Még mindig nem mozdul a piac, amit a Duna alacsony vízállásával magyaráznak a kereskedők.
Még mindig nem mozdul a piac, amit a Duna alacsony vízállásával magyaráznak a kereskedők. Szerencséje van annak, aki jó időben el tudta adni a terményeit, de üröm az örömben, hogy még bizonytalan ideig tárolnia kell az árpát, búzát, repcét, Manapság azon fő a gazdák feje, hogy ha nem mozdul a kiszállítás, akkor hova fogják betárolni a napraforgót és a kukoricát. (Ha egyáltalán lesz mit!) Megkezdődött a repce vetése, az ideálisnak egyáltalán nem mondható talajba, de ahogy tanultuk: a „porba”. (Már ahol por is van és nemcsak rög.) Várják az esőt!
A gazdák egy része azért imádkozik, – már aki olyan fajta – hogy essen az eső, mert ha nem, akkor a repce vetőmag a zsákban marad, akik elvetettek, azok meg azért, hogy ki is keljen a vetés; a másik része meg azért, hogy még tartson ki néhány napig az idő, hogy be tudja takarítani a napraforgót. (Általában úgy járok, hogy mire megjelenik valamilyen írásom, tudósításom, amelyik az időjárással is foglalkozik, addigra pont az ellenkezője lesz igaz annak, amit leírtam. Ha szárazságról írok, mire megjelenik, esik – remélem most is így lesz! – mikor meg a csapadék sokaságán kesergek, másnapra kiragyog a nap.)
Térjünk vissza a tényekhez! A repcevetésekről már beszéltünk.
A talaj-előkészítéssel az ősziek alá még mindenki kivár, reménykedve, hogy megjön az eső, ami művelhetővé teszi a talajokat.
A betakarításról: A napraforgó betakarítása folyamatban van, és úgy tűnik nem is rosszak az eredmények. A látványra rácáfolt a mázsa. Általában három tonna körüli termésátlagokat produkált ebben a szárazságban a napraforgó. (Van persze ennél rosszabb is!)
A kukoricákról nem szívesen beszéltek a gazdák.
– Én már ki sem megyek a határba. Minek? Úgy sem tudok semmin változtatni. Majd a kombájnosok megmondják, hogy mennyi lett.
– Legfeljebb – de lehet, hogy sokat mondok – hetven százaléka, a korábbi években megszokott termésátlaghoz képest – jegyezte meg keserűen egy másik gazda, szomorkodva.
Hát ennyit a kilátásokról.
A terményárak még mindig stagnálnak, sőt inkább lefelé tendálnak.
A repce tonnája 100 ezer Ft alatt van, az árpát, búzát nem keresik, vagy ha igen, akkor alacsony 50 ezer Ft/tonna alatti áron. Örülhet, aki 50.000 Ft felett korábban el tudta adni a terményeit. A napraforgónál is kivételesen azok jártak jól, akik időben, 120.000 Ft/ tonna áron szerződtek.
A kukoricát egyelőre nem keresi senki, vagy ha igen, akkor éppen, hogy 40 ezer Ft/tonna körüli áron.
Ennyit tudtak elmondani egymásnak a gazdák tájékoztatásul.
A házigazda jövőképét Szikszai Tamás a Wéber Péter nyomdokaiba lépő Agro-Harta Zrt. vezérigazgatója ismertette, amelynek lényege az öntözés további fejlesztése volt.
Ehhez kapcsolódott egy terepi programunk, az elmúlt évben munkába állt öntözőberendezés megtekintése. Hartán az Agro-Harta Zrt. másodvetésű csemegekukorica táblájában. Impozáns volt látvány, a kínálkozó termés is ígéretes, csak el ne fagyjon!
A házigazdák reménykednek. Bízzunk benne, hogy nem csalódnak.
(Bódis László – Agrofórum Online)