Spanyolország gyümölcstermesztése – Régiónkénti választék / Szubtrópusi fajok (2/1.)

Ha a Spanyolországhoz tartozó szigeteket is figyelembe vesszük, még színesebb a kép. A vízigényes, hűvös klímát igénylő, mérsékelt égövi gyümölcsfajoktól a szárazságtűrő, melegigényes, szubtrópusi gyümölcsfajokig szinte minden megtalálható az országban. Régóta nemcsak belső fogyasztásra termesztenek, hanem exportra is. Frissen, vagy feldolgozott formában a világ egyre több országában találkozhatunk a spanyol gyümölcsökkel. Az utóbbi 15-20 évben jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, törekszenek a kiváló minőség elérésére, sokat költenek a marketingre és a reklámra, így termékeiket jól el tudják adni az egyre élesedő versenyhelyzetben is.

Ha az összes termésmennyiséget nézzük, a szőlővel és a déligyümölcsökkel együtt, 1961 óta több mint duplájára növekedett a Spanyolországban megtermelt gyümölcsök mennyisége, és manapság a jobb termésű években meghaladja a 17 millió tonnát (1. ábra).

A FAOSTAT adatbázisában cikkem írásakor 2013 évitől frissebb adatok még nem álltak rendelkezésre. Mint az adatokból láthatjuk, 2013-ban 17,7 millió tonna gyümölcsöt szüreteltek Spanyolországban, és ebben nincs benne az ország egyik legfontosabb exportcikkének alapanyaga, az olajbogyó, pedig ezt is illik a gyümölcsökhöz sorolni. Ha az olíva ültetvények termésmennyiségét is beszámítjuk, közel 27 millió tonna termésmennyiség jön ki. A 2. ábrán láthatjuk, hogy ez a mennyiség hogyan oszlik meg a fajok között.

A 25 feltüntetett faj közül, amelyeket a statisztikák jegyeznek, 15 mérsékelt égövi gyümölcsfaj és 10 déligyümölcs. Cikkemben a szőlővel nem foglalkozom, a szubtrópusi fajok közül is csak a legfontosabbakkal röviden, viszont részletesen szeretném elemezni a fontosabb mérsékelt égövi gyümölcsfajok termesztésének helyzetét. Előtte azonban röviden tekintsük át, hogy melyik vidéken mi terem.

Régiónként eltérő a választék

A Kantábriai régió Spanyolország északi részén terül el, Galícia, Asztúria és Kasztília tartományok tartoznak ide. Ezen a területen az időjárást főként az óceáni hatások határozzák meg. Az évi csapadékmennyiség meghaladja az 1000 mm-t. A klíma párás, nem túl meleg, a nyár kifejezetten hűvös. Tavasszal sok az eső. Savanyú, sok helyen erodált, sekély rétegű talajok találhatók errefelé. Ezen a vidéken hagyományosan alma és körtetermesztéssel foglalkoznak, a bogyósok közül pedig a málna, az áfonya és a köszméte fajokkal találkozhatunk az ültetvényekben. Itt vannak Spanyolország legjelentősebb faiskolái is.

Dél-kelet felé haladva a Földközi tengerbe ömlő, hosszan elnyúló Ebro folyó határozza meg a tájképet. Ennek völgyében és a környező domboldalakon, Navarra, Aragónia és Katalónia tartományokban sok gyümölcsültetvény található. Sokak szerint ez Spanyolország gyümölcstermesztésének bölcsője. A klíma itt egészen más, mint az észak-nyugati területeken. A nyár forró, a tél enyhe, de tavasszal, a gyümölcsfák virágzásakor gyakran vannak fagyok. Az évi csapadékmennyiség 600 mm körül van, nyáron gyakori a jégeső. Időnként erős szél söpör végig a vidéken. A folyóvölgyekben meszes öntéstalajok, a dombokon sokfelé erodált, gyenge minőségű talajok vannak. A csonthéjsokkal foglalkoznak elsősorban ezen a vidéken, közülük is az őszibarack a legfontosabb, de megtalálható a szilva és a cseresznye is. Ezen kívül alma, körte és dióültetvények is díszlenek errefelé.

Murcia és Valencia tartományok alkotják a Levante régiót, ami hagyományosan a kajszi hazája. Emellett őszibarack, japán szilva, olajbogyó, gránátalma és datolyaszilva termesztéssel foglalkoznak. Itt, Spanyolország dél-keleti részén tipikusan mediterrán éghajlat uralkodik. A tél enyhe, a nyár forró. Nagyon kevés a csapadék, az is télen hullik, nyáron szinte alig. Az évi csapadékmennyiség egyes helyeken nem éri el a 200 mm-t sem. Sokfelé meszes, folyami öntéstalajok, a magasabb területeken sekély termőrétegű talajok találhatók. Gyakori a talajok magas sótartalma.

Spanyolország déli csücske felé haladva elérkezünk Andalúziába, ahol szintén hamisítatlan mediterrán klíma fogad bennünket, forró nyárral és enyhe téllel. Nyáron gyakran rendkívül száraz a levegő. Az éves csapadékmennyiség itt 200 és 300 mm között van. Meszes, sekély rétegű, gyakran magas sótartalmú talajokon történik a termesztés. Itt már a szubtrópusi fajok uralkodnak, elsősorban a citrusfélék és az olajfa. Emellett füge, gránátalma és kivi ültetvényekkel találkozhatunk. A mérséklet égövi fajok közül a szamóca a legjelentősebb ezen a vidéken, kisebb részben az őszibarack és a cseresznye.

Szubtrópusi fajok

A mediterrán térség egyik legrégebben termesztésbe vont kultúrnövénye az olajfa. A Földközi-tenger medencéjének országai ma a legjelentősebb olajbogyó-termesztők, közöttük is kimagaslóan vezető helyen szerepel Spanyolország. Mindenfelé látunk az országban olajfaültetvényeket. Sok helyen kiöregedett, elhanyagolt fákkal találkozunk, de egyre több az intenzív ültetvény, ahol korszerű gépekkel dolgoznak, jól ápolt, kisméretű fákról rendszeresen bő termést takarítanak be. Hidas szerkezetű, speciális eszközökkel a gépi szüretet is megoldották, és sokfelé alkalmazzák. Az olajbogyótermés évenként nagyon ingadozó, az egyes években előforduló tavaszi fagykárok, és a sokfelé még extenzíven zajló termesztés miatt (3. ábra). A termés jelentős részéből olívaolajat préselnek, kisebb része kerül konzervipari feldolgozásra.

A citrusféléket az ország déli részén és a szigeteken termesztik. Ezek közül a narancs és a mandarin a legfontosabb. Mindkét faj termésmennyisége jelentősen növekedett az elmúlt 20-25 évben, és a kettő együtt 5-5,5 millió tonnát tesz ki évente (4. ábra).

A citrom mennyisége stagnál, sőt az utóbbi években inkább csökkenő tendenciát mutat. A citrusok kiváló feldolgozóipari alapanyagok, sokféleképpen felhasználhatók, emellett sokat értékesítenek frissen is elsősorban az Európai Unió országaiban.

Az AF szaklap átszerkesztett változata Dr. Szalay László: Spanyolország gyümölcstermesztése (2017. E68. 48. old.) című írása alapján