Május és a májusi esők, ez összességében jót jelent. Nem véletlenül mondja a népi mondás, „Májusi eső aranyat ér”, és ez most nagyon aktuális. Még friss az emlék az április végi télies időszakról, a hó, havas eső, eső érkezéséről.
Ezen a táblán már nehéz segíteni
Aztán több éjszaka fagyot mértek, akár -2 –5 Co is előfordult. Felvetődik a kérdés, hogy mit javított és mit rontott ez a kései tél az addigi helyzeten.
A csapadék már nagyon hiányzott, jött is bőséggel, és jól hasznosult. Ennek ellenére a lehullott 20-40 mm eső viszonylag rövid ideig segít a növényeinknek, hiszen a száraz talaj beszippantotta, elvezette a vizet, a folyamatosan dolgozó szél kiszárította a talaj felső rétegét, s a növények is hasznosították a nedvességet. Ebből következik, hogy a május első napjaira ígért újabb esők jókor jönnek, segítenek a növényeink fejlődésében.
A fagy hatását még nem mérték fel pontosan, így a helyi megfigyelések és megközelítő becslésekre lehet támaszkodni. Szántóföldön közvetlen fagykárt – a virágzó repce kivételével – nem lehet találni. A repce esetében is csak az éppen kinyílt virágok károsodását, az adott szint rossz kötődését lehet megfigyelni.
Az első beszámolók szerint a gyümölcsösökben, szőlő ültetvényekben is kisebb a kár, mint azt a félelmek valószínűsítették. Az almásokban kis területen, a nyugati határszélen okozott kisebb kárt a fagy. A csonthéjasok már túljutottak a legérzékenyebb, virágzás fejlődési állapoton. Fagykárt nem szenvedtek.
A szőlő ültetvényekben csak kisebb területeken keletkezett fagykár (Alföld és magasan fekvő ültetvények). A diót is megviselte ez a fagyos időjárás, a fagyás tünetei láthatók a lombozaton is és a virágokon is. Itt is csak részleges kárról lehet beszélni, 10-20 % mértékben.
Van egy másodlagos károsítás is, s az ebben érintett kultúrák köre, a kár mértéke súlyosabb. Az elvetett (ültetett) – vagy már a fejlődés kezdetéig eljutott növényekre gondolok.
A tavaszi árpa szépen kisorolt, növekedésnek indult, majd a hideg időjárásban megtorpant fejlődésében, a bokrosodás nem, vagy csak részlegesen történt meg.
Az elvetett kukorica és napraforgó magvak csírázása megkezdődött, néhol a csíranövények már áttörték a talaj felszínét. A hideg talajban a magvak csírázása vontatott, a kis növények fejlődése leállt. Ennek következtében hosszabb ideig kitettek a korai károsításoknak (csírakori betegségek, talajlakó kártevők, barkók, stb.). Az egyenetlen állomány kihatással lesz a későbbi műveletekre is.
Az elültetett burgonya sem akar kibújni a bakhát talajából. A kelés egyenetlen, sokszor hiányos. Hasonló megfigyelést lehet tenni a szabadföldi paradicsom táblákon is, ez a növény is melegigényes, s most fázik a hideg talajban.
Minden jel arra mutat, hogy most alapjaiban változik meg a helyzet, a szárazságot felváltja a csapadékos időszak, a hideget visszaszorítja a melegedés. Az időjárás előrejelzés most kellemesen meleg, de ugyanakkor esős napokat ígér. Ez kedvez a növényeinknek, de segíti a károsítók megjelenését, felszaporodását is.
Az őszi árpa kihozta a zászlóslevelét, és a kalászhányás kezdetén van. Az állományok alapvetően egészségesek, csak egy-két táblában lehet pirenoforás (helminthosporiumos) foltosságot találni. Ezek a táblák általában a korábban vetett, jobban bokrosodott, dúsabb állományt mutatók. Az előbb előre vetített időjárási kép kedvező helyzetet teremt a kórokozók fertőzéséhez, ezért fókuszálni kell a lomb – és most már a kalász védelmére is.
Már van folt (Pyrenophora sp.)
A vetésfehérítő bogarak a hidegben hirtelen eltűntek, igazából elbújtak, de most a melegedés gyorsan visszahozza őket. Hamarosan kezdődik a tojásrakás, s majd a lárvák kelése. A védekezéssel – tekintettel arra, hogy a bogarak felszaporodása megtört – a lárvák kelésére kell koncentrálni.
