Inváziós kártevők: a keleti gyümölcsmoly

Rendszertani besorolása, elterjedése

A keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta BUSCK) az ízeltlábúak törzsébe (Arthropoda), a rovarok osztályába (Insecta), a lepkék rendjébe (Lepidoptera), azon belül pedig a sodrómolyok családjába (Tortricidae) tartozik. A sodrómolyok családjába számos más gazdaságilag fontos kártevő tartozik még, mint például almamoly, körtemoly, szilvamoly, almailonca, szőlőilonca.

Őshazája Északnyugat-Kína, innen terjedt tovább a világ számos országába. Japánban 1899-től ismerik, mint kártevőt. A múlt század elején eljutott Ausztráliába, Észak-Amerikába, Dél-Amerikába, majd az európai kontinensre. Az 1920-as évek elején észlelték jelenlétét Olaszországban, majd Svájcban. Ezután fokozatosan terjedt szét Európában. Magyarországon 1966-ban találták meg Szatymaz térségében.

Leírása

Az imágó 5,5–7 mm hosszú, a szárnyfesztávolsága 9–15 mm. Az elülső szárny színe szürkésbarna, olykor inkább hamuszürke, az elülső szegély mentén szürkésfehér és fekete ék alakú foltok váltakoznak. A szárny belső szögletén a tükörfolt csak halványan látszik. A hátulsó szárny sötétbarna, fehéres rojtokkal (1. kép).

A keleti gyümölcsmoly szárnymintázata nagyon hasonló egy közeli rokonához, a szilvamolyhoz. A két faj szabad szemmel nehezen különíthető el, biztonságosan csak ivarszervi vizsgálattal különböztethetjük meg őket (2-4. kép).

A pete 1 mm-nél kisebb, lapos, szürkésfehér majdnem kör, néha elliptikus alakú. A fejlődés vége felé sötétszürkévé változik a színe. A tojásokat egyesével, elszórtan rakja le a nőstény.

A tojásból kikelő lárva kb. 1 mm nagyságú, színe fehér vagy krémszínű, feje fekete. Később a hernyó teste sárgásrózsaszínű, feje barna sötét foltokkal, majd a kifejlett lárva húsrózsaszínűvé válik (5. kép).

Ilyenkor nagyon hasonlít az almamoly lárvájára, szabad szemmel nehezen különböztethetők meg. Az elkülönítésükre szükség van egy jó erős nagyítóra vagy mikroszkópra, mivel csak így nézhetjük meg, hogy az utolsó ízen van-e 5 serte, ún. farfésű, ami a keleti gyümölcsmolynak van, de az almamolynál hiányzik (6-7. kép).

A barackmoly lárvájától viszont jól elkülöníthető a keleti gyümölcsmoly lárva, mivel a barackmoly lárvája sötét húsvörös, vagy barna színű, a szelvények köze okkersárga, ennek következtében a hernyó harántcsíkozottnak látszik (8. kép).

Az 5–7 mm hosszú, orsó alakú báb fehér gubóban található. Színe kezdetben sárgás, majd a kelés közeledtével fokozatosan sötétedik barnává.

Tápnövényei és kártétele

A keleti gyümölcsmoly egy soktápnövényű faj. Magyarországon eddig őszibarackon, kajszin, szilván, körtén, birsen, naspolyán és almán találták meg. Külföldi szakirodalom szerint károsíthat számos, a rózsafélék családjába tartozó növényfajon, mint például mandula, cseresznye, babérmeggy, madárbirs és rózsa.

Hazánkban főként az őszibarack és a kajszi kártevőjeként tartják számon, míg a nyugat-európai országokban és Észak-Amerikában az alma mindennapos kártevőjének számít. Jelentősebb hazai kártételéről almában csak egy esetben számoltak be Pest megyéből. A külföldi szaklapokat olvasva főként olyan ültetvényekben okozott problémát, ahol az almamoly ellen légtértelítéses technológiával védekeztek. Éppen ezért ma már a keleti gyümölcsmoly és az almamoly kombinált szexferomon kapszuláit is forgalmazzák, az olyan ültetvények miatt, ahol az almamolyon kívül a keleti gyümölcsmoly is problémát jelent.

