Gépészet

Napraforgó-betakarító adapterek

Agrofórum Online

Egy adott gazdaság, vagy mezőgazdasági vállalkozó napraforgó termésének betakarítása mindig a termelő meglévő arató-cséplő gépparkjának a függvénye. Ugyanis a napraforgó betakarítása többféle konstrukciós kialakítású berendezéssel is lehetséges, a betakarítás alapgépe azonban minden esetben az arató-cséplő gép, amelyre – annak ferde felhordójára – a megfelelő adaptert vagy a gabonavágó asztalt és napraforgó-betakarító kiegészítő szerelékeit kell felkapcsolni.

1. kép: A napraforgó betakarítás alapgépe minden esetben az arató-cséplő gép

Ilyen vonatkozásban a napraforgó betakarítás „kulcsgépei” az arató-cséplő gépek (a köznyelvben: kombájnok), amelyeket azonban a termelő gazdaság (vagy egy vállalkozó) sohasem a napraforgó betakarítás szempontjából választja meg, miután a kalászos gabona- és a kukoricaágazat jelentősen nagyobb termelési volumene miatt azokat már meglévőnek (adottnak) kell tekinteni.

A kombájnokhoz azonban a napraforgó betakarításra alkalmas különféle kiegészítők/adapterek állnak rendelkezésre, aminek kiválasztására viszont érdemes gondot, figyelmet fordítani.

A napraforgó-betakarítás agrotechnikai jellemzése

A napraforgó egymenetes gépi betakarítására a különböző szerkezeti felépítésű – az eredeti gabonavágó asztalra szerelt, napraforgó-betakarító kiegészítőkkel ellátott, vagy a napraforgó adapterekkel felkapcsolt, esetleg a napraforgó betakarítására átalakított kukoricacső-törő adapterekkel felszerelt – arató-cséplő gépeket (gabonakombájnokat), használják (1. kép). Az aratva-cséplés a napraforgó betakarításában is megegyezik a gabona-betakarítás munkafolyamatával. A betakarítási veszteségek csökkentése érdekében azonban – a napraforgó eltérő morfológiai és egyéb növényi tulajdonságai miatt – a gabonakombájnt (annak vágóasztalát) megfelelő kiegészítőkkel/adapterrel kell felszerelni, illetve az arató-cséplő gép beállítását is módosítani szükséges.

A napraforgó betakarításakor az arató-cséplő gép aratórésze (vágóasztala v. adaptere) a lábon álló terményt rövid szárrésszel és napraforgótányérral együtt levágja, azt a cséplőszerkezetbe juttatva a cséplődob kicsépeli. A napraforgó kaszattermését a tisztítószerkezet kitisztítja, a magfelhordó elevátor segítségével a magtartályába gyűjti. A napraforgószár és egyéb növényi részek a szalmarázó ládákról, valamint a törekrostáról rend formájában vagy szétterítve a tarlóra hullnak. Az arató-cséplő gép magtartályában összegyűjtött szemtermés szállítójárműre üríthető és a további üzemi munkafolyamatoknak megfelelő helyre (pl. majori magtisztító, szárító) szállítható. A tarlón maradt nagy tömegű napraforgó szárrészek, a kicsépelt tányérok, stb. az adapterre szerelt zúzóberendezésekkel vagy külön menetben vontatott szárzúzó gépekkel – a szárak zúzása után   tárcsázással a talajba keverhetők.

Az arató-cséplő gépeket a gyakorlatban a napraforgó betakarítására általában rövidebb ideig használják, mivel ezt a növényt kisebb területen termesztik, mint a kalászos gabonákat vagy a kukoricát. Az időjárási körülmények, a szár-, és gombabetegségek, illetve a madárkártétel fellépésének veszélye is szűkre szabja a betakarítás időtartamát. A napraforgó betakarításának mielőbbi befejezését üzemszervezési okok is indokolják, mivel az azt követő kukorica betakarítás már a teljes betakarító gépcsoportot (arató-cséplő gépet és kukoricacső-törő adapterét), valamint a majd teljes szállítójármű kapacitást is leköti.

