A búza tápanyagellátása mindenképpen speciális kérdéseket vet fel, hiszen ősszel vetjük és a nyár első felében takarítjuk be.
Hazánk ökológiai adottságai kedvezőek a búza termesztéséhez, ezzel magyarázható, hogy az elmúlt száz évben a vetésterülete mindig meghaladta az 1,0 millió ha-t, de a múlt század húszas éveiben elérte az 1,6 millió ha-t is.
—————————————————————
Kapcsolódó cikkeink:
A magyar gazda mint NPK mérleg-képes könyvelő
Kén mint tápanyag
Új tápanyag-utánpótlási gyakorlat a zöldségpalánta-előállításban
Az őszi alaptrágyázás jelentősége
A precíziós gazdálkodás bevezetése és elterjedése Magyarországon – Tápanyag-gazdálkodás
A nitrát ellenőrzések hatósági tapasztalatairól
—————————————————————
Az elmúlt évszázad első 60 évében a termésátlagok alig változtak (1,2-1,5 t/ha), és csak a műtrágya-felhasználás érdembeni növekedése után, a ’60-as évek végétől emelkedett 2 t fölé, majd 20 év alatt két és fél szeresére nőtt (1981-90 évek átlaga 4,75 t/ha).
Természetesen ezek az eredmények a termesztéstechnológiai elemek összhatásaként valósultak meg, de ebben mindenképpen döntő szerepe volt a tápanyag-utánpótlásnak, és ezen belül a műtrágya-felhasználás növekedésének.
Talajaink tápanyagmérlegének alakulása a 20-21. században
Ennek igazolására fontos tudni, hogy hazánkban a földművelés története során, az elmúlt század ’70-es éveinek elejéig mindig negatív volt a tápanyagmérleg mindhárom makroelemre vonatkozóan. Csupán a ’90-es évekig – tehát mindössze két évtizedig – adtunk ki több tápanyagot, mint amennyit az évenkénti terméssel kivontunk.
1990 után – példátlan módon – töredékére esett vissza a műtrágya-felhasználás, ismét negatív lett a tápanyagmérlegünk, és természetesen több tényező együttes eredményeként átmenetileg csökkent, de alapvetően nagyon változékonnyá (kiszámíthatatlanná) vált a búza termésmennyisége (1. ábra).
Biztosra vehető, hogy a búzának a hazai növénytermesztésben elfoglalt helye jelentősen nem fog csökkenni a jövőben, de saját érdekünk miatt feltétlenül javítani kellene a termelési biztonságot és a minőséget, ami alapvető feltétele a jó kondíciójú exportértékesítésnek a hazai igények kielégítése mellett.
Fajlagos tápanyagigényre alapozott tápanyagellátás
A búza tápanyagellátása mindenképpen speciális kérdéseket vet fel, hiszen ősszel vetjük és a nyár első felében takarítjuk be, tehát a vegetációs időszak két részre (szakaszra) válik, ami a kijutatott tápanyagok hasznosulását befolyásolja.
Mint minden növénynél, alapvetően a fajlagos tápanyagigényből kell kiindulnunk. 1 t búza szemtermés és a hozzá tartozó szár- és gyökértömeg 25-29 kg N, 12-15 kg P2O5 és 18-22 kg K2O hatóanyagot igényel. Tehát a búza átlagos tápanyagigénye egy 5 t/ha-os termésmennyiség eléréséhez 135 kg N, 68 kg P2O5 és 100 kg K2O hatóanyag évente.
Jelen dolgozatunkban nem kívánunk többet foglalkozni a foszfor és a kálium utánpótlással, de részletesen áttekintjük a termés mennyiségére, minőségére legnagyobb hatással bíró és a környezetre is potenciális kockázatot jelentő nitrogén hatóanyag használatát.
A termesztett növényeink közül a kalászos gabonák, ezeken belül is az őszi búza reagál a legérzékenyebben a nitrogénellátásra.
