A múlt héten még arról írtunk, hogy némi csapadék várható, és az kicsit javíthat az aszályon, és a többszöri eső még akár egy kis változatosságot is hozhat a növényvédelmi helyzetben. Sajnos, ebből egy-két szeles nap, néhány vihar és pár milliméter csapadék lett helyenként, vagyis nem bővült a növényvédelmi tennivalók sora.
Madárkártétel napraforgó tányéron
Sajnos, ennek a megállapításnak nem csak pozitív tartalma van, hiszen azt is jelenti, hogy az aszály vette át az uralmat, a kórokozók meg sem jelentek, vagy éppen visszaszorultak. Az aszály viszont tetemes kárt okoz, mutatják ezt a korán felsült kukoricatáblák, a hervadt, fonnyadt napraforgó állományok, az apró gyümölcsöt nevelő gyümölcsfák. Ha most előre tekintünk, ismét a hétvégére jeleznek viharos, esős napokat. Nem újdonság ez, augusztus 20-án gyakran megzavarja a rendezvényeket a vihar. A csapadék mennyiségére vonatkozó előrejelzés csak 2-4 mm-t említ, ez nem oldja meg a növénytermesztők gondját.
A tarlók ápolása folyamatos. Ez azért is fontos, mert itt az ideje a repce magágykészítésének. Ebben a száraz talajban nem lesz egyszerű morzsás szerkezetű, ülepedett magágyat készíteni, időben, jó minőségben vetni. A tarlókon, ha bármi kis elmaradás következik, azonnal megjelenik a parlagfű, és gyorsan nő. A repce árvakeléseken szaporodik a földibolha, és ha a közelébe kerül az új vetés, akkor gyors áttelepedés várható. A fómás levélfoltosság betegség is megjelent a kis növényeken, ami előre jelzi, hogy lesz fertőző anyag az őszi támadáshoz.
A szántóföldi kultúrák általánosan szenvednek az aszálytól, nagyobb mennyiségű, áztató eső kellene a normál állapot eléréséhez.
A kukorica már elérte a viaszérés állapotát. Az alsó levelek a rosszabb vízgazdálkodású talajokon felsültek, de ez a folyamat kezd általánossá válni. A kártevők közül az amerikai kukoricabogár érdemel figyelmet továbbra is. A vetésváltás alacsonyabb szinten tartja az imágó populációt, de még ott is eléri a 2 db/növény fertőzöttségi szintet, ami indokolja a védekezést. Ezzel csökkenthetjük a tojásrakást, a jövő évi kártevő tömeget is. A kukoricamoly rajzása már csökken. A gyapottok bagolylepke a Dunántúlon kisebb népességgel károsít, míg az Alföldön még mindig jelentős kárral fenyeget. Lassan áttelepül a zöldségnövényekre, de megtámadja a virágokat is. A nagyvad behúzódik a kukoricatáblák belsejébe, egyre nagyobb az okozott kár (táplálkozási és taposási kár).
Az első számú közellenség – már virágzik
A napraforgó gyorsan érik, korai betakarításra kell készülni. Az alternáriás levélfoltosság ugyan nem terjedt az utóbbi időben, de tünetei megjelentek száron is. A fertőzöttség továbbra is az alsó 4-6 levél szintjét, illetve azt a szárszakaszt érinti. A tányér fertőződése egyelőre kismértékű, de észlelhetők a jellegzetes tünetek. Megjelentek az egyéb kórokozók által kiváltott szárfoltosságok is, mint pl. a diaportés szárfoltosság, gyenge mértékű, szár-és levéltünet is látható. Nagyobb jelentőségű a jellemzően gócosan előforduló fómás betegség, általában gyenge, de egy-két táblán közepes mértékű fertőzést ért el. Az aszályos nyarakon gyakran felszaporodik a hamuszürke szárkorhadás, amely az idén is megjelent, most a nyár végén kisebb-nagyobb foltokban terjed. Ebben az időszakban már nincs esély a védekezésre.
A burgonya lassan elveszíti zöld lombját, csak az öntözött táblákon mutat még a lombozatot. Az alternáriás levélfoltosság fertőzöttsége nem nőtt lényegesen. A burgonyavész viszont terjedésnek indult, de a száraz időjárásban beszáradtak a foltok, a fertőzés leállt. Az összeeső lombozatban már nem tud tetemes kárt okozni. Hasonlóképpen a burgonyabogár sem talál tápnövényt már. Védekezésnek már csak az öntözött táblákon, esetleg a kései ültetésű állományoknál van értelme.
Az előbbihez hasonlít a paradicsom helyzete. Az időjárás követeztében újra szükséges védekezni a fitoftóra és az alternária ellen, de figyelembe kell venni a szedéshez igazodó élelmezés-egészségügyi várakozási időt is. A bagolylepke lárvák egyre nagyobb számban találják meg a bogyókat. Szintén a szedés szab korlátokat a védekezésben, rövid várakozási időt követelő kontakt szerrel ajánlott védekezni, amíg nem fúrták még be magukat teljesen.
A szója állományok nevelik a termést. Gyakran lehet látni az alsó levelek sárgulását, ami az atkakártétel következménye. Szerencsére már nem gyarapodik a kártevő népessége. A peronoszpóra tünetek is inkább az alsó levélemeletekre korlátozódnak. A még fennmaradt spórák fertőzéséhez rövid ideig kedvező volt az időjárás, de komoly asszimilációs felületcsökkenést (lombvesztést) nem okoz a kórokozó. A lombfertőzés általában gyenge fokozatú. A szeptóriás barnafoltosság szintén legfeljebb gyenge mértékű fertőzéssel van jelen egy-két táblában. Gombaölő szeres beavatkozás nem indokolt.
