményt bevetni. A lisztharmat sem okoz súlyos fejfájást, bár újra és újra észlelhető konídium szóródás. A rendszeresen védett ültetvényekben kicsi a fertőzési nyomás, de itt is kaphatunk szaporító képletet a „szomszédságtól”.
Nagyobb kárral fenyeget az almamoly második nemzedéke. Érdemes a lárvák ellen vedlésgátló készítmények bevetésével védekezni, hosszabb hatástartamot biztosítanak. A levéltetvek – főképpen a zöld alma levéltetű – továbbra is szaporodnak az ültetvényekben. Követésük alapján lehet a védekezésről dönteni. Nagyobb gondot okoznak az atkák, főképpen a közönséges – és a piros gyümölcsfa takácsatka. A levelek bronzosodása már egy erős fertőzés és kártételt jelez, ezt pedig ma már láthatjuk az ültetvényekben. A permetezésnél a szerválasztáson túl a nagy lémennyiség és a jó fedés segíthet.
A szőlőskertekben továbbra is a lisztharmat ad feladatot. A reggeli bőséges harmat, az érkező meleg együttesen olyan mikroklímát teremet a lombozat belsejében, amely kedvez a kórokozónak. Ennek ellenére a korai fajták – már kifejlődött a bogyó, fürtzáródás állapota – bogyói már kevésbé érzékenyek a fertőzésre. E tekintetben a kései fajták fürtjeire kell koncentrálni. Mégis kell kezelni az előbbi állományt is, hisz a kórokozó a lombozatot, a hajtástengelyt is megfertőzi, ami az áttelelését segít. A peronoszpóra csak kis szerephez jutott az idén, nem is várható már komolyabb fertőzése. Esetleges helyi esők indokolhatnak védekezést ellene.
Lisztharmat fertőzés tünete hajtáson
Új jelenségként (bár nem teljesen új), az abiotikus tényezők közül a napégést kell megemlíteni. Óvatosan kell elvégezni a zöldmunkát, a fürtöt árnyékoló leveleket érdemes meghagyni, mert a nap is károsítja azokat.
Védekezési elvek
Varasodás, almafa lisztharmat, szőlő peronoszpóra esetében előtérbe kerülnek a kontakt készítmények. Szőlő lisztharmat esetében még indokolt lehet egy kontakt+felszívódó kombináció, és utána át lehet térni a kénre.
A takácsatkák, csonthéjasok levélatkája ellen jó lenne az etoxazol hatóanyagú Zoom 11 SC készítmény, de vigyázzunk a 42 napos élelmezés-egészségügyi várakozási idejével. A tebufenpirad hatóanyagú Pyranica 20 WP csak 28 napot követel meg, és a legrövidebb afenpiroximat hatóanyagú Ortus 5SC, amely esetében almafélék 4 nap, szilva esetében 14 nap az előírt várakozási idő.
Növényorvos
