A Farmerexpo augusztus adott otthon a Sertéstenyésztési konferenciának, amely az ágazat aktuális kérdéseivel, problémáival foglalkozott, illetve igyekezett azokra megoldási lehetőségeket kínálni.
A sokat emlegetett immunszupresszió
-címmel tartotta meg előadását dr. Dobos László, állatorvos: „Sokszor halljuk a telep állatorvosától, szakemberektől ezt a szót, sőt gyakran mi magunk a telepünkön is látjuk, tapasztaljuk ennek jeleit. De mit is jelent ez valójában, milyen károkat okozhat és legfőképpen milyen tényezők váltják ki?” -tette fel a kérdést e bevezetőjében, majd elmondta, hogy előadásában ezekre a kérdésekre igyekszik majd választ adni, teljesség igénye nélkül, ennek a szakterületnek a kutatása ugyanis napjainkban is intenzíven folyik és jelentős feladatot ró a tudósokra.
„Mindenekelőtt szükséges az alapfogalmak tisztázása, így az, hogy mit értünk immunitás formái alatt. Megkülönböztetünk veleszületett, illetve szerzett immunitást. Ezen belül lehetséges természetes-mesterséges, aktív-passzív, ill. lehet celluláris formája vagy ún. humorális, ez utóbbi az, amikor ellenanyagokkal kerül a szervezetbe. Ezentúl ismerünk lokális és szisztémás immunitást is, a szisztémás az, amely a szervezet egészére vonatkozik.”
Normális immunitásról akkor beszélhetünk, mondta az előadó, amikor megfelelő választ ad a szervezet az idegen anyagokra, kórosról pedig akkor, ha túlzó, vagy éppen csökkent mértékben reagál. „A szervezet megpróbálja elkülöníteni a saját anyagait a külső környezettől. Ezeket barrierekkel, vagyis határvonalakkal igyekszik megtenni. Háromféle barriert ismerünk: a fizikait, a kémiait és a sejtest. A fizikaihoz a szőrön és bőrön túl, bármennyire meglepő, a mozgás tartozik. A kémia barrierek alatt többek között a zsírsavakat, tejsavakat, gyomor sósavat, proteolitikus enzimeket és a felület aktív anyagok értjük. A téma szempontjából legfontosabb sejtes barrierek pedig a T- és B-limfociták, az ő munkájukat egészíti ki még jó pár egyéb tényező.”
Mint azt dr. Dobos László elmondta, a tenyésztők a korszerű vakcináktól elsősorban azt várják el, hogy hosszú távú védettséget, ill., stabil és erős immunogenitást alakítsanak ki. Ezeken túlmenően a vakcina mellékhatásokkal lehetőleg rendelkezzen, gazdaságos legyen, egyszerűen alkalmazható, azaz etethető-itatható legyen. Szintén jól megfogalmazott igény az, hogy elkülöníthető legyen a vakcinázott állat, vagyis lehessen tudni azt, hogy az egyed esetleg már fertőzött-e, vagy csak vakcinázott.
A vakcinának elvben két típusa ismert: az élő, legyengített és az élettelen kórokozót tartalmazó. Amíg az élő, legyengített kórokozót tartalmazó általában gyors immunválaszt indukál, hatása is tartósabb és humorális valamint celluláris immunválaszt is kivált, kevesebb hatóanyag szükséges a kívánt cél eléréséhez. Amit szükséges még tudni, hogy általában nem igényel adjuvánst, ill. ritkán immunszupresszív is lehet, valamint perzisztens fertőződést kiváltva a kórokozót ezt követően akár tartósan ürítheti is az állat. Vakcinázás módjai történhetnek parenterálisan, illetve lokálisan. A pararenterális véd a klinikai tünetektől és erőteljes szisztémás, de gyengébb lokális védelmet biztosít. A lokális immunizálás esetén pedig az immunválasz a legerősebb az oltás helyén lesz, azaz általában a nyálkahártyákon.
A stresszes sertés nem jó sertés…
Az alapismeretek átismétlését, újratanulását követően az imunszupresszió fogalmát tisztázta az előadó: „Azt a külső vagy belső hatást értjük ez alatt, ami az állat immunrendszerét extra működésre készteti vagy éppen esetleg valamilyen módon akadályozza azt. Imunszupresszív tényezők lehetnek pl. a stressz, amely az elválasztást követi, zsúfoltság, szélsőséges hőmérséklet, ammónia, tömeges vakcinázás, de akár az időjárás viszonyok változása is.”