A keleti gyümölcsmolynak kétféle kártétele ismert: hajtás- és gyümölcskártétel. Hajtáskártételét hazánkban csak őszibarackon és mandulán figyelték meg, míg gyümölcskártételét őszibarackon, körtén, birsen, almán, naspolyán, illetve saját megfigyelésem kajsziról származik.

A hajtáskártétel során a tojásból kikelő lárvák május folyamán a hajtáscsúcson keresztül berágnak a hajtásba és annak belsejében lefelé haladó irányban járatot készítenek. Ezek a hajtások a kártétel következtében elhervadnak, majd később a hajtáscsúcsi levelek barnán elszáradnak (9. kép).

A berágás helyén időnként mézgafolyás, esetleg ürülékszemcsék figyelhetők meg az őszibarackon. Ez a tavaszi hajtáskártétel nagyon hasonlít az őszibarack másik jelentős kártevőjéhez a barackmolyhoz. Csak abban tér el, hogy míg a barackmoly áttelelő lárvái áprilisban károsítják a 2-3 cm-es hajtásokat, addig a keleti gyümölcsmoly első nemzedékének lárvái május folyamán jelentkeznek a 8-10 cm-es hajtásokon. A tavaszi hajtáskártétel alapján el lehet különíteni a két kártevőt, de később már nincs lényeges eltérés a hajtáskártétel között.

A hajtáskár közvetett kártétele a fiatal őszibarackfák koronaalakításában jelenthet gondot, mivel a hernyók a vázkorona kialakításához szükséges hajtásokat károsíthatják. Az őszi nemzedék lárvái pedig kellő táplálék hiányában berágnak a fák kérgébe a rügyek tövénél és ezzel utat nyitnak a kórokozóknak.

A gyümölcskártétel során a hernyók főleg a kocsány körül rágnak be a gyümölcsbe, de kedvelik a takarásban lévő védett helyeket, mint például a gyümölcsök érintkezési pontjai, vagy a levéllel érintkező gyümölcs. Kezdetben a hernyó a gyümölcs bőrszövete alatt halad, majd később befelé mozog a magig, ahol szabálytalan üregeket rág. A hernyójáratok sokszor hosszúkásak, kanyargósak lehetnek. Előfordul, hogy a megtámadott gyümölcsön szabálytalan, felületi rágás is látható. Ezek a gyümölcsök részben lehullanak, vagy a másodlagosan fellépő kórokozók hatására elrothadnak.

Életmódja

Magyarországi viszonyok között a keleti gyümölcsmolynak 3 teljes és egy 4. részleges nemzedéke fejlődik. A kifejlett lárvák telelnek át, majd tavasszal a bábozódást követően áprilisban megkezdődik az imágók rajzása. A barackmoly esetében nem a kifejlett lárvák telelnek, ezért a hernyóknak még szükségük van táplálékra, majd csak azután bábozódnak. Ez az oka annak, hogy a két kártevő tavaszi hajtáskártétele különbözik.

A keleti gyümölcsmoly áttelelő nemzedékének lárvái májusban kelnek ki a tojásból és kezdik meg a károsítást a hajtásokon. A lepkék +16 °C felett kezdik meg a rajzást. Az imágók napközben rejtett helyeken pihennek, majd az alkonyati órákban lesznek aktívak. A párzás, peterakás és táplálkozás az alkonyati órákban történik. A nőstények peteprodukciója igen változó lehet: 18-112, de kedvezőtlen körülmények között akár egyetlen tojást sem raknak, vagy nagyon keveset. A hőmérséklet befolyással van a peteprodukcióra is.