Mesterséges állományleszárítás (deszikkálás)

A napraforgó gépi betakarítását közvetlenül megelőző vegyszeres állományleszárítás (deszikkálás) a nagyüzemi betakarítási technológia szerves része. Megfelelő időben és minőségben történő elvégzésével növényvédelmi – növény-egészségügyi óvó – hatása is jelentős, mivel a kémiai kezelés nyomán bekövetkező gyors állományszáradás a szár- és tányérbetegségek további károsítását (terjedését) is megakadályozza. Hatása elsősorban elhúzódó, csapadékos betakarítási körülmények, valamint fajtanapraforgó termesztése esetén előnyös, amikor az érés egyenlőtlen, az állomány tányérmagassága kiegyenlítetlen.

A mesterséges állományleszárítás további előnyei még a következők:

  • a betakarítás korábban történhet meg, mint a természetes úton beérett napraforgóé;
  • a betakarítás időpontja az időjárástól függetlenül már előre megtervezhető;
  • jelentősen kevesebb madárkártétel jelentkezik;
  • a betakarítógépek munkaminősége javul, a betakarítási veszteségek csökkennek;
  • növekszik a betakarítógépek napi/idényteljesítménye;
  • javul a termés minősége, csökken a betakarított termény szennyezettsége;
  • a termény (után)szárításánál az energia-megtakarítás révén kisebb a szárítási költség;
  • a betakarítási-, szállítási munkacsúcs csökkenthető;
  • a magtisztítás és a szárítás munkafolyamata jobban szervezhető.

Az állomány mesterséges leszárítást általában akkor kell megkezdeni, amikor a kaszatok nedvességtartalma 25-35% között van. Ilyenkor a növényi szárrészek legtöbbször még zöldek, de a termés már biológiailag érett. A mesterséges állományleszárítás után 5-10 nappal – az időjárástól függően – a kaszatok utóérése is megtörténik, és nedvességtartalmuk 20% alá csökken. Ekkor az állomány már „technikailag” is érett, a szár- és levélrészek megbarnulnak és a betakarítás megkezdhető.

A vegyszerek légi kijuttatására, ideális esetben – különösen nagy, összefüggő táblák esetében – legelőnyösebben a mezőgazdasági repülőgépek (pl. An-2, M-18, Z-137) és helikopterek (Ka-26) alkalmazhatók. A deszikkálásra a 180-300 cm szabad hasmagasságú, 3.000-10.000 literes permetlétartállyal és 32-48 m munkaszélességű szórókerettel felszerelt, hidas kialakítású magajáró szántóföldi permetezőgépek (pl. Berthoud Boxer; Challenger; Damman-Trac; Gambetti; John Deere; Hagie STS, stb.) is hatékonyan felhasználhatók. A napraforgó növényi részei a különböző vegyszereket gyorsan megkötik, ezért újabb permetezés a kezelés utáni csapadék esetén sem szükséges. A magajáró hidas permetezőgépekkel történő deszikkálás esetében – bármennyire körültekintően is járnak el – a kaszattermés kisebb pergési veszteségével kell számolni, viszont ez a földi állományleszárítás hatásosabb a légi kijuttatásnál. A mesterséges állományleszárítási munkaműveletet jó alkalmazástechnikával és a betakarító-kapacitásnak megfelelő szakaszos bontásban kell elvégezni. Nagyon kell ügyelni arra, hogy a permetezett területet körülvevő környezet (erdők, más kultúrák, lakott terület stb.) kárt ne szenvedjen. Ezért is lényeges már a termőhely kiválasztásánál, hogy a termőhely lakott területtől, más kultúráktól távolra eső, zárt, tömbösített területen legyen, mert csak ilyen területeken engedélyezett és lehetséges a biztonságos kémiai beavatkozás.

