A mákfajták múltja és jelene

Az évszázadok folyamán, keleten az ópium előállítása vált a termesztés fő céljává, míg Európában a mák magját és olaját fogyasztották élelmiszerként. (India, Kína számára még ma is engedélyezett az ópium-előállítás.) A XIX. sz. elejéig még híres volt a provence-i és németországi mákolaj, de mára ez már megszűnt.

A közép-európai térségben, köztük Magyarországon is hosszú múltra tekint vissza a máktermesztés és -fogyasztás. A XII. században már a vámtarifás áruk között említik a mákot, ami azt jelenti, hogy termesztett növény volt. A mákfogyasztás ebben a térségben ma is jelentős, hiszen „töményen” (pl. rétes) esszük, nemcsak szóró mákként édes- és péksütemények tetejére, mint Nyugat-Európában.

Vannak országok, ahol a mákmagnak már a látványa is elrettentően hat, mivel azonnal a kábítószerrel hozzák összefüggésbe, holott a megfelelően tisztított mákmag nem tartalmaz alkaloidot. A mák alkaloidjai (pl. morfin, kodein, tebain, narkotin, papaverin, oripavin) a tokban halmozódnak fel és termesztési hibák, ill. tisztítási hiányosságok miatt lehet kimutatni azokat a mákmag-mintákban.

Mákfajták a múlt századból

Magyarországon a máknövények kiválogatásának első eredményei a soproni tájfajták voltak. Mind külföldön, mind Magyarországon a mák nemesítése az 1920-as, 30-as években kezdődött és ekkor jelentek meg az első francia, német, osztrák, holland fajták.

Nálunk 1939-ben a Hatvani zárttokú kékmák és az Eszterházi soktokú kapott állami elismerést, mely fajták néhány évtizedig termesztésben is voltak. Morfintartalmuk 0,2-0,5 % között volt.

A nemesítésben az 1950-es évektől megjelent a magas alkaloid-tartalmú fajták létrehozására való törekvés, mivel az Alkaloida Vegyészeti Gyár működéséhez morfinos fajták kellettek, ennek első eredménye az 1959-ben elismert SB morfin mákfajta lett, melynek morfintartalma 0,4-0,65 %-ot ért el.

A sort a következő fajták folytatták az állami elismerés időrendjében: Kompolti M (1967), BC-2 (1967), Kék Duna (1973), Kozmosz (1983), Gödi-N (1992), KP Albakomp (1998), Óriás kék (1998). E fajták morfintartalma még alacsony (0,4-0,7 %) volt, ezért még nem kellett a felhasználási cél (ipari, étkezési) szerint különbséget tenni a fajták között. A felsorolt fajtákból jelenleg a Kék Duna (tavaszi, étkezési), Kozmosz (őszi, étkezési) és a KP Albakomp (tavaszi, étkezési, fehér magvú) található a Nemzeti Fajtajegyzéken.

Közösségi Fajtajegyzék (Common Catalogue)

Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk óta az állami elismerést kapott szántóföldi fajták nemcsak a Nemzeti Fajtajegyzékben szerepelnek, hanem a tagországok Nemzeti Fajtajegyzékeinek összességét jelentő Közösségi Fajtajegyzéken is.

Magyarországon csak a Közösségi Fajtajegyzéken található fajtákat lehet termeszteni és kötelező a fémzárolt vetőmag használata, mind a nagytermelőknek, mind a házi kertben termelőknek (500 m² alatt) is, amit a 162/2003 (X.16). Korm. rendelet szabályoz (a kábítószer előállítására alkalmas növények termesztésének, forgalmazásának és felhasználásának rendjéről).

Új technológia, magasabb hozam

A mákfajták nemesítésének két iránya van, de a jó állóképesség és betegségekkel szembeni ellenállóság, őszi típusoknál a télállóság fontos szempont mindkét esetben. Az étkezési mákoknál a maghozam növelése a cél, ill. az alkaloid-mentes, kék magszínű fajták előállítása, míg az ipari fajtáknál a mag egy hasznos „melléktermék” és az alkaloid-tartalom növelése, ill. a morfin mellett a célnak megfelelő alkaloid-spektrumú fajták létrehozása a feladat.

A 90-es évekig a 45 cm-es sortáv volt jellemző a máktermesztésben, ami később dupla gabona sortávra csökkent. Az elmúlt években további sűrítés ment végbe (gabona sortáv) és így az egyszáras (egytokú) állomány betakarítása könnyebbé vált. A tokok egyszerre érnek és rövidebb szárral lehet betakarítani őket, ami azért fontos, mert csak a tokban van alkaloid, a szárban nincs. A főtoknál magasabbra növő melléktokok betakarításával az értéktelen szárrész aránya nőtt és a melléktok későbbi érésével a betakarítás is elhúzódott. Az új technológia alacsonyabb, sűríthető, erős szárú fajták megjelenését igényli.

A mák terméshozama a 2000-es években még az 1 t/ha-t sem érte el, míg jelenleg 1,5-2,5 t/ha tokos mákkal számolhatunk a technológiaváltásnak, a jobb fajták megjelenésének köszönhetően, bár a termőhely és évjárathatás mindezek ellenére erősen befolyásolja a mák termesztését is.

Étkezési fajták

Étkezési fajtának minősül a 162/2003 rendelet szerint a 0,7 %-os, ill. az alatti alkaloid-tartalmú mákfajta, de a fajtaválaszték étkezési mák terén elég gyér. A Közösségi Fajtajegyzéken összesen 7 őszi típusú fajta áll rendelkezésre, amiből ténylegesen csak három van forgalomban nálunk: Kozmosz, Leila és Zeno Plus.