Mesterséges viszonyok között megfigyelték, hogy 18 °C-on megszűnt a szaporodás és még néhány tojás is steril maradt. Egy másik vizsgálat szerint pedig napi 14-15 °C hőingadozás szükséges a nőstények nagyobb számú tojásrakásához. A megtermékenyített nőstények általában 4 nap múlva kezdik meg a tojásrakást feltéve, hogy a hőmérséklet +16 °C felett van, de nincs túl nagy szárazság. A tojásokat a hajtások csúcsleveleire, hajtástengelyre vagy nem szőrös, sima felületű gyümölcsökre rakják.

A hernyók embrionális fejlődése 23 °C-on 6-8 nap, míg 28 °C-on 4-5 nap. Kutatók megállapították, hogy a keleti gyümölcsmoly fejlődése 7,2 °C alatt és 32,2 °C felett megáll. Ennek tudatában meghatározták, hogy a különböző fejlődési stádiumokhoz mennyi hőmennyiségre van szüksége az állatnak (1. táblázat).

Egy lárva több hajtást is károsít, mire eléri a kifejlett állapotot. Előfordul, hogy hajtáskártétel után gyümölcsre vándorol, de a gyümölcs után már nem fanyalodik újra hajtásra. A második nemzedék rajzása június közepétől várható. Az ekkor kikelő lárvák a hajtáson kívül már a zöld gyümölcsön is károsíthatnak. A harmadik lepkerajzás július végén, míg a negyedik augusztus végén, szeptember elején kezdődik. A harmadik és a negyedik generáció lárvái a késői érésű őszibarackban, almában és birsben károsíthatnak.

A keleti gyümölcsmolynak az őshazájában számos természetes ellensége létezik, amelyek állománygyérítő hatással bírnak. Hazánkban 1967 őszén tapasztalták, hogy egy Chalcidida fémfürkész faj a hernyók 14,2%-át, míg egy Ichneumonida faj pedig a bábok 12,5%-át parazitálta. Saját megfigyeléseim alapján elmondhatom, hogy az ültetvényekben jelen lévő keleti gyümölcsmoly természetes ellenségei a barackmollyal ellentétben nem képesek a kártevő korlátozására, mivel alig vannak jelen.

Előrejelzés, védekezés

A keleti gyümölcsmoly kártétel megakadályozásának egyik módja a kémiai védekezés. A legeredményesebb a fiatal lárvák elleni kezelés, ehhez azonban fontos ismernünk az áttelelő nemzedék imágóinak rajzását. A lárvák elleni kémiai védekezés egyik alapvető követelménye a lárvakelés rajzásmegfigyelésen alapuló előrejelzése. A keleti gyümölcsmoly esetében is, mint számos más kártevőnél már a rajzás követésére rendelkezésünkre állnak szexferomon csapdák. Ezekkel a hímek repülését tudjuk nyomon követni. A keleti gyümölcsmoly esetében létezik a hímelőzés jelensége, ami azt jelenti, hogy a hím állatok előbb kelnek a bábokból, mint a nőstények, ezért a tojásrakás, illetve lárvakelés ideje nehezebben határozható meg.

Az Amerikai Egyesült Államokban a kártevő fejlődéséhez szükséges hőmérsékleti adatok segítségével, a gyakorlati növényvédelem számára hasznos előrejelzési módszert dolgoztak ki. A szexferomon csapda egymást követő napon történő fogásától adja össze a napi hasznos hőmérsékleteket (a napi középhőmérséklet 7,2 °C feletti összege). A megfelelő hőösszeg megléte esetén jelzi a lárvakelés kezdetét (107,2 °C). Ennek a módszernek magyarországi adatokra történő adaptálása indokolt lenne.

A keleti gyümölcsmoly esetében azonban a szexferomon csapdás rajzásmegfigyelést nehezíti, hogy a csapda más megtévesztő állatokat is fog, mint például az Epiblema scutulana (10. kép), vagy a Pammene gallicola, azonban ezektől a külső bélyegek alapján el lehet különíteni.