A betakarítás lehetséges eszközei, adapterei

A napraforgó betakarítására, a kialakítás szempontjából – alapvetően – két különböző gabonavágó asztal/adapter típus különböztethető meg:

  • az arató-cséplő gépek (eredeti) gabonavágó asztalára szerelhető, napraforgó-betakarító kiegészítő vágóasztal-szerelékek,
  • az arató-cséplő gépek ferde felhordójára kapcsolható gyűjtőtálcás (sorfüggetlen), valamint a speciális soros kialakítású napraforgó-betakarító adapterek.

A felsoroltakon kívül a napraforgó az arató-cséplő gépek ferde felhordójára kapcsolt – a napraforgó betakarítására célszerűen átalakított – kukoricacső-törő adapterekkel is betakarítható. A veszteségmentes gépi betakarítás feltételeit megteremteni nem képes, de a veszteségek mérséklését lehetővé tevő még számtalan műszaki megoldás ismert, amelyek az egyes részegységek (konstrukciós változtatások) révén használhatók.


2. kép: Napraforgó-betakarító szerelékek a gabonavágó asztalon (Poget CIP-7,5)

Kiegészítő vágóasztal szerelékek a napraforgó betakarításához
Az arató-cséplő gépek gabonavágó asztalára szerelhető, kiegészítő napraforgó-betakarító vágóasztal-szerelékek (2. és 3. kép) négy főbb szerkezeti egységből épülnek fel: a mindkét oldali magasított rend- v. sorválasztók; a vágóasztal hátsó részén, a kipergő magvak kihullását megakadályozó – sűrű szövésű – drótháló; a tányéremelő és magfelfogó gyűjtőtálcák, illetve a különböző kialakítású terménytovábbító motolla az (esetleges) állítható terelőlemezzel (terelőpajzzsal). A napraforgószárak elvágását (minden esetben) a gabonavágó asztal eredeti – vízszintes, alternáló mozgású – kaszaszerkezete végzi. A kaszaszerkezet általában normálvágású, meghajtása bolygóműves, a recézett élű, öntisztító (mozgó) kaszapengék lökete 76,2 mm értékű. A napraforgószárakat az alternáló kaszaszerkezethez az ~1,0-1,4 méterre előrenyúló – a típustól függően 230-762 mm osztású – ún. tányéremelők vezetik. A különböző (180-750 mm) szélességű, ill. sorosztású tányéremelők magfelfogó tálcaként is működnek, miáltal a pergési – ún. szabadszem – veszteséget csökkentik. Kialakításuk lehet peremezett tálcás, csúcsos orrvégű, némelyik típusnál kissé lefelé hajlított és minden esetben alulról gömbvasakkal megtámasztott. Az adapterek eltérő kialakítású, 3-5 v. 6 lapátos (terelőszárnyas/lapos/ujjas és 1,0-1,5 méter átmérőjű) motollái esetében a lapátok és a csőtengely konzolja között drótháló akadályozza meg a napraforgótányérok visszahordását. A lapátok végén lévő gumilapok a kaszatokkal teli tányérok kíméletes továbbítását segítik elő. A kisebb (Ø300-500 mm) átmérőjű motollák előtt – a tányérokkal való ütköztetés csökkentése céljából – terelőpajzs (terelőlemez) helyezkedik el, amely vertikálisan együtt mozog(hat) a motollával. A motolla feladata a napraforgószárak hátrafelé terelése a tányérokkal együtt. A motolla csak akkor fejti ki terelő hatását, ha kerületi sebessége (vk) nagyobb, mint a haladási (munka) sebesség (vh), tehát a ð = vh/vk > 1. A motolla egy-egy kerületi pontja betakarításkor hurkolt cikloist ír le, munkája tulajdonképpen csak a rásegítésre szorítkozik, amivel biztosítja a (kaszaszerkezet által rövid szárral levágott) napraforgó tányérok – középre hordó – terménygyűjtő csigához való továbbítását.


3. kép: Zürn napraforgó-betakarító szerelék John Deere gabonavágó asztalhoz

Gyűjtőtálcás (sorfüggetlen) napraforgó-betakarító adapterek
Az arató-cséplő gépek ferde felhordójára kapcsolható gyűjtőtálcás, sorfüggetlen napraforgó-betakarító adapterek (4., 5. és 6. képek) cső- vagy négyszög-keresztmetszetű, zártszelvényű vázát hossz- és kereszttartók képezik, amelyeket lemezborítások fednek le.


