Növényvédelmi szempontból messze a legjelentősebbek az Agriotes genusz (kis pattanóbogarak) fajai, mivel a drótféreg népesség nagy részét ezek teszik ki.
A kukoricát ma már szinte az egész világon termesztik. Az egyik legfontosabb szántóföldi növény, élelmiszer, takarmány és ipari növényként egyaránt. A világon a szántóterület 16 %-át foglalja el. A kukorica felhasználása mind a fő, mind a melléktermék esetén rendkívül sokrétű. Főként energiában dús állati takarmányként hasznosítják, azonban a fejlődő, élelmezésügyi problémákkal küszködő országokban a termés 80-90 %-a humán fogyasztásra kerül. Az állatok takarmányozásában elsősorban energiaszolgáltató szerepe miatt jelentős. A világon a kukorica vetésterülete és termésmennyisége 2018-ig várhatóan tovább emelkedik, a bioetanol-előállítás volumenének növelése miatt. Hazánk területének több mint 60 %-a mezőgazdasági művelés alatt áll, ennek kb. 27 %-án folyik kukoricatermesztés.
A talaj mint közeg számos rovarlárvának biztosít élőhelyet. A talaj eredendően elaprózott kőzetdarabkákból álló szervetlen anyag, amely növényi és állati szerves anyagokkal dúsul. A talajtulajdonságok egymásra, és a benne élő állatokra kölcsönös hatást gyakorolnak. Az egyes talajtulajdonságok mérhető értékei és a bennük élő állatok egyedsűrűség értékei között kapcsolat mutatható ki. A talaj minden fizikai és kémiai tulajdonsága hatással van a benne élő rovarlárvák élettevékenységére. A talajtípus és a hőmérséklet mellett a talaj nedvességtartalma határozza meg vertikális mozgásukat.
A terricol rovarlárvák közül a pajorok (Melolonthidae) és a drótférgek (Elateriadae) a jelentősége a legnagyobb. A pattanóbogarak imágói – ellentétben a cserebogarakkal – gazdasági kárt nem okoznak, virágporral, nektárral, kicsorgó növényi nedvekkel táplálkoznak.
Fontosabb fajok
Növényvédelmi szempontból messze a legjelentősebbek az Agriotes genusz (kis pattanóbogarak) fajai, mivel a drótféreg népesség nagy részét ezek teszik ki. A nagy pattanóbogarak lárvái között számos szaprofág és ragadozó fajt is találunk (1. kép). Több, a hatvanas években végzett felmérésben, az Agriotes obscurus (Linnaeus 1758), míg a hetvenes, nyolcvanas években az Agriotes ustulatus (Schaller 1783) bizonyult dominánsnak. Egy a hetvenes évek végi, nagy mintaszámú felmérésben, az Agriotes fajok 77 %-kal domináltak, az összes begyűjtött drótférgen belül. A két leggyakoribb faj az Agriotes ustulatus (36,9 %) és az Agriotes sputator (Linnaeus 1758) (27 %) volt. A kétezres évek elején, a Kisalföld térségében végzett felmérésben azonban, az Agriotes lineatus (Linnaeus 1767) bizonyult dominánsnak (három év átlagában 62,8 %-kal), megelőzve az A. ustulatus-t (19 %) (2. kép).
1. kép: Különböző fejlettségű és fajú drótférgek (Fotó: Dr. Takács András)
Tájegységenként és talajtípusonként változnak az Agriotes fajok közötti dominancia viszonyok, továbbá egyéb fajok is jelentőssé válhatnak, úgy, mint a Selatosomus gravidus (Germar 1843), a Selatosomus aeneus (Linnaeus 1758) erdőtalajokon, az Athous haemorrhoidalis (Fabricius 1801) és az Hemicrepidius niger (Linnaeus 1758) réti öntéstalajokon, a Melanotus punctolineatus (Pelerin 1829) és a M. brunnipes (Germar 1824) réti talajokon.
Biológiájuk, kártételük
A drótférgek, a pajorokhoz hasonlóan, több évig fejlődnek, fejlődésük kezdeti szakaszában növényi korhadékkal táplálkoznak, majd a harmadik lárvastádiumtól élő növényi részeket fogyasztanak. A kis pattanók teljes kifejlődéséhez, fajtól függően 4-5 évre van szükség. Ez alatt a legkülönbözőbb növényeken táplálkoznak, extrém módon sok tápnövényű talajlakó kártevőkként tartjuk őket számon.
2. kép Agriotes lineatus (fent) és Agriotes ustulatus (lent) imágó
(Forrás: http://www.microphoto.co.uk/wp-content/uploads/2013/05/Agriotes-lineatus-21.jpg
http://www.zin.ru/animalia/coleoptera/images/zab_full/Agriotes_ustulatus_bulg_zb.jpg)
A drótférgek a telelőhelyet (40-100 cm) akkor hagyják el, amikor a felső 20 cm-es talajréteg hőmérséklete 2,5-3,0 °C. A felső talajréteg felé irányuló határozott mozgásuk 6-8 °C-on érvényesül. A drótférgek 80 %-a „átlagos” évjáratokban márciusban a 30 cm-nél sekélyebb talajrétegben tartózkodik. Tavaszi fagyok hatására, a lehűlt talajrétegből 45 cm mélységig vonulnak vissza. A hőmérséklet 15 °C-ra emelkedésével, a felső 25 cm-es talajrétegben helyezkednek el, ahonnét szeptemberben, októberben kezdődik meg a telelőre vonulás. Horizontális mozgásuk a növények gyökerei által termelt széndioxid koncentráció gradiensének követését jelenti, amelynek révén rátalálnak az élő növények gyökereire.
