Az uniós cukorpiaci rendtartás átalakítása 2006-ban azért vált szükségessé, mert a WTO döntése nyomán az Európai Unió csak korlátozottan nyújthatott exporttámogatást, miközben 2009 júliusától a legszegényebb országok számára lehetővé vált a cukor vámmentes exportja az EU-ba. A piaci egyensúly megőrzése érdekében az EU belső termelését csökkenteni kellett, aminek eszközei a fehér cukor referenciaárának (ezzel együtt a cukorrépa minimálárának) csökkentése, a cukoripar ideiglenes szerkezetátalakításának bevezetése, valamint a cukorpiaci intervenció korlátozása és átmenti időt követő felszámolása voltak.

A cukorpiaci reform hatásai

A hazai cukorrépa-termelés elmúlt évtizedének alakulását azonban nem csupán az EU cukorreformja befolyásolta, már előtte is markáns változások voltak tapasztalhatók. Magyarországon a cukorrépa-termelést a terület folyamatos csökkenése és az egy hektárra jutó hozam növekedése jellemezte a rendszerváltás óta eltelt időszakban. Erre jó példa, hogy 2004–ben és 2005-ben, az egyaránt 62 ezer hektárról betakarított cukorrépa mennyisége meghaladta a 3,5 millió tonnát, míg a 1990-es évtized első felében hasonló eredményhez nem egyszer 100 ezer hektár sem volt elegendő. A hozamok növekedése egyfelől a gyengébb területek kiesésének, másfelől a termesztéstechnológia javulásának volt köszönhető. A hektáronkénti hozamok emelkedése ugyanakkor a termőterület csökkenését nem tudta maradéktalanul kompenzálni.

A 2004-ben az EU tagjává vált tíz ország egyik legkorszerűbb cukoriparával Magyarország rendelkezett, és az uniós csatlakozáskor kapott 402000 tonnás cukorkvóta elegendő volt a működő öt cukorgyár további üzemeléséhez. A brüsszeli cukorreform következtében azonban négy hazai cukorgyár bezárt, csak a kaposvári működött tovább, 105420 tonna kvótával. A cukorpiaci rendtartás reformjának hatása a cukorrépatermesztésben még drámaibb csökkenést okozott.

A hazai répatermelők mindössze néhány évig élvezhették az uniós cukorrendtartás előnyeit, így helyzetük az EU régi termelőivel összevetve kedvezőtlenebbül alakult. Ennek következtében 2008-ban mind az országos, mind a magyarországi feldolgozásra termesztett cukorrépa-termőterület történelmi mélypontot ért el. Országosan 9603 hektárt foglalt el a cukorrépa, a hazai feldolgozásra szánt cukorrépa termesztése pedig 6538 hektáron történt.

A drámai csökkenéshez a cukoripari szerkezetátalakítási támogatás több éven át folyósított magas összegén túlmenően az is hozzájárult, hogy a magas gabonaárak miatt mérséklődött a cukorrépa termelési kedv. Példaként említhetjük, hogy a Mátra Cukor Zrt. tulajdonosa nem tervezte szerencsi gyárának bezárását, arra a termelők együttműködésének hiányában került sor, annak ellenére, hogy az FVM is bekapcsolódott a tárgyalásokba, és nemzeti kiegészítő támogatást ajánlott fel a cukorrépa-termelőknek. Így a tonnánkénti bevétel megközelítette volna a 38 eurót. A Mátra Cukor Zrt. azonban ilyen feltételek mellett sem tudott a szükséges 700 ezer tonna cukorrépa előállítására leszerződni: 2008 márciusában (a cukorrépa vetésének idejére) mindössze 220 ezer tonna felajánlással rendelkezett.

A cukorrépa-termelés fenntartásának globális feltételei

Magyarországon napjainkban közel 300 gazdálkodó foglalkozik évről-évre a cukorrépa termelésével, közülük 262 termelő tagja a Cukorrépa Termesztők Országos Szövetségének. A KSH adatai szerint 2010-ben 14,5 ezer hektárról szedték fel a termést, ami 2017-re 18,6 ezer hektárra emelkedett. 2016-ban javultak az átlagos terméshozamok is, a termésátlag a 2015 évi 58,7 tonna/hektárral szemben 70,1 tonna/hektárra emelkedett, majd 2017-re 61,4 tonnára csökkent.