4. kép: Nardi Sunstorm SFH-740 sorfüggetlen adapter


5. kép: Claas Sunspeed 12-75 sorfüggetlen adapter munkában
 


6. kép: Capello Helianthus 9400 sorfüggetlen adapter

A magasított hátsó- és oldalfalak durvalemezből kerülnek kialakításra. A középre hordó – nagy menetemelkedésű csigalevelekkel ellátott – terelőcsiga középen különböző kialakítású   pl. gumilapkás, bedobó lapátos, fix bedobó ujjas stb.   is lehet. A napraforgószárak elvágását a normál vágású kaszaszerkezetek végzik, a mozgó pengesor osztása a legtöbb esetben 3″ = 76,2 mm, ami a kaszaujj osztással és a kaszalöket hosszával is megegyezik. Az adapterek kaszasínre (kaszagerendára) felerősített mozgó pengéi általában nem húzódnak végig az adapter teljes szélességében, hanem csak a gyűjtőtálcák osztásainak (a betakarítandó napraforgósoroknak) megfelelően kerülnek rögzítésre (felszegecselésre). A kaszagerenda, illetve a vágószerkezet alatt a napraforgószárakat fogazott (fűrészfog) élű lemezekkel ellátott lehúzó-henger(-ek) húzza(-k) be a kaszaszerkezethez. A tengelyenként négy fogazott (vágófésűs) lemezzel kialakított lehúzó-henger az adapter teljes szélességében áthúzódik.

A sorfüggetlen gyűjtőtálcás napraforgó-betakarító adapterek (7. kép) legfontosabb szerkezeti elemei az alsó kereszttartókhoz (csavarkötésekkel) erősített, lemezből kialakított és előre nyúló sorválasztó gyűjtőtálcák. (Az angol szakirodalom – alakjuknál fogva – „ship”-nek, a német „schiff”-nek, azaz „hajó”-nak nevezi ezeket.)


7. kép: Moresil sorfüggetlen adapter gyűjtőtálcái és motolla kialakítása

Feladatuk a napraforgószáraknak a vágószerkezethez történő (be)vezetése, valamint az egyes napraforgósorok – a sortávolságtól független!   szétválasztása. Ezek az előrenyúló gyűjtőtálcák hosszúsága ~ 1.300-1.800 mm, szélessége 230-380 mm, a tálcák szélei közötti távolság ~50-80 mm. A felperemezett tálcák eleje csúcsos kialakítású, hátsó végeik közvetlenül az alternáló kaszaszerkezet fölött helyezkednek el a kereszttartókhoz erősítve. Némely típusnál a gyűjtőtálcákat alulról gömbvasak támasztják ki, de ismeretesek menetes rúddal kitámasztott gyűjtőtálcák is, amelyek menetes része – a merevítés és a kitámasztás mellett – kismértékű „helyzetkorrekciót” is lehetővé tesz. Egyes típusoknál – általában minden második tálcánál – a szárbevezető-rés külön peremlemezekkel is szabályozható. A gyűjtőtálcák sorközeiben megvezetett terményszárakat – a tányérokkal együtt – a legtöbb kivitel esetében egy konzolos felfüggesztésű és terelőlemezzel (terelőpajzzsal) is ellátott motolla továbbítja az adapter gyűjtőrészéhez, azaz a középre hordó terelőcsigához. A terménytovábbító motolla általában 3-lapátos, terelőlapos vagy spirálvonalban elhelyezett terelőujjas kialakítású, de van olyan megoldás is, amikor a napraforgótányérokat először egy csőtengely támasztja meg és tereli azokat a terelőujjas motollához.