A kártétel nagyságrendje az egyedszámtól, a táplálkozás időtartamától, a növény fejlettségi állapotától, valamint az ökológiai feltételektől függően alakul. A talajokban élő drótférgek a kukoricavetés idejére a telelő mélységből a talaj felső rétegeibe húzódnak, és ott táplálkozva berágnak a felpuhult vetőmagba, majd később a csíranövény gyökérnyaki részét átrágva károsítanak. A növények levelei a csúcstól visszafelé sárgulnak, majd barnán elhalnak. A talajból kivett növényen kárképek láthatók, a drótféreg sok esetben megtalálható a gyökérnyaki részben (3. kép).
A drótférgek kártétele általában szórványos, bár potenciálisan képesek akár egész táblák elpusztítására is. Ehhez azonban nagy technológiai hibát kell elkövetni, pl. gyeptörésbe talajfertőtlenítés nélkül vetni. Ezek a bolygatatlan, szerves anyagban gazdag, talajok természetes állapotukban sok drótférget tartanak el, amelyek az eredeti vegetáció megsemmisülése után az átlagosnál sokkal nagyobb egyedszámuk révén súlyos kártételeket okozhatnak. Mivel a kukorica tág térállású növény, a drótférgek által elpusztított fiatal növény termése teljes mértékben elvész, hiszen a szomszédos növények nem tudják azt pótolni. A drótférgek egész évben károsítják a növényt, mégis a fiatal növényekre sokkal veszélyesebbek. Egy kifejlett kukorica növény akár több lárva kártételét is elviseli, de egy csíranövényből egyetlen drótféreg is annyit fogyaszthat el, hogy a növény menthetetlenül elpusztul. Az adott területeken termesztett növény talajban lévő részéből (gyökérzet, répatest, gumó stb.) táplálkoznak, ami a termesztés szempontjából kártételt, termésveszteséget okoz. A drótférgek kukoricában 1 db/m2 egyedsűrűség esetén, a kukoricatövek 4-6 %-át pusztíthatják el. Ez 10 db/m2 esetén 40-60 %-ra emelkedhet. A lárvák száma néha négyzetméterenként 100 fölé is emelkedhet, ilyenkor a sűrű növényállományt is teljesen elpusztítják.
3. kép: Drótféreg kártétel fiatal kukoricán (Fotó: Dr. Takács András)
Tápnövény választási kísérletekben és természetes viszonyok között élő drótférgek (4-20 egyed/m2) kártétele őszi búzában 10-30, kukoricában 15-50, babban 3-5, borsóban 4-15, mustárban 1-3 %. A kártétel nagyságrendjének alakulása az egyedszám és élőhelyi feltételek függvénye. A négyzetméterenként táplálkozó 120 db drótféreg a gyökérzöldségek teljes (100 %) pusztulását képes okozni.
Védekezés
A nagyon súlyos kártételek megelőzésének legegyszerűbben módja, ha elkerüljük a kukorica termesztését a gyeptörések, magfüvesek és évelő pillangósok feltörése után. Ilyen kultúrák után mindenképpen gabona vetése célszerű. A hatékony gyomirtás nagyon fontos. A bolygatott gyomszegélyben előforduló nagy méretű ernyős és fészkes virágzatú gyomnövények vonzzák a bogarakat, alattuk pedig a szerves anyagban dús, nedves talaj kiváló élőhely a drótférgek számára.
A rovarölő szeres kémiai védekezés egyes esetekben nélkülözhetetlen, főleg nagy egyedsűrűség esetén, illetve, ha egyes technológiai hibákat valamilyen oknál fogva nem kerülhetünk el. Jó megoldás a vetőmagcsávázás (pl. Sonido), ami 5-6 leveles korig védelmet nyújt. Amennyiben talajfertőtlenítésre van szükség, nagyon fontos, hogy az előrejelzésre legyen alapozva. A drótférgek felmérése végezhető a hagyományos térfogati kvadrát módszerrel, vagy egyéb csalogató módszerekkel is, pl. a Csalomon® drótféreg csapdákkal. Ez utóbbi hatékonyságát növeli, feromon csapdák használata. Ha a feromon csapdák fogásának átlaga nem haladja meg évente a 200-250 példányt (A. ustulatus esetén) csapdánként, akkor az adott területen a következő 2-3 évben jelentős drótféreg kártétel nem várható.
A felhasználható talajfertőtlenítő szerek közül a Pyrinex 48 EC kijuttatható teljes felületre, bedolgozva, vagy sorkezelés formájában, vetéssel egy menetben, sorpermetező adapterrel. A Force 1,5 G-t sorkezelés formájában, 7-10 kg/ha dózissal kell kijuttatni.
A cikk irodalomjegyzéke a szerzőnél vagy a szerkesztőségben az érdeklődők számára elérhető.
Dr. Marczali Zsolt
PE Georgikon Kar Növényvédelmi Intézet, Keszthely