Hazánkban összesen 1 143 ezer tonna cukorrépát takarítottak be 2017-ben, ami mintegy 20 ezer tonnával volt több a 2016. évinél. A standard minőségű cukorrépa cukortartalma 16 százalékos, de a valós mért egyedi értékek tág skálán mozognak. A kaposvári gyárkörzet átlagos cukortartalma szinte teljesen megegyezett a standard minőséggel. Az elmúlt 10 év éves átlagainak szélsőértékei 14,5 és 17,5 százalék voltak. Az egyedi mérési eredmények viszont 11és a 21 százalék közötti tartományba estek.

A magyar élelmiszergazdaság számára a kvótarendszer eltörlést követően is stratégiai cél a cukorrépa termesztésének fenntartása, sőt az is kívánatos, hogy a főbb cukorrépa-termesztő körzetekben bővüljön a termelés. Ennek azonban piaci- és árfeltételei vannak. A hazai cukor- és cukorrépatermelés kilátásairól tehát a globális tendenciák ismeretében lehet gondolkodni.

A globális cukorkibocsátás 180 millió tonna körül alakult az elmúlt gazdasági években. A világ cukortermelése 192 millió tonnával rekordszintet érhet el a folyó gazdasági évben, ami 8 százalékos növekedést jelentene a 2016/2017. évihez viszonyítva. A bővülő termelés 3 százalékos exportnövekedéshez vezethet, ami 71 millió tonna cukorkivitelt jelent. A világ cukorfelhasználása a 2017/2018., illetve a 2018/2019. gazdasági évben egyaránt 1-2 százalékkal csökkenhet, elsősorban a nem alkoholos üdítőitalok gyártóinak mérséklődő kereslete miatt, amely válasz az üdítőkre kirótt cukoradókra.

Az idei év első negyedévében a feldolgozóipar csökkenő kereslete miatt 7 százalékkal esett vissza a cukorfelhasználás. Aa háztartások cukorfogyasztása ugyanakkor 2 százalékkal nőtt, miközben a világ éves cukortermelése több év átlagában már így is meghaladta az egyetemes cukorfogyasztást (1-5 százalékkal). A világ cukorkészletei a 2017/2018. gazdasági év végére 6,3 százalékkal 76 millió tonnára emelkedhetnek a fogyasztásnál gyorsabban növekvő cukortermelés miatt. A készlet/felhasználás mutató előreláthatólag 41 százalék körül alakul, ami 2 százalékponttal haladja meg az egy évvel korábbit.

Az amerikai földművelésügyi minisztérium (USDA) a 2018/19-es értékesítési idényre hozta nyilvánosságra prognózisát. E szerint az előttünk álló szezonban a globális cukortermelés várhatóan 3,56 millió tonnával csökken. De ez még így is 10,66 millió tonnával több az étkezési célú cukorfogyasztás várható nagyságánál. Az újabb többlet ellenére az USDA az elkövetkező időszakban a cukorkészletek csökkenésére számít.

További áresést prognisztizál az EU

A cukorrépa és a cukornád 2017/2018. gazdasági évi termőterülete és az átlagos hozamok miatti piaci többletnyomást gyakorol a világpiaci árakra is. A már öt éve emelkedő készletek nyomás alatt tartják a cukorárakat. A cukor világpiaci ára ez év tavaszán tízhavi mélyponton volt. A New York-i árutőzsdén (ICE) a nyerscukor 2018. júliusi határidőre szóló jegyzése ez év január elején 335 dollár/tonnán állt, majd folyamatosan és drasztikusan esett.  Április második felében a nyerscukor szerződéses ára már csak 209 euró/tonna volt. Az utóbbi hetekben ugyanakkor – a kirajzolódó jó ellátási helyzet ellenére – a cukor világpiaci árai emelkedtek, elérték a tonnánkénti  230 eurót.  A 2019. márciusi határidőre pedig közel 6 százalékkal magasabb a jegyzés értéke (249 euró/tonnára).