Soros napraforgó-betakarító adapterek, adapter-családok
A gyakorlatban alkalmazott napraforgó-betakarító adapterek többségét az arató-cséplő gépek ferde felhordójára kapcsolható speciális, soros adapterek képezik. Az adapterek sortávolsága (a sorok osztása) a típustól függően: 45; 50; 55; 60; 70; 75; 76,2; 80; 90 cm közötti, míg a sorok száma 2; 3; 4; 5; 6; 7; 8; 9; 10; 11; 12; 16 db lehet. Ezeknél az adaptereknél is megtalálhatók a kétoldali oldalfalak, a sorválasztók, ill. az adapterek hátsó részére felszerelt védőhálók. Feladatuk a sorok szétválasztása és a napraforgótányérokból kipergő szemek oldalra, valamint hátra történő kihullásának megakadályozása.


8. kép: Maya Yunkax 5 soros adapter az arató-cséplő gépen

Az adapterek idomacélokból és lemezekből készített hegesztett vázának hátsó része vályú-kiképzésű, mely vályúalak a középre-hordó csiga házát is képzi. A váz elején az adapter működő elemeit tartó konzolok találhatók. A konzolokhoz a (sorválasztó) terelőorrok, két szélükhöz és tetejükhöz a burkolati elemek, ill. a hajtásátvitel elemei csatlakoznak. Az adapterek hátsó, középső részükön kiképzett nyílásokon keresztül csatlakoztathatók az arató-cséplő gépek ferde felhordóihoz. A soros napraforgó-betakarító adapterek meghajtása – a ferde felhordó teljesítmény leadó tengelyéről – egy- vagy kétoldali is lehet.

A napraforgószárak soronkénti megvezetése, megfogása (behúzása) történhet:

  • a soronként elhelyezett (ék-; csonka gúla-; hullám- alakú) heveder-párokkal (8. kép);
  • soronként 1 v. 2 db füles (lásd még ún. kanalas, vitorlás) behúzó-lánccal (9. kép);
  • soronkénti (egy- v. két-bekezdésű) behúzó csigával.


9. kép: Maya GC soros napraforgó betakarító adapter szárbehúzó egysége

Az arató-cséplő gép előre haladása közben a soronkénti terelőorrok a napraforgószárakat (sorokat) szétválasztják és a behúzó szerkezethez terelik. A (különböző) behúzó szerkezetek a szárakat a tányérokkal együtt – általában megvezető lécek között – a vágószerkezetekhez juttatják. A napraforgószárak tányérok közelében történő elvágását – a szerkezeti kialakítástól függően – vágócsigák, alternáló mozgású kaszapengék, vagy függőleges tengelyű hullámos kialakítású (csipkés/csillag-alakú) forgókések/forgótárcsák végzik el. Valamennyi ilyen rendszerű adapternél az aktív behúzó szerkezetek közvetlenül a tányérok levágása után továbbítják azokat a középre hordó terménygyűjtő-csiga vályújába. Az esetlegesen lehulló tányérokat és kipergő szemeket a – konstrukciónként különböző kialakítású – soronkénti tálcák gyűjtik össze, ahonnan a tányérok és napraforgómagok a csigavályúba csúsznak. Egyes adapter-családoknál – a betakarítási veszteségek csökkentése érdekében – a magfelfogó tálcák rugalmas felfüggesztésűek és excenterrel mozgatottak, ún. „rezgőtálcásak” (10. kép), hogy a termény ne torlódhasson fel a csigavályúba kerülés előtt, és a magtovábbítás is biztonságosabb legyen.


10. kép: Linamar Oros Sun rezgőtálcás, 6 soros napraforgó-betakarító adapter

Kukoricacső-törő adapterek átalakítása a napraforgó betakarítására
Több mezőgépgyártó cég átalakított, ill. átalakítható kukoricacső-törő adapterét is ajánlja a napraforgó betakarítására, és a kivitelezéshez átalakító készletet („kit”) biztosít (pl.: Linamar Oros (11. kép); Capello; DBF Energy; Geringhoff (12. kép); Olimac, stb.).


