A múlt hétre még mindig a nyárias, aszályos időjárás maradt, de a hét végére már gyülekeztek a felhők, és néhol csapadék is hullott. Egyre inkább a magas relatív páratartalom lett a jellemző, ami magában hordozta a zápor-zivatar lehetőségét.
Uborka peronoszpóra
És megjött. Vasárnap már sok helyen esett, és ez folytatódott az éjszaka folyamán, s hétfőn is. Az eső sok helyen viharral, helyenként jégesővel társult, de a lényeg, hogy esett. A mennyiséget illetően erős szórás tapasztalható, volt ahol éppen csak pár mm hullott, míg máshol 50 mm körüli csapadék árasztotta el a földeket. Ennek kapcsán joggal lehet arra számítani, hogy egy újabb fertőzési hullám indul el, főképpen gombabetegségek erősödhetnek.
Más oldalról viszont vannak olyan tényezők, amelyek az előbbi következtetés ellen szólnak. Tipikusan a csapadék mennyisége, a környezet. Az eső gyorsan beívódott, elpárolgott, a felületi nedvesség csak kevés helyen – csak tartós vagy ismétlődő eső esetén – maradt meg több órára. A másik tényező a növények fenológiai állapota. A legtöbb gyümölcsnél és szőlőnél a termés elérte azt az állapotot, amelynél már kevésbé érzékeny a gombás fertőzésekre. A következő hatás az esőt követő időjárás. Nos, az esők után feltámadt a szél, szétfújta a felhőket, felszárította a növények felszínét, és a meteorológia nem ígér tartósan esős napokat.
Mindezeket összegezve nem várható lényeges változás, tendenciájában marad a nyárias, meleg, inkább száraz időjárás, a fertőzési nyomás emelkedése a gombabetegségek részéről átmeneti lesz, és utána ismét a kártevők adnak némi feladatot. Természetesen ezt a megállapítást árnyalni kell, nem lehet az ország teljes területére általános érvényűként kimondani. A helyi körülmények, a helyi változások színesítik a képet, amit ott kell megítélni, és annak megfelelően kell dönteni növényvédelmi kérdésekben is.
Almamoly kárképe
A kalászosok aratása a végéhez közeledik. Igazából az őszi – és tavaszi árpát, a rozsot már levágták, az őszi búza utolsó táblái kerülnek sorra, amikor felszárad a talaj. Itt a munka a szalma mentése és a tarlók elmunkálása. Így eső után ez utóbbi kap különös fontosságot, mert a parlagfű – minden egyébbel társulva – igen gyorsan kicsírázik, megerősödik. Hasonló megállapítást lehet tenni az őszi káposztarepcére is.
A kukorica nagyon szenvedett az aszálytól, de remélhetőleg most kapott egy átmeneti felfrissülést. A kártevők közül a kukoricamoly, a gyapottok bagolylepke és a kukoricabogár imágója van jelen továbbra is. Az első kettő takarmánykukorica esetében nem éri el a kártételi küszöböt, míg az amerikai kukoricabogár létszáma folyamatosan emelkedik, ellene indokolt a védekezés.
A napraforgó is jelezte már a vízhiányt, most az is megújul. A legtöbb helyen már a virágzás végén jár, kezdődik a kaszatok kinevelése. A kórokozó eddig nem bántották az állományokat. Most – így az esők után – annak lehetnek nehéz napjai, aki a tányérbetegségek elleni védekezést „kispórolta” a technológiából. A szárat és a lombot támadó betegségek nem terjedtek tovább, az alternáriás szárfoltosság van jelen, de a fertőzés mértéke alacsony szinten maradt.
A kártevők közül továbbra is a levéltetvek és a poloskák találhatók a növényeken, de a népesség igazából nem változott. A korábbi védekezések ismétlése nem indokolt.
A szója felső régiója még virágzik, alul a hüvelyek telítődnek. Sajnos, az aszályos időjárásban rosszul kötött, így alul hiányos, kisméretű hüvelyek találhatók. A homokos jellegű, gyenge talajokon már megkezdődött a növényállomány felsülése. A kártevők közül a levéltetvek, atkák, hernyók vannak jelen, de népességük alacsony, a védekezés nem indokolt, ráadásul a gazdaságossági megfontolások is óvatosságra intenek a költségek terén.