A fehér cukor határidős ügyleteinek trendje ugyanabba az irányba mozdul, mint a nyers cukoré. A londoni tőzsdén a 2018. augusztusi határidőre a jegyzés 348,70 dollár/t (297 euró/tonna) volt; ez közel 12 százalékos növekedést jelent április végéhez képest. Ugyanakkor a 2019. márciusi megállapodásra vonatkozóan több mint 7 százalékos emelkedés tapasztalható 350,3 dollár/tonnára (ami 299 euró/tonna). Ez ugyanakkor még mindig lényegesen alacsonyabb, mint a jelenleg érvényes tonnánkénti 404 eurós referenciaár.

A cukor hosszú távú áralakulására vonatkozó előrejelzést az Európai Bizottság a honlapján hozta nyilvánosságra. E szerint a répacukor világpiaci ára 2020-ban 363, 2025-ben 362, 2030-ban pedig 354 euró/tonnára prognosztizálható.

A kristálycukor havi fogyasztói ára az unió tagországaiban jóval kiegyenlítettebb képet mutat. Az árstabilitás mellett ugyanakkor az egyes tagországok közt megfigyelhetők az eltérések.

Az Európai Unió cukortermelése az előző szezonbeli 17,8 millió tonnáról 20,7 millió tonnára bővült a 2017/2018. gazdasági évbenó. A közösség cukorimportja a 2017/2018. gazdasági év első hat hónapjában a felére csökkent az előző szezon beszállított mennyiségéhez viszonyítva. Az ellenkezője történt az exportpiacokon, ahol a kvóta kivezetése óta erős emelkedés tapasztalható, a vizsgált időszakban a kivitel meghaladta az 1,7 millió tonnát. Előrejelzések szerint az unió cukorexportja 3,2 millió tonnára tehető a 2017/2018-as szezonban, ami 1,8 millió tonnával lenne több a 2016/2017. gazdasági évi volumennél. Így az Európai Unió lehet a világ negyedik legnagyobb cukorexportőre a 2017/2018. gazdasági évben. A 2030-ig szóló prognózis szerint ugyanakkor az EU cukortermelésének enyhe visszaesése várható.

Az unióban az előzetes várakozások szerint a cukorrépa területe a 2017. évihez hasonlóan alakulhat 2018-ban is, de a 2017. évi rekordhoz képest alacsonyabb hozamot valószínűsítenek a szakértők. Ugyanakkor a bőséges cukorkészleteket figyelembe véve, az előrejelzés szerint az EU a 2018/2019. gazdasági évben is cukortöbblettel számolhat. Az uniós cukorárak kissé meghaladhatják a világpiaci árakat és alacsonyabbak lehetnek a harmadik országokból importálható nyerscukor áránál.

Erősödő verseny Európában

Megítélésünk szerint a cukorkvóta megszüntetése után nem fog változni az unió cukorrendtartásának alapfilozófiája, tehát az ágazat támogatási pozíciójában a jelenlegihez képest nem várható pozitív változás. Tovább fog tartani a cukorkvóta 2017. októberi eltörlése utáni folyamat, vagyis az uniós piacokon a kereslet-kínálat kiegyenlítődése, a cukorpiaci átrendeződés, a cukorrépa-termelés során a termékenyebb, kedvezőbb adottságú területek előtérbe helyeződése és ennek következtében a hozamok növekedése. Végeredményben a cukorrépa termelése 112-115 millió tonna között stabilizálódhat.

Mindemellett az erősödő belpiaci verseny miatt alacsonyabb cukorárakra lehet számítani, ami kiszoríthatja a drágább importot és versenyképesebbé teheti az uniós cukrot a világpiacon. A cukorkvóta megszűnése átrendezheti a status-quot az európai cukorelőállítók közt. Változhatnak a versenyelőnyökből és -hátrányokból adódó pozíciók.