Mivel az őszi búzának a vetésétől a tél beálltáig nagyon minimális zöldtömeget kell előállítani, ezért a N-igény elhanyagolható ebben az időszakban. Normál körülmények között ezt a N-igényt a termesztésre alkalmas talajok tudják biztosítani, ha sikerül jó magágyat előkészíteni, illetve a termőhelyre jellemző optimális időintervallumban történik a vetés.
A talaj ásványi nitrogén tartalma alapján számított nitrogénigény
A talajban lévő felvehető nitrogénformák mennyisége, a felhasznált nitrogén hatékonysága nagyon nagymértékben függ az időjárástól. Emiatt a talajvizsgálatokon alapuló tápanyag-utánpótlási szaktanácsadás leggyengébb láncszeme a humusztartalom mérésén nyugvó nitrogéntrágyázási javaslat.
Ennek kiváltására alkalmas a talajok tél végi, kora tavaszi ásványi N-tartalmának mérése, az ún. N-min módszer. Elsősorban az őszi vetésű (ezen belül is a gabonafélék) növények fejtrágya adagjának meghatározására dolgozták ki ezt a módszert Németországban a ’80-as évek elején és azoknál a kultúráknál eredményes elsősorban, ahol a vegetáció megindulásakor a növényekben intenzív nitrogénfelvétel indul meg. Ilyen növény az őszi búza.
Az ásványi nitrogén mérésén alapuló trágyázási szaktanácsadás lényege az a felismerés, hogy kora tavasszal (tél végén) a talajban (az alkalmazott módszer esetében a talaj 0-30, 30-60 cm-es rétegében) található, akkreditált laboratóriumban mért ásványi N mennyisége alapján pontosan kiszámítható a tervezett termés nitrogénigénye.
A szaktanácsadási módszert a talaj kora tavaszi nitrát-N tartalmának mérésére kalibrálták.
A kora tavaszi nitrát-N érték talajainkban elsősorban termőhely függő, de adott termőhelyen belül is az egyes évek között jelentős ingadozást mutathat. Az ingadozás adódhat:
• az elővetemény trágyázása, termése, nitrogénfelvétele közötti különbségből,
• az ősszel képződött (felhalmozódott) nitrát-nitrogén téli elmozdulásából, vagyis kimosódásából,
• az őszi mineralizáció mértékéből, mely függ:
o az előveteménytől,
o a betakarítás időpontjától,
o a növényi maradványok alászántásától, valamint
o az időjárási tényezőktől.
A Talajerő plusz Kft. az utóbbi években már közel 25.000 ha-on végez N-min vizsgálatokat az ország szinte minden térségére kiterjedően. A vizsgált terület nagyobb része csernozjom, vagy csernozjom jellegű talaj, a kisebb része erdőtalaj.
A 2. ábrán az évenként mért nitrát-N átlagértékek szerepelnek. Egyértelműen látszik, hogy mennyire jelentős az évjárat hatása az „áttelelő” (tavasszal, a vizsgált talajrétegben mérhető) ásványi nitrogén mennyiségére. A vizsgált időszakban a táblánkénti szórás is igen nagy minden évben, akár az egymás melletti táblák között is. Ebből adódóan az is megállapítható, hogy egy-egy tábla vizsgálati eredményei nem, vagy csak nagyon kis mértékben adaptálhatók akár csak a szomszéd táblákra is.
A vizsgált másfél évtized átlagában a felső talajréteg (0-30 cm) ásványi N-tartalma általában kisebb volt az alsó rétegnél (30-60 cm), ahonnan már lemosódási veszteségek is előfordulhatnak.