A csonthéjas gyümölcsök közül az érőfélben levő őszibarackot, a nektarint és a szilvát támadta meg a gyümölcs monília. 7-10 nappal korábban volt egy rövid esős periódus, akkor jelent meg a betegség. Néhány gyümölcs megrothadt, de aztán, főleg a lombozat kiszáradása miatt, a fertőzés megállt. A szilvafák általában rekordtermést nevelnek, ami kedvező helyzetet teremt a fertőzés terjedéséhez. E gyümölcsfajnál érdemes – a várakozási idő figyelembe vételével – egy kezeléssel megmenteni a gyümölcsöt.
Lisztharmat tünet őszibarack levelén
A sztigminás levéllikacsosodás lassan terjed. A betegség az asszimilációs felületet csökkenti, de a rügyek károsodását is okozza, ezért érdemes ellene kezelés tenni, illetve a betakarítás utáni lombfertőtlenítést is elvégezni. Hasonló feladatot jelent a blumeriellás levélfoltosság is a cseresznye és meggyfákon. A keleti gyümölcsmoly és a szilvamoly egyaránt nagy számban repül, de azért lassan csökken a népességük. A gyümölcsök betakarításával jelentőségük csökken, bár a keleti gyümölcsmoly hajtáskárosítása is okozhat gondot.
Új jelenségként kb. egy hete megjelent a lisztharmat tünete őszibarackon. A betegség nem terjedt, hanem visszaszorult a meleg, száraz időjárásban. Mindenesetre érdemes figyelni rá.
Az almásokban a korai fajták érését lehet követni, míg a kései fajták még nevelik a gyümölcsöt. Sajnos, az öntözetlen ültetvényekben általános a gyümölcshullás. A károsítók fertőzési nyomása, ha lassan is, de csökken. Az almalevél aknázómoly rajzása csökkenő, jelenleg kártételi küszöbérték alatti. A levélaknázó molyok (lombosfa-fehérmoly, almalevél-aknázómoly) kártétele nem nőtt, alacsony szinten maradt. Az almamoly rajzása szintén csökkenő 5-7 db hím/csapda/hét, már csak a kései fajtákra jelenthet veszélyt.
A takácsatkák (közönséges kétfoltos) almalevél-atka népessége még mindig magas, egyre több a bronzos levélzetű fa. Lassan ez a kártevő is visszaszorul, a védekezés inkább a jövő évi népesség korlátozását szolgálhatja, illetve az idei korai lombvesztést is megelőzhetjük így. A lisztharmat fertőzése csak az esőt kapott helyeken erősödött. A fertőzött hajtások aránya hasonló az előző időszakhoz, közepes-erős fertőzésről beszélhetünk.
A varasodás terjedése mérsékelt, de folyamatos – főleg a lombon. Gyümölcsön továbbra is gyenge mértékű fertőzéssel lehet találkozni. A száraz, meleg időjárás nem kedvezett az újabb fertőzések kialakulásának. Öntözött körülmények között, és annak ellenére a fertőzésveszély csak gyenge mértékű. A kései szüretelésű fajtáknál van még idő egy kezelésre, a kontakt hatású készítmények használata elegendőnek tűnik.
A szilvamoly lárvája
A csemegeszőlő korai fajtáit már szedik és zsendülnek a borszőlők is. A lisztharmat tünetek terjedése lombon fokozódott. Általában gyenge mértékű fertőzés tapasztalható, de néhány kevésbé intenzíven védett ültetvényben közepes mértékű lombfertőzés is megfigyelhető. A kazmotéciumok képződése eddig mérsékelt volt, most viszont a kialakulásuk megakadályozása miatt – ha a szőlő fejlettsége engedi – javasolt a gombaölő szeres védekezés (boszkalid, évi.: 28 nap, vagy kén, évi: 0 nap).
A peronoszpóra fertőzésnek átmenetileg kedvezett az elmúlt hét, a tünetmegjelenés a hajtásvégi leveleken látványos. Általában gyenge mértékű a lombfertőzés, de ez esetben is a kevésbé védett ültetvények károsodtak nagyobb mértékben. Ahol nagyobb mértékű fertőzés lépett fel, és van még idő a szüretig, érdemes egy kezeléssel megfékezni a betegség terjedését.
A tarka szőlőmoly lárvakelése folyamatos. A kis lárvák még egy kontakt szerrel is elérhetők, de később már nehezebben fékezhetők meg.
Rágásuk nyomán a szürkepenész fertőzése veszélyeztet, s jelenleg ez tűnik a legveszélyesebb károsítónak. A kórokozónak segít a zsendülő állapot, a darazsak, madarak kártétele, a természetes repedés (már ahol volt eső). Érdemes megelőző jelleggel védekezni a betegség ellen.
Az amerikai szőlőkabóca rajzása még mindig tart. A népesség bár csökkenő tendenciát mutat, még mindig jelentős. Ahol nem kezeltek ellene, vagy csak egyszer kezeltek, ott érdemes még egy permetezést beiktatni a védekezési sorba. Ezzel a tojásrakást is megelőzhetjük.
Növényorvos