A cukorpiaci folyamatok értékelése során az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az izoglükóz egyes felhasználási területeken helyettesítő termékként jelenik meg és előállítása jellemzően olcsóbb a répacukorénál. Magyarország EU-csatlakozásakor még csak a szabadegyházai gyár üzemelt, amely az EU-25 508 ezer tonna izocukor kvótájának 27 százalékát kapta meg. Ekkor a szabadegyházai gyár izoglükóz-termelésének mintegy felére volt belföldön kereslet, a többi exportra került. 2017 őszén megkezdte működését a tiszapüspöki üzem is. A perspektívát jelzi, hogy míg Magyarországon a répacukor és az izocukor belföldi felhasználásának aránya megközelítőleg 4:1, addig az Egyesült Államokban – elsősorban a fejlett élelmiszeriparnak köszönhetően – a felhasználás nagyjából 1:1 arányú.

A cukor-termékpályáról hozott kormányzati, vagy befektetői döntések előtt meg kell vizsgálni a cukorrépa-termelés más szántóföldi növényfajokkal szembeni jövedelempozícióját, és jövedelem-versenyképességét is. 2008 és 2010 között a szántóföldi növénytermesztésben manapság „benchmark”-nak, vagyis összehasonlítási alapnak tekinthető kukoricatermelésben a cukorrépa-termeléshez viszonyítva jobb jövedelempozíció alakult ki.

Ez a helyzet azonban az elmúlt 7-8 év során változott! A cukorrépa-termesztéssel kapcsolatos fajlagos bevételek (16 százalékos cukortartalmú cukorrépára vonatkozó cukorrépaár és árjellegű kifizetések, répatermesztés támogatása, termelői csoportok támogatása) alakulását vizsgálva lesz teljes a kép.  A fajlagos bevétel tonnánként 34,1 és 51,91 euró között mozgott.

Ez az átlagosnak tekinthető, hektáronkénti 60 tonnás hozam mellett 635-965 ezer forintos árbevételt jelent. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet és a Cukorrépa Termesztők Országos Szövetségének adatai alapján kalkulálva a cukorrépa termelési költsége hektáronként 550-580 ezer forint volt.  Mindezek alapján megállapítható, hogy a cukorrépa-ágazatban az árak nem csak fedezték a költségeket, hanem megfelelő jövedelmet is biztosítottak a gazdáknak.

Ugyanakkor látni kell, hogy a cukorrépa termelése öntözés nélkül kockázatos, és az öntözhető területen elsősorban a hibrid kukorica, a csemegekukorica és a zöldborsó évek óta nagyobb területi termelékenységet és jövedelmezőséget produkál. Másrészt pedig2018-ban a cukoráresés jelentősen redukálja a cukorrépa felvásárlási árát.

Magas beruházás-igény

A helyzetet tovább árnyalja, hogy a cukorrépa-termelés beruházás-igényes tevékenység, fejlesztése speciális gépeket igényel, amelyek más kultúrákban egyáltalán nem, vagy csak nagyon korlátozottan használhatók. Ilyenek a vetőgép, a betakarítógép és a tisztítva-rakodó gépek. Utóbbi két gépcsoport rendkívül nagy értéket képvisel. A cukorgyárak bezárásakor üzemben lévő betakarító- és tisztítva-rakodó gépek többségét 2004-ben és 2005-ben szerezték be a gazdálkodók, fiatal gép tehát már akkor is alig volt található az országban.

Ráadásul a betakarítógépeket a répatermelés befejezését követően külföldön, elsősorban Oroszországban és Ukrajnában értékesítették. A cukorrépa-termelés újraindításakor tehát a termelők „felszerszámozása” lenne szükséges, ami hatalmas kiadást jelentene a gazdaságoknak. Az is gondot okoz, hogy a cukorrépa termeléséhez magas színvonalú szakértelem, és rendkívül precíz termelésirányítás szükséges. de a humánerőforrás-feltételek biztosítása egyre nehezebb.