Az ásványi nitrogén vizsgálatok alapján az is egyértelmű, hogy az ősszel kiadott, és a növény által a tél végéig fel nem használt nitrogén az évjáratok többségében elveszhet a növény számára, mint tápanyagforrás, mert a mélyebb talajrétegekbe mosódhat, ami környezetvédelmi kockázatot is okozhat. Ez azt is jelenti, hogy a környezet potenciális terhelésén túl a befektetett pénz hatékonysága is kérdéses és esetleges. Az „áttelelő”, a tavasszal kimutatható, felvehető nitrogén mennyiségét a gyakorlati tapasztalatok alapján nem az ősszel kiadott nitrogén mennyisége határozza meg. A javasolt fejtrágyadózisok között is viszonylag nagy a különbség az egyes évek között (69 kg és 105 kg között), amit a 3. ábra mutat. Mint látható, ez az ábra az elmúlt 9 évben meglehetősen „egyforma” fejtrágyadózisokat (-igényeket) mutat. Nem szabad azonban elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy ezek az adatok évente közel 25.000 ha átlagára vonatkoznak. A táblánkénti nitrogén hatóanyag javaslatok évente 40 kg-tól 130 kg-ig változtak, tehát nagyon különböző állapotot mutatnak. Ez a tény rámutat arra, hogy az a hazai termelői gyakorlat, ami a búzatáblák egységes dózisú fejtrágyázását alkalmazza, ezzel a módszerrel jelentős mértékben javítható környezetvédelmi, termésbiztonsági és gazdaságossági szempontból egyaránt.
A különböző elővetemények és a talajban maradó nitrogén mennyisége közötti összefüggést vizsgálva megállapítható, hogy a pillangós elővetemények (ez többnyire borsó volt) után maradt évente a talajban a legtöbb nitrogén (4. ábra). Nincs statisztikailag igazolható különbség a másik három elővetemény típus (kukorica, napraforgó és a nyári betakarítású elővetemények) után a kora tavasszal mért ásványi nitrogéntartalomban, bár az adatok szórása a kukorica előveteménynél a legnagyobb.
A fenti értékelésből megállapítható, hogy az ásványi nitrogéntartalom alakulására (és így az őszi búzára javasolt fejtrágya mennyiségére is) legnagyobb hatással hazánkban az évjárat van. Az elővetemények közül a pillangósok pozitív hatása is egyértelmű, de évjáratonként nagyon változó a talajszelvényben maradó nitrogén mennyisége. A többi elővetemény hatása az egyes évjáratokban nagyon eltérő volt, de ez a vizsgált másfél évtized átlagában kiegyenlítődött.
Az az általános következtetés vonható le, hogy a talajban a vegetáció indulásakor meglevő, a növények számára rendelkezésre álló nitrogén mennyisége gyakorlatilag előre nem becsülhető. Ezért minden évben vizsgálni kell kora tavasszal az ásványi N-tartalmat, és mivel a mért értékek nem is általánosíthatóak, csak arra a táblára ad megbízható információt, amit megvizsgáltunk.
A gyakorlatban az is bebizonyosodott, hogy az ásványi N vizsgálatokra alapozott őszi kalászos fejtrágyázás hatékony és eredményes módszer, s ezért a korábban megszokott adagoknál akár nagyobb, vagy akár kisebb javaslatot is el lehet, és el is kell fogadni. Nincs szükség túlbiztosításra, mert úgy sem lesz hatékony, viszont nem is lehet kihasználni az évjáratban rejlő terméslehetőségeket a javasoltnál kisebb dózisú nitrogénnel. Nagyon fontos kérdés a kora tavaszi N-fejtrágya kijuttatásának időpontja és megosztása. Akár termés-meghatározó tényező is lehet, hogy a tél végi, kora tavaszi vegetáció megindulásakor már jelen van-e a felvehető N a búza számára. Egészen a legnagyobb zöldtömeg kialakulásáig (kalászhányásig) az egyre intenzívebb N-felvételt biztosítanunk kell. Tehát nagyon fontos a környezetet még nem veszélyeztető, de korai N-adag kijuttatása az ásványi N vizsgálatok alapján. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a 4/2004. (II. 13.) FVM rendelet, az egyszerűsített területalapú támogatások és a vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” szakmai feltételrendszerét, miszerint tilos trágyát (műtrágyát) is kijuttatni:
• november 15. és február 15. között,
• fagyott talajra (a talaj 5 cm, vagy annál nagyobb mélységig tartósan fagyott),
• vízzel telített és
• összefüggő hótakaróval borított talajra.