Filoxéra levéllakó alakja
A burgonya táblákon eddig csak az alternáriás levélfoltosság jelent meg, mértéke nem érte el a károsítási küszöbértéket. Most változik a helyzet, átmenetileg a nedves körülményeknek köszönhetően a fitoftórás fertőzés is veszélyeztet. Ahol zöld és erős a lombozat, ott érdemes egy védekezéssel megelőzni a betegség fellépését.
Hasonlóan ajánlott egy védekezéssel készülni az uborka peronoszpóra és a paradicsomvész támadására is.
A csonthéjasok szürete fajtól, érési időtől függően halad előre. A sztigminás levéllyukacsosodás, a gnomónia és a blumeriellás levélfoltosság megelőzésére érdemes egy szüret utáni lemosó jellegű kezeléssel fertőtleníteni a fákat.
Az alma fejlődése már a teljes méretet közelíti, a nyáriakat pedig szedik. Ebben a stádiumban a gyümölcsöt viaszos réteg vonja be, ami – többek között – a betegségek támadása ellen is véd. Mégis kaput találnak a fertőző képletek, ha egy heves eső, esetleg ismétlődő csapadék lemossa ezt a viaszos réteget. Éppen ezért az elmúlt napok következményeit minden ültetvényben egyedileg kell ellenőrizni, és a védekezést a megállapításnak megfelelően végezni. A kontakt készítmények használata általában elégséges.
A kártevők közül továbbra is gondot okoznak az almamoly második nemzedékének lárvái és a takácsatkák. Az atkák továbbra is szaporodnak, de július végén megkezdődik a telelőre vonulásuk. Érdemes ebben a szakaszban végezni egy kezelés ellenük, mert az a jövő évi korai atkakártételt hatásosan visszaszorítja. Sajnos, az intenzív napsugárzás a gyümölcsökre is hat, napégés tüneteit lehet látni az ültetvényekben. A gyomok szaporodtak, növekedtek a sorokban, különösen, ha öntözést biztosítottak a fáknak. Most – közeledve a szüret kezdetéhez – érdemes egy kezeléssel csökkenteni tömegüket.
Amerikai lepkekabóca
A szőlőskertekben már a korai érésű csemege fajták szedésére készülnek, míg a borszőlőknél is hamarosan kezdődik a zsendülés. Ebben az állapotban már nem érzékenyek a bogyók a betegségek támadására, tehát nem kimondottan a termés védelme a cél. Érzékeny viszont a lombozat, a kocsány a lisztharmat, hónaljhajtások a peronoszpóra fertőzésére.
A lisztharmattal küzdöttünk szinte a teljes vegetációs időszakban, viszont a peronoszpóra eddig csak észlelési szinten jelent meg. Most, az utóbbi időszak szórványos esői nyomán az új levelek felületén, több helyen is megjelentek az olajfoltok. Most, a csapadék után érdemes mindkét kórokozó ellen védekezni, a lombozat védelmét és a vesszők beérését segíteni. Általában a kontakt készítmények használata elég.
Továbbra is nagy számban van jelen az amerikai szőlőkabóca, inkább a déli, melegebb fekvésű ültetvényekben a védekezés indokolt. Az atkák itt is felszaporodtak, hasonlóan az almánál leírtakhoz, a telelőre vonuló népesség gyérítése a jövő évi szezont is támogatja. Egyre több helyen figyelték meg a filoxéra levéllakó alakjának szaporodását, a kisméretű gubacsok szinte az egész levelet beborítják. A védekezés lehetőségeit szinte minden károsítónál már korábban megtárgyaltuk. Most csak a filoxera elleni kezelésekre térek ki, a felszívódó tulajdonságú anyagok, pl. tiametoxam, acetamiprid hatóanyagú termékek lehetnek hatásosak. Többen az indoxacarb hatóanyagra esküsznek.
Növényorvos