Az „emeletes” vetésfehérítő bogár nem jót jelent
Hasonló tendenciákról lehet beszámolni az őszi búza esetében is. A fejlettsége természetesen elmarad az előbbi kultúrától, de már a 3. csomó megjelent. Több helyen nem eléggé bokrosodott, ritkás az állomány, s ez már nem fog megváltozni.
A lisztharmat már általánosan jelen van a táblákban, bár idáig csak egy-két pamacs formájában, a növények tövén. A most kialakuló klímában, különösen a jobb állományok belső mikroklímájában e betegség gyors terjedése várható.
Terjed a lisztharmat
A pirenoforás és szeptóriás betegség még nem jelent meg, vagy éppen csak egy-egy kezdeti foltot mutat. E betegségek megjelenésére és terjedésére szintén számítani kell.
Többen a rozsdabetegségekre figyelnek, azok közül is a sárgarozsdára. Való igaz a kései és hűvös tavasz kedvezett a kórokozónak, s fűféléken már megtalálható a betegség tünete. Amennyiben a csapadékos időjárás lehűlést is hoz (10-15 Co), akkor erre a betegségre számítani kell. Ha tartja magát a meleg, s tartós esők nedvesítik a lombozatot, akkor a levélrozsda megjelenése várható. Szóval, figyeljünk a növényeinkre, keressük a kezdeti tüneteket.
A vetésfehérítő bogár fertőzése az őszi árpánál leírtak szerint várható.
A repce táblák továbbra is virágoznak, a kártevők száma drasztikusan csökkent, azok is fáztak. Feltűnően megcsappant a repce becő-ormányosok száma, pedig a hideg érkezésekor éppen felszaporodóban voltak. Várhatóan még visszatelepülnek a virágzó állományokba. A repce becőszúnyog általánosan jelen van, ahogy a repce vetésterülete emelkedett, úgy nőtt e kártevő jelentősége is. Az eddigi rovarölő szeres kezelések gyérítették állományát, de a virágzás végéhez közeledve érdemes megvizsgálni a kártevő együttest, mennyiségében és összetételében, és szükség esetén még egy utolsó kezeléssel védeni a becőket.
Eddig gombabetegség kevésbé fenyegette a repce táblákat, de mostantól kezdve a kórokozóknak kedvező körülmények miatt azokra is figyelni kell.
Rosszul indul a szezon a tavaszi vetésű kapásoknak. Már május van, és a kukoricának csak kis hányada került elvetésre. Ráadásul a korán elvetett, mára már kisorolt kis növények fáznak, klorotikus képet mutatnak. Az elvetett magvak lassan, vontatottan, s egyenetlenül csíráznak. Jelentősen meghosszabbodik az az időszak, amely során a csírakori károsításokra érzékeny a növény.
A napraforgó vetése jobban áll, de a csírázás és a kikelt növények állapota nem sokkal biztatóbb. E növénynél továbbra is súlyos kárt okoznak a nyulak.
A barkók lelassultak, kevésbé táplálkoztak, ez átmenetileg megmentette a kis növényeket, de a melegedéssel a kártevők újra rágni kezdenek. A védekezés szükségességéről a helyi felvételezés alapján lehet dönteni.
A borsó táblákon megjelent a peronoszpóra, a levelek fonákján helyenként már penészgyep található. Sürgős a védekezés elvégzése, ne terjedjen a betegség.
A védekezés elvei
A kalászosok lomb- és kalász védelmében a szakemberek az Inovis (epoxikonazol+metrafenon), vagy az Opera New (epoxikonazol+piraklostrobin), vagy a Wirtuoz 52 EC (prokloraz+tebuconazol+proquinazid) készítmények valamelyikét javasolják. Természetesen a választék ennél sokkal szélesebb, nehéz lenne mindent felsorolni.
A barkók ellen egy piretroidos kezelés segít.
A borsó védelmére, peronoszpóra ellen a felszívódó+kontakt kombinációk valamelyikét lehet javasolni, pl. dimetomorf+mankozeb (Acrobat MZ WG), vagy a mefenoxam+mankozeb hatóanyagú Ridomil Gold MZ 68 WG.
Ne feledjük, a fázó, szenvedő növényeink regenerálódását egy lombtrágya hathatósan tudja segíteni.
Növényorvos