A cukor-termékpályán már az iparág működésének kezdetén jellemzőek voltak a különböző koordinációs kapcsolatok. Ezek az együttműködések számos formában, módon és eszközzel segítették a termékpálya működését. A kapcsolatok egy része vertikálisan (pl. a cukorrépatermelő és a cukorgyár, vagy a cukorrépatermelő és az inputanyag-szállító között), vagy horizontálisan (például termelői csoportok, gépszövetkezetek), esetenként pedig a kettő kombinációjaként alakultak ki. Az együttműködések célját tekintve is rendkívüli változatosságot tapasztalhattunk.

Ezek közül is domináns szereppel bír a termékpályán jelentkező költségek csökkentése és a termelés finanszírozásával kapcsolatos kérdések megoldása. Napjainkban egyre népszerűbbek a cukorrépatermelők közötti horizontális együttműködések, valamint ezek vertikális kapcsolódása az inputanyag-beszállítókhoz és a cukorgyárhoz.

Az elmúlt években a termelői csoportok száma 4-6 között mozgott, az általuk integrált termelők száma pedig 70 és 130 között volt. A csúcspontot a 2017-es év jelentette. A termelő csoportokban integrált cukorrépatermő terület nagysága meghaladja a 4 ezer hektárt. A termelői csoportok által termelt cukorrépa az összes felvásárolt répamennyiséghez viszonyítva 20-30 százalék közötti arányt tesz ki.

A koordinációs kapcsolatok fontosságát az is bizonyítja, hogy a termelői csoportokban a tonnánkénti átvételi árak több év átlagában meghaladták a termelői csoportokon kívüli termelők átvételi árait. Az eltérés mértéke az egyes években 5 és 13 százalék között mozgott és átlagosan 7 százalék volt. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a termelői csoportok által beszállított cukorrépa cukortartalma magasabb volt, és a tényleges cukortartalom alapján számított bevételeket vesszük figyelembe, akkor az eltérés mértéke 9 százalékra nő.

Mindezen jellemzők áttekintése után felvethető a cukoripar fejlesztésének, új cukorgyár építésének kérdése. A szakma részéről már többször, több ilyen irányú javaslat felvetődött, ezek közös jellemzője az volt, hogy a kaposvári termelőkapacitáson felül további 220 ezer tonna gyártókapacitás fejlesztést tart indokoltnak a belföldi fogyasztás kielégítése érdekében. Ehhez – ha figyelembe vesszük a mérethatékonyságot is – egy vagy két gyár építésére lenne szükség. Napi euró-árfolyamon számolva egy ilyen projekt beruházási költsége mintegy a 200 milliárd forint, nem számolva a termelési háttér beruházásaival.

Ha ezzel is kalkulálni akarunk, azt kell figyelembe venni, hogy egy-egy kombájnnal 500-600 hektárt lehet biztonsággal betakarítani. A gyártókapacitás fejlesztését lehetővé tevő mintegy 25 ezer hektár többletterület így 50-60 kombájn beszerzését tenné szükségessé, melyek egyenkénti beszerzési ára 450-500 ezer euró. Így csak a kombájnok megvásárlása 8-9 milliárd forint kiadást jelentene a gazdaságoknak.

További számottevő beruházás lenne például a cukorrépa-tisztító, rakodó berendezések és a vetőgépek beszerzése. Végeredményben a cukorrépa-termelés önellátási szintre történő bővítéséhez a fenti beruházásigény közel két és félszeresével (mintegy 20 milliárd forinttal) kellene számolni.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a cukor, mint stratégiai termék elvesztette korábbi jelentőséget. A hazai gyártásnak a globális gazdaság szereplőivel kell versenyeznie. Túl vagyunk ugyan a cukorár mélypontján, lassú árnövekedést van folyamatban, de ez rövid távú. Közép és hosszú távon további gyenge áresés, illetve stagnálás prognosztizálható. Mindezek alapján a cukorgyártás hazai fejlesztése jelentős kockázatokat is hordoz magában.