Kötöttebb talajokon 120 kg/ha javaslat alatt nincs szükség a N-adag megosztására. E dózis felett 2/3:1/3 arányú megosztást javaslunk, azzal a feltétellel, hogy a második adagot legkésőbb április végéig ki kell juttatni.
A később végrehajtott második fejtrágya a termés mennyiségére már nem igazán hatékony. Kisebb dózis két részletben történő kijuttatása sem jelent szakmai problémát (erről a gazdálkodónak kell dönteni a lehetőségei alapján), de a második fejtrágyával nem szabad elkésni.
Az ásványi nitrogén vizsgálatok mellett a növényvizsgálatokat minden esetben végezzük el (általában április elején-közepén), mellyel ellenőrizhetjük a növények tápelem-ellátottságát. (Bármilyen probléma esetén még „büntetlenül” beavatkozhatunk.)
A termésminőség alakulása
A jövőben a biztonságosabb értékesítés miatt mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell fektetni a búza minőségére. Természeten ennek a kritériumnak a biztosítása is többféle termesztéstechnológiai feltétel együttlétét feltételezi. A tápanyag-gazdálkodás is fontos szerepet játszik a jó minőség elérésében, mert rossz tápanyagellátás mellett minőség sem lesz! Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a minőség alakulása alapvetően évjárat- és fajtafüggő, vagyis utóbbi elemek hatása jóval nagyobb a minőségre. Jó tápanyagellátás mellett is lehet gyengébb minőség!
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a búza az évjáratok többségében jobb minőségű, ha a virágzáskor jobb a N-ellátás. Tehát ha ebben az időszakban sikerül a talajoldat magasabb N-koncentrációját biztosítani, az az esetek többségében magasabb sikértartalmat eredményez.
Ennek elérését szolgálja, ha az eredeti termésszint biztosításához szükséges N-hatóanyagon felül 30-35 kg/ha N-t juttatunk ki virágzás kezdetén. Tudnunk kell azonban, hogy ha ebben a vegetációs időszakban nincs elegendő víz a talajban, akkor a minőségjavító N-trágyázás nagy valószínűséggel nem érheti el a célját. Gyakorlati tapasztalat alapján viszont az is kimondható, hogy a tél végén a tervezett termésmennyiség eléréséhez szükséges N hatóanyag-mennyiséget semmiképpen sem érdemes „megfejelni”, a jobb minőség eléréséhez szükséges 30-35 kg N-hatóanyaggal, mert a virágzáskori állapotban van szüksége a növénynek új nitrogénforrásra.
Tehát erről a kiegészítő N-trágyázásról a virágzás előtt kell dönteni az időjárási körülmények mérlegelésével.
Összességében elmondható, hogy a hazai talajaink tápanyag-utánpótlási színvonala nem kielégítő. Adatbázisunk alapján egyértelműen megállapítható, hogy az elmúlt két évtizedben talajaink átlagos tápanyagtartalma kb. egy ellátottsági kategóriával csökkent.
Jelen dolgozatunkban az őszi búza nitrogén-utánpótlásának kérdését tekintettük át.
Az N-min módszer lassan már 30 éve ismert a világon, közel 25 éve hazánkban is. Nehezen megválaszolható kérdés, hogy miért nem terjed el szélesebb körben ez az eljárás, amikor bizonyított módon optimalizálni lehet a N-műtrágya felhasználást, ami egyértelműen növeli a termesztési biztonságot és gazdaságosságot.
Dr. Pálmai Ottó,
Fejér Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Velence
Dr. Horváth József
Talajerő plusz Kft., Kaposvár
