Nehéz szezont hozott a szőlő növényvédelmében a 2016-os év, a fő károsítók egymás utáni, aztán együttes fellépése borvidékenként változó, de összességében tetemes kárt okozott. A kedvezőtlen folyamatok korán indultak, az előző évi bőséges fertőző anyag, majd az enyhe tél segítette a károsítókat, és a tenyészidőszakban tapasztalt csapadékos időjárás, a nedves körülmények tették fel az i-re a pontot. Ezzel nem akarom a gazdákat és a növényvédős szakembereket felmenteni, de való igaz, nehezített körülmények között kellett megküzdeni a fellépő károsítókkal.
Sok helyen a jégverés indította el a totális kárt okozó rothadásos folyamatot
Amint már több kultúránál is leírtam, a tél jellemzően enyhe, csapadék tekintetében pedig átlagosnak tekinthető. Igaz az őszi időszak inkább száraznak tekinthető, és az akkor kialakuló vízhiányt csak lassan, januárban, majd méginkább februárban pótolta az időjárás. A február egy gyors és határozott felmelegedést, már-már a tavaszt hozta. A március eleinte folytatta a felmelegedést, de 15-én jelentősen lehűlt a levegő, olyannyira, hogy a meleg idő csak a hónap végére érkezett meg újra. A hónap átlag alatti csapadékot hozott, inkább a kiszáradásnak kedvezett.
Az április hű maradt a hónap jelzőjéhez, vagyis szeszélyes időjárást hozott. A hőmérsékletet vizsgálva egymás után többször is rekord értékeket mértek (pl. 26,4 oC), de előfordult fordított rekord is, vagyis szokatlanul hideg éjszaka (-0,7 oC). Egy gond volt ezekkel a rekordokkal, mégpedig az, hogy a meleg csúcsok a hónap első felében jelentkeztek, míg a legalacsonyabb hőmérsékletet a hónap végén (28-án) mérték, és ez nem kevés gondot okozott az ültetvényekben. Kimondottan a kihajtott szőlő (arasznyi hajtások) elfagyására gondolok. A hónap első két dekádját anticiklonnal lehet jellemezni, ami kevés csapadékot adott, majd az időszak vége felé érkezett egy csapadékot hozó ciklon, de ez már kevés lett ahhoz, hogy a szokásos csapadék mennyiség áztassa a földeket.
Ilyen körülmények között korán fakadt a szőlő, április második felében, a fagyos időszakban már 5-10 cm-es hajtásai voltak, amelyekben sajnos, tetemes kárt okozott a fagy. Néhány évvel ezelőtt, a szőlő fakadásakor károsított a kendermagbogár, most ez kisebb gondot okozott. A rügyatka kártétele is kezelhető szinten maradt.
A május átlagos csapadék mennyiséget adott, és közben a hőmérséklet is emelkedett, követte a sokéves átlag szerinti mozgást. Szerencsére a fagyos szentek lehűlést hoztak, de fagyot nem. Ez az időjárás kedvezett a gombabetegségek fellépésének, nedvesség, meleg, pára formájában. Az eredmény a lisztharmat korai megjelenése lett, már április végén megfigyelték a primer tüneteket helyenként, és a betegség májusban gyors terjedésnek indult. A kialakuló virágbimbókon és leveleken egyaránt fertőző károsító már ekkor jelezte, hogy járvány alakulhat ki.
A peronoszpóra kicsit később indult, de végül kiteljesedett a fertőzése
A peronoszpóra kicsit váratott magára. A májusi időjárás kedvezett a kórokozónak, de kevésbé segítette a megelőző időszak (márciusban és április), amikor szárazabb körülmények uralkodtak. Valószínűleg a telelő alak is kiszáradt, kisebb fertőző tömeg maradt. Az első tüneteket május végén észlelték, de ekkor még nem tűnt veszélyesnek a helyzet.
Később, júniusban egyre kedvezőbb környezet alakult ki a károsítók számára. A hónap időjárását lehet jellemezni a szeszélyes, talán inkább a szélsőséges jelzővel. Alátámasztja ezt a hirtelen felmelegedés és hőségnapok, majd ciklon, zivatar és lehűlés, valamint ezek váltakozása. Nehezítette a helyzetet a jégesők és viharok károkozása is. Szinte szerencse, hogy a szőlő virágzása viszonylag rendben, kár nélkül lezajlott. A termelők időben felismerték a veszélyhelyzetet, és már a fürtmegnyúlás időszakában elkezdték a védekezést, elsősorban lisztharmat ellen.
Ritkaság, hogy egy adott évjárat időjárása mind a lisztharmat, mind a peronoszpóra számára kedvező, és mindkét betegség károsítja az ültetvényeket. 2016-ban, főleg júniustól kezdődően a gyakori és bőséges csapadék hatására a hajtásnövekedés időben elhúzódott, nehezen lehetett a zöldmunkát időben és szabályosan elvégezni. Ez váltotta ki, hogy a lombozat belsejében tartósan megmaradt a nedvesség, terjedt a peronoszpóra. Más oldalról a dús lombozat, a gyorsan növő gyomok tömege és maga a sáros talaj is biztosított egy állandó párolgást, ami a lisztharmatot segítette.
Mindezen feltételek és körülmények indokolták, hogy a gazdák már korai időszakban, még a virágzás kezdete előtt a felszívódó és kontakt kombinációkhoz nyúltak. A védekezés sikeressége igazolta a döntés helyességét.