A stressz időtartamának meghatározó jelentősége van, egy tíz másodpercig tartó herélés, hangsúlyozta az állatorvos, nem mérhető össze azzal, amikor újra és újra átcsoportosítják az egyedeket. Mindezek igazolására ismertette azokat a kísérleteket, amely a stressz hatásait vizsgálta a sertések fejlődésében, illetve immunrendszerében. A hőhatásnak, vagy fizikai stressznek tartósan kitett kocák utódjaiban is mérhető volt az imunrendszerre gyakorolt negatív hatás. A legyengült immunrendszer pedig, folytatta, biztos talaj a kórokozóknak.
„A fakultatív patogének előretörésekor pl. egy bőrgyulladás esetén, meg kell vizsgálnunk azt, hogy nem immunszupressziós tényező van-e a háttérben. Jellemzően ilyenkor nem csak egy malac beteg, hanem az állomány több tagja is. Felmerülnek ilyenkor azok a kérdések, hogy nem fertőzött-e a takarmány, nincs -e huzat, esetleg nincs-e túl zsúfoltság. A kórokozók, mint pl. a Streptococcus ott él az állat bőrén, de mindaddig, amíg az immunrendszer jól működik, nem okoz tüneteket.”
Az állatorvos előadása záró részében a takarmányozás jelentőségét emelte ki: „Az immunrendszer működése fehérjét, vitaminokat, ásványi anyagokat igényel, nagyon fontos szerepe van az A, C, E, vitamin komplexnek.” A C vitaminnal kapcsolatosan megjegyezte, hogy erre normál helyzetben nincs szüksége a sertésnek, de a megemelkedett immuntevékenység alkalmával pótolni kell azt. A réz, cink, magnézium: ezek mind elengedhetetlenek, de figyelemmel kell lenni a másodlagos hatásukra is, pl. a szelén túlzott mértékű jelenléte a felszívódást gátolhatja. A cink a májban raktározódik, amikor a szervezetet egy antigén inger éri, akkor limfociták és plazmasejtek elkezdenek reagálni, transzformálódni, mindez nagymértékű cink felhasználásával jár, ilyen esetekben fokozott bevitel a javallott.
Fókuszban a takarmány borsó
Ferkel Zoltán (Mecsek Pig Kft.) a JÁSZ-PROT kiegészítő takarmány alkalmazásának tapasztalatai a sertés takarmányozásban címmel tartotta meg előadását: „Tavaly avattuk fel azt az üzemet, amely ebben az évben 1200 tonna borsót feldolgozott, azzal a céllal, hogy azt a sertéstakarmányozásban értékesíti. Az elmúlt két évben, három nagy sertéstelep ezt a mennyiségű borsót be is szippantotta. Nem egyszerűen csak tesztelésről tudok tehát beszámolni, hanem tulajdonképpen üzemi etetésről.” -kezdte tájékoztatását Ferkel Zoltán.
Ezt követően kitért a Nemzeti Fehérje Takarmány Program 1186/2018(IV.4) kormány határozatának az ismertetésére, amely megfelelő hátteret biztosít ahhoz, hogy az elfeledett, vagy perifériára szorult fehérje növények teret nyerjenek. A program nem csak megjelöli a célokat, de forrásokat is biztosít erre, 2022-ig mintegy 8 milliárd forint áll rendelkezésre a cégeknek, fejlesztőknek, egyetemeknek, hogy a régi takarmányokat, illetve a receptúrákat újra értékeljék.
A JÁSZ-PROT bemutatása
A fent idézett programnak megfelelően a termék GMO mentes, a 767/2009EK rendelet értelmében hazai előállítású és feldolgozású kiegészítő takarmány, amely 85%-ban Salamanca (tavaszi) és James (őszi) borsóból áll. Elsődleges célállatok: sertés, baromfifélék, szarvasmarha. Tulajdonságai: szárazanyag maximum 90%, nyersfehérje minimum 21%, nyerszsír 5%, nyersrost max. 7%, Lizin minimum 1,18%, NE grow min. 10,3 MJ/kg. A fizikai tulajdonságai kapcsán elmondta, hogy 10 mm-es granulátumról van szó, amely könnyen darálható és 0,65 kg/liter térfogatsúlyú. Ennek következtében minimális logisztikai költség terheli. Vemhes koca, malac nevelő, hízótakarmányokban 18-22%-ban alkalmazható, puffasztó hatása nincs, az adott korcsoport takarmányában az extrahált szója tartalom 50-70%-ban kiváltható, a receptek olcsóbbá tehetők.
