A növénytermesztés a technológiai színvonal emelkedésével egyre több kérdést tesz fel a természet (genetika) felé, melyet növénynemesítők és az agrotechnológiákat kidolgozó fejlesztők igyekeznek megválaszolni. Ahogy az egyik legnagyobb magyar növénynemesítőnk Fleischmann Rudolf megfogalmazta majd egy évszázaddal ezelőtt: „Én minden évben egy sereg kérdést intézek a természethez. Ő még sohasem hazudott nekem. Legfeljebb sokszor nem értem a válaszát. De keresem, és megtalálom az engem érdeklő kérdésekben az igazságot.”
Hogy tudunk a kihívásoknak, kérdéseknek megfelelni? A növénynemesítőink törekednek a legtöbbet kihozni a növényekből, jelen esetben a kukoricából, az egyre szélsőségesebb időjárási feltételek mellett is. A genetikai potenciálja a kukoricának jóval 30 tonna felett van, hacsak az USA kukorica termésverseny világrekorder terméseket nézzük nem túlzott ezen megállapításunk. A nemesítőházak fejlesztői a megfelelő szakmai útmutatásokkal törekednek arra, hogy ezen genetikai potenciált tényleges termelési vagy szántóföldi potenciálként fordítsák le a termelők felé, annak érdekében, hogy termőhelyenként a lehető legmagasabb termést érhessék el.
Hol is állunk ebben a munkában? Adaptációs kísérletekkel, agrotechnológia-fejlesztő (tőszám, tápanyag, vetőgépbeállítás, stb.) parcellákkal, termelőknél kihelyezett, felügyelt fajtasorokkal nagyszámú adathalmazból adjuk meg a felmerülő szakmai kérdésekre a választ. Természetesen a termesztési feltételek (elővetemény, vetésidő, talajművelés, csapadékellátottság, tápanyag-ellátottság, stb.) az ország minden pontján más és más lehet, ehhez igyekszünk a területen dolgozó, az adott termőtájat legjobban ismerő kollegákkal az optimális hibridet kiválasztani.
A Debreceni Egyetem Látóképi kísérleti állomásán beállított mezoparcellás kísérletben már megmutatkozik e törekvésünk, hogy a genetikai potenciált miként lehet valós tonna/hektárra lefordítani. Cseppegtetőszalagos öntözési körülmények között, a várható magas termésszinthez beállított harmonikus tápanyagellátással (kiszórt és tápoldat formájában) – összesen 159 kg N, 84 kg P, 84 kg K – már sikerült az idén újdonságként tesztelt SY Torinoval a 20t/ha, míg az SY Infinite hibridünkkel a 21 tonnás termésszintet átlépni.
Milyen jellemzőik vannak az új hibridjeinknek:
SY Torino egy korai FAO 300-as hibrid, igen magas termőképességgel. Ez alapján nem elcsépelt mondás rá, hogy FAO 300 végi termésszintje FAO 300 eleji vízleadással párosul. A NÉBIH fajtaregisztrációs kísérletében majd 5 %-kal magasabb termésszintet produkált 2018-ban, mint a sokszor érésidőben jóval magasabb sztenderdek. Nem hagy nagy szártömeget, kiváló búza elővetemény. Az SY Torino a portfóliónk egyik legkorábbi érésidejű és tervezhetően leghamarabban betakarítható hibridje. Nagy termésének alapja az intenzív jó termőhelyek megléte esetén az igen magas egyéni produkció, nem ritkán 20-22 szemsoros csőmérettel.
SY Infinite egy klasszikus, magas szemszámú, flexibilis csőtípus jellemzőit mutató intenzív hibrid. A NÉBIH 2018-as vizsgálatában a FAO 300 sztenderdjeinek teljesítményét több, mint 8%-kal haladta meg. Intenzív, jó termesztési feltételek mellett az egyik legmagasabb termés jellemzi a kukorica kínálatunkban. Külső jegyei alapján és agronómia szempontból jellemezve a szára, mint az SY Orpheusnak, szemminősége kiváló Magas hektolitersúly és kiváló zöldszáron érés jellemzi.
Fontos, hogy a termelői kísérleteket és eredményeket mindig a termőhelyi sajátosságoknak megfelelően kezeljük. Kiemelt szempont, hogy milyen előveteménnyel (más a monokultúra után és megint más egy lucerna feltörés utáni téli feltöltő csapadék nélküli termésszintet vizsgálni), milyen tápanyagellátással, és a kukorica életét meghatározó időjárási és agrotechnikai feltételek mellett történt a termesztés. Növényvédelmi szempontból az idei időjárási körülmények között kiválóan szerepeltek a kevés bemosó csapadékot igénylő, célzott kezelések korai posztemergens gyomirtó szerekkel, mint a LUMAX. A kukoricát (váltakozó alacsony hőmérséklet, nagy csapadékkal) és a termesztőt is próbára tevő májusi időjárásban a jól időzített posztemergens kezelések – CALARIS PRO, ELUMIS – hosszú távon is tápanyag- és vízkonkurencia nélkül hagyhatták a fejlődő kukorica állományunkat. A tőszám kérdésének megválaszolása évről-évre visszatérő feladat. Nagyszámú demo kísérleteinkben a kivetett és betakarított tőszám között (több ismétlésben, kézzel számolva, megfelelő mintatérben) 5-21% különbséget tapasztaltunk negatív irányban. Ha nincs ellenőrizve a vetőgép beállítása és egyéb problémák is fennállnak (talajlakó kártevők, talajművelés minősége, stb.) akkor az üzemi szokásos pl. 70 ezer tő/ha beállításból könnyen lehet 55 ezer vagy jobb esetben 63 ezer betakarított tő. A termésünk pedig a kukorica egyéni produkciójából és a betakarított termőtő szorzatából tevődik össze. Az előző évek kutatási eredményei alapján, a kiemelkedően jó tőszámreakcióval bíró SY Premeo-val ebben az évben az ország számos pontján végeztünk üzemi tőszám kísérletet. A szokásos üzemi technológia (65-76 ezer tő/ha) mellé párhuzamosan, azonos feltételek mellett vizsgázott az emelt tőszámú gépalj is. Az üzemi technológiához viszonyítva átlagosan 9400 tővel többet betakarítva majd 4q/ha terméstöbbletet értünk el. Ezen átlagtól alacsonyabb termést az idei viszontagságos évben a 10 t/ha alatti termésszinteknél lehetett tapasztalni, intenzívebb jó víz- és tápanyagellátású termőtájakon viszont 4q feletti terméstöbblettel reagált az SY Premeo.
Tehát megfelelő termőhely választás esetén, jó előveteménnyel, jó tápanyag-ellátottság mellett, kiegészítve jelen hibrid esetében egy optimális vetésidő választással az SY Premeo kiváló tőszámreakciót mutatott. A csávázás is fontos tényező a ténylegesen kivetett tőszám megtartásában. A Syngenta által kínált legszélesebb védelem (Maxim Quattro, Force 20CS és Vibrance) veszi körbe az Artesian hibrideket (SY Chorintos, SY Orpheus, SY Premeo, SY Carioca) és legújabb nagy termőképességű hibridjeinket az SY Torino és SY Infinite-t.