A metszés során is találkozhatunk ezzel a képpel
Sajnos, a júliusra sem lehet mást mondani, mint hogy szélsőséges időjárást hozott, és ez nem igazán a hőmérsékletben mutatkozott meg, sokkal inkább a csapadék mennyisége, hevessége, a jégesők gyakorisága adta a szélsőséges jelleget. Sokat elárul a hónapról a feljegyzés, amely szerint az országban kétszer több eső esett, mint a 30 éves átlag, de ez sem minden. Hozzátartozik a teljes képhez, hogy az esőket egy-egy ciklon hozta, és ilyen időszakban a sok éves átlag napi mennyiségének akár a tízszerese is lehullott. A felhőszakadásokat kísérő körülmények, vihar, jégeső, erózió sok gondot okoztak, de a csapadékot követő változások is fejtörést okoztak a gazdáknak. Gondolok itt a hirtelen duzzadásra és a bogyórepedésre, a vihar okozta sérülések érzékenységére, a kórokozók támadásához optimális körülmények megjelenésére. Jégeső is gyakran kárt tett az ültetvényekben (és sok minden másban). A hónap elején a Nyírségben, 12-én, 13-án a Dunántúlon és a Mátra-Bükk térségében, 26-án Tokaj-Hegyalján, majd a hónap végén az osztrák határ mentén.
Nem maradt el a következmény, az előbb emlegetett betegségek újabb lendületet kaptak, továbbra is intenzíven fertőztek. Amint arra számítani lehetett, a felhőszakadás, jégeső és viharkár kedvező körülményeket teremtett a szürkepenész fertőzéséhez, és a betegség már a hónap második felében megjelent a korán zsendülő, vékony héjú fajtákon. Valószínűleg a júliusi csapadék összessége, és ezen belül is a felhőszakadás és jégeső a hónap utolsó 10 napjában indította el azt a szürkepenész fertőzést, amely a későbbiekben elhatalmasodott, és korai, ecetes rothadást idézett elő.
Elő kellett venni minden eszközt, ami segít a fürtök egészségének megvédésében. A gyomirtások ismételt elvégzése, a zöldmunkázás, a fürtök napoztatása, illetve a növényvédelmi kezelések folytatása nyújtott megoldást. Eben az időszakban különösen figyelni kellett a szőlő állapotát, és változásait. Az elvégzendő munkákhoz egyre több kézi munkaerőt kellett mozgósítani.
A lisztharmat és a peronoszpóra a tenyészidőszak második felében egyre kevésbé támadta a fürtöket és a bogyókat. Ez nem mondható el az új hajtásokról, a levelekről. A lombozaton folyamatosan fertőzött mind a lisztharmat, mind a peronoszpóra. A szürkepenész fellépését a környezeti tényezők mellett a megbetegedett fürtök is segítették. Általában a lisztharmat teremt megfelelő környezetet a szürkepenész fertőzéséhez, de most a peronoszpóra is segítette e betegség terjedését. Sajnos, a hónap folyamán oly erős fertőzési nyomás alakult ki mindhárom kórokozó tekintetében, hogy a betegségek terjedését, kártételét nem lehetett teljeskörűen megállítani. Természetesen a kár mértéke és jellege (kórokozója) borvidékenként, sokszor tábla szinten is eltért.
Ilyen, vagy ennél súlyosabb kárral találkoztak a szüretelők
Az augusztus kis mértékben javított a helyzeten, legalább is időjárás tekintetében. A csapadék mennyisége, eloszlása és a hőmérséklet is a sokéves átlaghoz közelített. A másik oldalról viszont meg kell jegyezni, hogy a felhalmozódott fertőző tömeg és az alkalmanként kialakuló, fertőzést elősegítő környezeti állapot tovább vitte a betegségek károsítását. Ekkor már a fürtöt jellemzően a szürkepenész károsította, de aki előre tekint, az aggódva figyelte a lombozaton terjedő kései peronoszpóra és lisztharmat fertőzéseket.
Több táblában a termés megmentésének végső eszköze a korai szüret lett, augusztus végétől – fajtától függően – elkezdték a szőlő szedését.
Még szüret után is jelen voltak a betegségek az ültetvényekben, így a gondos gazdák szüret után is végeztek kezeléseket.
Nem említettük eddig a szőlőmolyokat, mostanában inkább a tarka szőlőmoly a jellemző. Rajzásuk a szokásos menetben zajlott, egyik nemzedék sem hozott kiugró népességet. Természetesen a védekezések a technológiai előírások szerint történtek, de külön jelentőséget a molyok elleni kezelésnek a szürkepenész fellépése adott. A második nemzedék a kártételében is jelentősebb, illetve a sérülések útján kaput nyit a szürkepenész előtt, így ebben az évben e nemzedék, illetve az ellene célzott kezelés kapott nagyobb hangsúlyt.
A növényvédelmi hatóság előrejelző rendszert működtet az amerikai bivalykabóca követésére. Ennek alapján felhívást is tett közzé a védekezés időzítésére, így a védekezések annak alapján történtek meg.
Sem a szakmai kérdések tekintetében, sem az erőforrás igényben nem volt egyszerű a 2016-os év. Az alkalmazott növényvédelmi technológiák változó sikerrel védték meg a termést, de abban egyet lehet érteni, hogy rendkívül sok fertőző anyag indult telelésre az év végén. Nyilvánvaló, hogy a téli időszak nagy mértékben befolyásolja a telelő képletek tavaszi életképességét, de mindezek mellett és ellenére súlyos örökséggel indul a 2017-es szezon.
Növényorvos