11. kép: Linamar Oros napraforgó betét kukorica adapterhez

Az átalakítás passzív vágókéses – ez egyszerűbb és olcsóbb – vagy aktív vágókéses, ami bonyolultabb és drágább – megoldású is lehet. A már meglévő kukoricacső-törő adapter(ek) átalakítása aránylag könnyen és gyorsan elvégezhető, így – kisebb betakarítandó termőterület esetén – a napraforgó ilyen módon történő betakarítása költségtakarékos eljárásnak is nevezhető. Ezek az adapterek a napraforgó betakarítása után – természetesen – eredeti állapotukba visszaállíthatók, és a kukorica betakarítására a továbbiakban is alkalmazhatók.


12. kép: Geringhoff (passzív és aktív) adapter átalakító készlet

Szárzúzós és hidraulikusan felhajtható adapter változatok
Az újabb fejlesztésű sorfüggetlen és soros napraforgó-betakarító adapterek váza alá/mögé – több típusnál – soronkénti szárzúzó egységeket is beépítenek (13. kép), így a napraforgómag betakarításával egy menetben a napraforgó-tarlón maradt szárak zúzása is elvégezhető. A soronként elhelyezett függőleges tengelyű zúzókések a szárzúzalékot a tarlón szétterítik. A szárzúzó egység hidraulikusan emelhető, ill. süllyeszthető, a megkívánt tarlómagasság csúszótalpak állításával szabályozható. A szárzúzó-egység fix és talajkövető üzemmódban is üzemeltethető, a talajkopírozást beépített rugóstag teszi lehetővé.


13. kép: Optigép PSM-6 soros adapter szárzúzóval felszerelve

A soros napraforgó-betakarító adapterekkel felszerelt arató-cséplő gépek áttelepülésének megkönnyítése, valamint a közutakon való közlekedés-biztonsági előírások betartása érdekében a nagyobb munkaszélességű adapterek két széle felcsukható, a felhajtás hidraulikus munkahengerekkel – az arató-cséplő gépek hidraulikus rendszerébe kötve – működtethető (14. kép). A szélső sorokat hidraulikusan felhajtható típusoknál 4+1×1; 4+2×2; 6+2×2, 8+2×4 és 6+3×2 (fix+felhajtható) soros elrendezésű kivitelek vannak.


14. kép: Fantini GH2-8 hidraulikusan összecsukható 8-soros napraforgó adapter

Az adapter kiválasztás fontosabb szempontjai

Az előzőekből kiderül, hogy az alapgéphez – az arató-cséplő géphez – sokféle betakarító adapter kiválasztására nyílik lehetőség. A különböző kiegészítő szerelvények vagy adapterek műszaki tartalmukban (korszerűségükben, kivitelükben) és természetesen áraikban jelentős különbözőségeket mutatnak.

A napraforgó-betakarító vágóasztal kiegészítő szerelvények választásakor a meglévő arató-cséplő gép gabonavágó asztalának a munkaszélessége a meghatározó, az eredeti vágóasztalhoz azonban aránylag sok kiegészítő-szerelék (oldal/hátfalak, tányéremelők, motolla, stb.) szükséges. A betakarításhoz jelenleg kevés gyártó kínál vágóasztal kiegészítő szerelvényeket, mivel az aratórész betakarítási vesztesége az ilyen szerelvényekkel a javasolt 5-6 km/h munkasebesség „korlátozás” esetén is meghaladhatja az 5-6 százalékot. Ez a betakarítási technika csak kisebb betakarítandó napraforgó terület (maximum 50 ha) esetén jelent egy beruházás-takarékos szükségmegoldást. Ilyen beruházás esetében ~350-550 ezer Ft/méter vágóasztal szélesség fajlagos árral lehet számolni. Az arató-cséplő gépek gabonavágó asztalára szerelhető kiegészítő vágóasztal-szerelékekkel – munkaszélességüktől függően – műszakonként 16-22 hektár betakarítására nyílik lehetőség.