A cink oxid alternatívái a malactakarmányozásban
Tim Otto (BIOCHEM) előadásának kiinduló pontja volt, hogy a ZnO alkalmazása a sertéstakarmányozásban 2022-től megszűnik: „2022-ben az EU szigorodó előírásainak kényszerítő hatásai miatt, az állattenyésztők kénytelenek lesznek mellőzni a ZnO használatát, így szükséges megismerkedni az azt helyettesítő alternatív megoldásokkal a sertések takarmányozásában. Mint az előadó emlékeztett arra, mindenki tapasztalja, hogy az ágazatban az egyik legnagyobb kihívás, az, hogy a leválasztás minél kevesebb veszteséggel járjon. Ahogy megtörtént a malacok leválasztása, azonnal kezdetét veszi az a szociális stresszként megjelölt jelenség, amelyben a malacok az új helyen próbáljak kijelölni a rangsort. Az anyatejes táplálás megszűnte ez időszakban immunológia problémákat eredményez, és mindezek mellett, csökken a takarmány és ivóvíz fogyasztásuk is. Mindezek következménye az, hogy a malacok legyengülnek, ill. hasmenés léphet fel.
„Mit tehetünk ennek megelőzésre”? Tette fel a kérdést az előadó. Fontos lenne a megfelelő takarmányt használni, hiszen annak az íze, emészthetősége befolyásolja a bevethetőséget. Koncentrálni kellene a fehérje forrásokban az aminosavak, rostok helyes arányaira is. Szükséges lenne a minél nagyobb számú emészthető aminosavak biztosítása is. „Ez esetben téves a régi iskolának az a szlogenje, hogy ha mindenből sokat teszünk, az majd segít.” -jelentette ki az előadó. Az azonban jellemző, hogy a funkcionális takarmány adalékok közül, fiatal állatok esetében mindenki használja a ZnO-t.
Nem megold, elodáz…
„Mindenki tudja, hogy a ZnO szervetlen kémiai anyag, amelynek az a tulajdonsága, hogy gyengén szívódik fel a tápcsatornából, és egyetlen alternatíva a tápanyagban használt antibiotikum kiváltásra. Egész Európa ezt használja az elválasztás utáni két hétben, és látványosan csökkenti az elhalálozási arányt. A ZnO-val azonban a problémákat csak eltoljuk, nem oldjuk meg. Bizonyos Kelet európai országokban napjainkban is többszörösét etetik meg az állatokkal az előírtaknál, látszólag tökéletes eredménnyel. Csupán két kérdés van: mi történik, ha felhagyunk a magas cink oxid bekeverésével és mi lesz a kivonást követően.”
Mint azt Tim Otto elmondta, kutatások igazolják a negatív szövődményeket, illetve a magas nehézfém szennyeződést is. A ZnO alternatívájaként a hallgatóság figyelmébe ajánlotta a BIOCHEM termékeit: A probiotikumokat, a spórás baktériumok takarmányokban való használatát, és a tejsavtermelő baktériumok alkalmazását. Ez utóbbit inkább baromfi esetében, és azoknál a borjaknál javasolta, amelyek még nem kérődzenek. Tájékoztatta a hallgatóságot, hogy az élesztők pozitív hatását is ismerik, készülnek termékeik erre alapozva, de ezek inkább kérődzők esetében hasznosíthatók.
Ismételten hangsúlyozta a takarmány szerepét, kiemelten annak ízvilágára koncentrálva. Véleménye szerint jobb ízű, jobb szagú takarmány rengeteget tud segíteni azon, hogy ne csökkenjen drasztikusan a bevitel. E célból ajánlotta élesztőt tartalmazó terméküket, amely 95%-ban emészthető, de ami legfontosabb, az umami hatása érezhető, ízvilágát kedvelik a malacok és örömmel fogyasztják.
*
De mi az umami?
A gasztronómiában viszonylag régóta jól ismert fogalom, ami egy japán szó Európában meghonosodott változata, amely körülbelül annyit jelent, hogy kellemes íz. Az umami azonban lényegesen többet jelent, mint a kellemes íz fogalma. Tulajdonképpen itt a sós, édes, keserű, savanyú ízek mellett az ötödik alapízről beszélhetünk.