Tavaszi típusból az EU-jegyzéken 37 fajta szerepel, melyek többnyire cseh fajták, de ezeket nem forgalmazzák Magyarországon. Így a hazai termesztők csak három fajta közül – Kék Duna, Zeta és KP Albakomp (fehér magvú) – választhatnak.

Őszi genotípus

Hazánkban az őszi mákok vizsgálata az 1950-es években kezdődött bolgár fajtákkal. Az őszi fajták kibírják a –5 – –7 °C-os száraz hideget, de hótakaró alatt a –15 – –20 °C-ot is, és emellett a tavaszi fagyok sem tesznek kárt bennük. Fontos, hogy a mag szeptember közepe és október eleje között földbe kerüljön, hogy tőrózsás állapotban érje a növényeket a hideg idő.

Az első magyarországi nemesítésű őszi mákfajta a Kozmosz volt, ami máig forgalomban van (1. táblázat). Ennek nemesítése 1972-ben kezdődött és 1983-ban kapott állami elismerést.

Fajta	Tordas		Debrecen		Székkutas
	mag	morfin	mag	morfin	mag	morfin
Josef	1,75	0,3	1,09	0,27	1,76	0,44
Kozmosz	1,94	0,18	1,38	0,43	1,27	0,6
Leila	2,00	0,18	1,73	0,18	1,66	0,25
Zeno Morphex	1,88	0,01	1,88	0,03	1,53	0,01
Zeno Plus	2,10	0,22	2,24	0,24	2,33	0,33
Zeno V56	1,85	0,14	1,95	0,11	2,10	0,18
Zeno 2002	1,93	0,12	1,79	0,15	2,24	0,23
1. táblázat: Őszi, étkezési mákfajták magtermése (t/ha) és morfin-tartalma (%) 3 kísérleti helyen

Magyarországon az étkezési mákoknál a lila virágú őszi típusok terjedtek el. Jellemző rájuk a tőlevelek fehér foltossága, ami a fejlődés folyamán eltűnik. A fajták magasra nőnek (120-170 cm) és levelük szürkés színű, erősen viaszos, alkaloid-tartalmuk pedig 0,01-0,6 % között mozog. Az államilag elismert fajták mindegyikének jó a télállósága.

Az őszi fajták termesztésének előnyei a következők:

• hosszabb tenyészidő miatt (240-260 nap) több tápanyagot halmoznak fel,
• a tavaszi fajtákhoz képest 1,5-szer nagyobb termésmennyiség, mivel a terméshozamot a vegetatív fázis hossza határozza meg,
• a fejlettebb állomány miatt, jobb a gyomelnyomó képesség,
• a tavaszi fajtáknál két héttel korábbi virágzás, ezért a máktokbarkó kártétele kisebb,
• a korábbi érés miatt, hamarabb és így magasabb áron értékesíthető a mag.

Az utóbbi években a nemesítés elindult az őszi típusok irányába – mind az étkezési, mind az ipari fajtáknál – amihez a klímaváltozás miatti hőmérsékletemelkedés is hozzájárult. A mákot többnyire öntözetlen körülmények között termesztik, ezért csapadékhiányos tavaszon a tavaszi fajták kelése vontatott, míg az őszi fajták ekkor már tőrózsás állapotban vannak.

Tavaszi genotípus

Míg az étkezési fajtáknál az őszi típusok dominálnak, addig az ipari fajták többnyire a tavaszi típusba tartoznak. Ezen fajtáknak a tenyészideje rövidebb (130-160 nap), mert vetésük február-márciusban történik betakarításuk pedig július-augusztus folyamán. Célszerű a fajtákat korán vetni, mert minél hosszabb időt tölt a növény a vegetatív fázisban, annál nagyobb termés várható.

A tavaszi típusok fajtaválasztéka szélesebb, mind virágszínben, mind érésidőben, mind alkaloid-tartalomban, mind alkaloid-spektrumban. Alacsonyabbak az őszi mákoknál (90-130 cm), levelük zöldes kevesebb viasszal, viráguk pedig többnyire fehér, de vannak rózsaszín, piros, mályvaszínű és lila fajták, ép és szeldelt szirmúak is. A fajtakísérletben a mákvirágzás csaknem két hétig tart. A cseh és lengyel étkezési fajták többnyire későn virágoznak, míg a magyar ipari fajták között a korai, közép és késői érésű fajták is megtalálhatók.

Ipari fajták

Ipari máknak minősül a 0,7 % feletti összes alkaloid-tartalommal (morfin, kodein, tebain, narkotin) rendelkező fajta. Az ipari mák termesztése szigorúan szabályozott és csak olyan cégek termeltethetnek mákot, akik szakhatósági engedéllyel rendelkeznek. Ezen cégek kötelessége a vetőmag biztosítása és a tok, ill. mag visszavásárlása a termelőtől. Az ipari fajták közül a termelő nem választhat, csak azokat a fajtákat termelheti, amit szerződésben a termeltető számára biztosít.

Az ENSZ Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Testülete (INCB) részére az országoknak minden évben jelentést kell küldeni a tervezett és megvalósult máktermesztésről, a kinyert alkaloidok mennyiségéről, ill. minden kábítószerrel kapcsolatos tevékenységről.

Fotó: A szerző felvételei