A már meglévő, és a napraforgó betakarítására átalakított kukoricacső-törő adapterek esetében az ún. pergési veszteség értéke vágóasztal kiegészítő szerelvényekkel elérhetőnél ugyan kisebb, de még így is elég nagy, ~4-5% betakarítási veszteséget jelenthet. Az ilyen megoldású betakarításkor további hátrányt jelent, hogy a betakarítandó (napraforgó) növényállomány sortávolsága megegyezzen a kukoricacső-törő adapter eredeti sortávolságával (általában 70 vagy 75 cm), mert más sortávolságú napraforgó-állományt csak nagyobb veszteséggel lehet betakarítani. A kisebb napraforgó termőterületek (~50-70 ha) esetén az átalakított kukoricacső-törő adapterek alkalmazása áthidaló megoldást jelenthet. A kukorica adapterek munkaszélességétől függően – 6-7 km/h átlagos munkasebességgel számolva – a betakarítás területteljesítménye 20-28 hektár/műszak közötti értékekre tervezhető.

A gyűjtőtálcás, sorfüggetlen adaptereknél –a jobb terménymegvezetés és a szármegtámasztás révén – a betakarítási veszteségek kisebbek, értékük 3-4 százalék közötti. Alkalmazásuk a 45-90 cm sortávolságú állományokban kedvező. Néhány típusuk már szárzúzós változatban is beszerezhető, ami a betakarítással egy menetben a napraforgószárak zúzását is lehetővé teszi.

A speciális soros adapterek (adapter családok) a legmagasabb műszaki színvonalat képviselik a napraforgó betakarításában és megfelelő (nagy áteresztőképességű) arató-cséplő gépekre felkapcsolva ~25-40 ha/műszak közötti területteljesítményekre képesek. A nagyobb (100 hektár feletti) területen termelőknek a betakarítási veszteségek csökkentése érdekében célszerűbb a speciális soros napraforgó-betakarító adapterek alkalmazása. Ezek nagyobb beruházási igényét a kisebb veszteséggel betakarított terméstöbblet, a nagyobb munkasebesség (~ 8-10 km/h) következtében elérhető területteljesítmény növekedés, ill. az optimális időn belül elvégezhető napraforgó-betakarításból származó megtakarítás – már az amortizációs idejük felénél/harmadánál   kompenzálja. A biztonságos szármegfogás és szárbevezetés csak kisebb (2-3% közötti) betakarítási veszteséget eredményez, viszont a soros adapterek egy méter munkaszélességre jutó fajlagos ára magasabb.

Ajánlások és tanácsok a gépek beállítására, üzemeltetésére

A különböző típusú és áteresztőképességű arató-cséplő gépek kezelési utasításában megtalálhatók azok az ajánlott gépbeállítási adatok, amelyeket a napraforgó betakarításakor célszerű figyelembe venni. A napraforgó a könnyen csépelhető szemes termények közé sorolható, ezért a cséplőszerkezetet is ennek megfelelően kisebb ütő- és dörzsölő munkára kell beállítani. Ez a dobkosár-rés növelésével és a cséplődob kerületi sebességének csökkentésével érhető el. A 40 mm körüli belépő és 20-24 mm körüli kilépő cséplőrés mellett, 8-12 m/s cséplődob kerületi sebességgel, lényegében veszteségmentes cséplés biztosítható. Ugyancsak csökkentendő a szelelő fordulatszáma, hogy a napraforgó kaszatokat (magvakat) a tisztítószerkezet ne tudja „kifújni”. A zsalus rosták nagyra nyitásával, vagy az ajánlott rostakombináció alkalmazásával, ill. a szelelő gondos beállításával a tisztító szerkezetnél minimális tisztítási veszteség és 92-95% feletti szemtisztaság érhető el. A ma használatos, korszerű arató-cséplő gépek általában olyan áteresztőképességgel rendelkeznek, amelyeknek napraforgó betakarításában – a betakarítási (cséplési és tisztítási) veszteségek nagymértékű növekedése nélkül – legfeljebb csak 60-70%-a használható ki.


1. táblázat


2. táblázat

 

A vágóasztalra szerelhető napraforgó-betakarító kiegészítő szerelvények alkalmazása esetén az arató-cséplő gépek üzemeltetésére az 5-6 km/h munkasebesség javasolható és a motolla kerületi sebességét is ennek a sebességnek az 1,05-1,1-szeresére kell beállítani. A soros napraforgó-betakarító adapterek üzemeltetése 8-10 km/h közötti munkasebességgel történjen, míg a gyűjtőtálcás (sorfüggetlen) adapterek üzemeltetésekor a 7-8 km/h munkasebesség tartományt célszerű betartani.


3. táblázat

A különböző napraforgó-betakarító kiegészítő vágóasztal-szerelékek, a sorfüggetlen gyűjtőtálcás, illetve a soros napraforgó-betakarító adapterek főbb műszaki jellemzőit az 1.-3. táblázatok tartalmazzák, amelyek segítséget nyújthatnak a megfelelő adapterek kiválasztásához.

Dr. Fűzy István

(Agrofórum Online)

Agrofórum Hírlevél
Iratkozzon fel az Agrofórum hírlevélre!

A feliratkozást követően a rendszer egy megerősítő emailt fog küldeni a megadott email címre. Ha nem érkezne meg a levél, kérjük nézze meg a spam vagy Gmail esetén a Promóciók és az Összes levél mappát.

Jacto: önjáró permetező-, önjáró műtrágyaszóró-, önjáró vetőgép

2020. szeptember 27. 04:36

A Máquinas Agrícolas Jacto S/A családi vállalat magas műszaki színvonalú mezőgazdasági gépeket gyárt és innovatív szolgáltatásokat ajánl a precíziós mezőgazdaság számára.

Cséplés a 100 éves gőzgéppel - Veteránok Bábolnán

2020. szeptember 21. 09:50

Akkoriban a kor legtöbb gőzgépét csak jó minőségű feketeszénnel lehetett üzemeltetni, a magyar fejlesztők azonban célul tűzték ki, hogy a tulajdonosok fával, kukoricaszárral, kukoricacsutkával, az erdőn, a táblán megtalálható melléktermékekkel, hulladékokkal is felfűthessék.

Gépészet Videó

Szintet lépett a Fendt Xaver robotprojekt

2020. szeptember 17. 05:37

A Fendt Xaver program célja elsősorban az, hogy a szakemberek olyan intelligens rendszerekkel kísérletezhessenek, amelyeket később a nagyobb gépekben is alkalmazhatnak majd.

„Újra színre lépnek a gépek!” - 33. Bábolnai Gazdanapok

2020. szeptember 12. 04:36

Az AGROmashEXPO/AgrárgépShow program januárban nagy sikert aratott, az országos hatású szántóföldi bemutatók közül pedig, a COVID-19 következtében csupán a bábolnai kiállítás valósult meg.

Ha tökéletes szárzúzást szeretnél, akkor válaszd az OROS CORNADO kukoricabetakarító adaptert

2020. június 24. 15:05

Bemutatkozik az OROS CORNADO kukorica vágóasztal szárzúzó rendszere.

A mulcsozás mestere

2018. szeptember 14. 09:17

Ezzel a címmel tartott szántóföldi gépbemutatót a Güttler Kft., ahol Müthing mulcs-technológiával ismerkedhettek meg az érdeklődők.

Gépészet Képgaléria Videó

Új rádióirányítású mulcsozógép az olasz-német együttműködésből

2018. július 13. 11:09

A gumihevederes szárzúzó mozgatását Yanmar gyártmányú, 22 kW (30 LE) teljesítményű, 3 hengeres, vízhűtéses dízelmotor végzi.

A Güttler végigzúzza az országot! Ne maradjon le!

2017. szeptember 6. 22:07

Nem tud mit kezdeni a szármaradvánnyal? Kukorica után gondot jelent az őszi magágykészítés?


Notice: ob_end_flush(): Failed to send buffer of zlib output compression (0) in /home/digitalnomads/public_html/staging/releases/20240911215937/public/cms/wp-includes/functions.php on line 5420