A csapdák által fogott fajok száma nagyban függ az ültetvény környezetétől. Viszont a csapda szilvamoly hímeket is fog és ebben az esetben csak ivari vizsgálat segítségével tudjuk elkülöníteni a két kártevőt. A csapda azért fogja mindkét fajt, mert a feromonjaik fő komponense a (Z)- és (E)-8-dodecenil acetát, és e komponensek aránya is hasonló. A csapdák szilvamoly fogásának aránya ültetvénytől függően változhat, de a nagyüzemi őszibarack ültetvényekbe kihelyezett keleti gyümölcsmoly csapdákban 40–50% is lehet a szilvamoly hímek aránya.

Őszibarack ültetvényben keleti gyümölcsmolyt, szilva ültetvényben főként szilvamoly hímeket foghatnak a csapdák. Ha mindkét gyümölcsfaj megtalálható egy üzemen belül, akkor az nagymértékben torzíthatja a rajzásgörbét. Számos kutatás eredménye azt erősíti meg, hogy napjainkban a keleti gyümölcsmoly csapdák pontos rajzásmegfigyelésre csak genitália vizsgálat elvégzését követően alkalmasak (1-2. ábra).

A „tiszta fogás” elérése érdekében azt javasolják, hogy naponta dél és éjfél között tegyenek csak ragacslapot a csapdákba, mivel a keleti gyümölcsmoly hímek az alkonyati órákban reagáltak aktívan a feromonra, ezzel ellentétben a szilvamoly hímek a hajnali órákban válaszoltak a feromon ingerére.

Megfigyelések szerint a kémiai védekezésben használatos szerek közül az olyan mélyhatású készítmények bírnak jobb hatékonysággal a kontakt társaikhoz képest, amelyeknél a feldúsulás a növekedési pontok felé történik. A hatóanyag a hajtáscsúcsra, a fő támadási pontra szállítódik. A piretroidok hatékonyságukat inkább az imágókra kifejtett hatásuknak köszönhetik. A kitinszintézisgátlók és rovarfejlődést-szabályozók korszerűnek számítanak, azonban kontakthatásúk lévén az őszibarack esetében az intenzív hajtásnövekedés idején nem érik el a kívánt hatást. Szelektív hatásuknak köszönhetően a környezetkímélő technológiába jól beilleszthetők, azonban ahol másik kártevő rovarok is problémát jelentenek, ott nem használhatók. Illetve felléphet még a rezisztencia kialakulásának veszélye, de ez idáig a keleti gyümölcsmoly esetében nincs tudomásunk ilyen esetről.

A kémiai védekezésen kívül a keleti gyümölcsmoly elleni védekezésben sikeresen használják még a légtértelítéses módszert. Ennél a technológiánál a nőstények által termelt feromon szintetikus formáját juttatják ki az ültetvény légterébe. Többféle kijuttatási forma létezik már (pl. feromonnal átitatott drót, permetezés) és a világ számos pontján, ahol nagy, összefüggő ültetvények vannak, sikerrel alkalmazzák ezt a környezetkímélő technológiát.

A cél az ültetvényben található hím egyedek megzavarása, hogy ne találják meg a nőstényeket és ne történjen meg a párosodás. Hazánkban is elérhető ez a technológia és már többéves tapasztalatok is rendelkezésre állnak, de egyelőre a hazai ültetvényméretek, -szerkezetek, az ültetvényekhez közeli települések, elhanyagolt kertek, illetve a nagyobb költség és a mezőgazdasági támogatottság hiánya nem teszik lehetővé a terjedését.

Ajánlott irodalom

• Croft, B. A., Michels, M. F. és Rice, R. E. (1980): Validation of a PETE timing model for the oriental fruit moth in Michigan and central California (Lepidoptera: Olethreutidae). Great Lakes Entomol. 13: 211-217.
• Deseő K., Sáringer Gy. és Seprős I. (1971): A szilvamoly. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
• Hári K., Pénzes B. (2010): Selectivity of the oriental fruit moth sex pheromone trap in peach and apricot orchards. International Journal of Horticultural Science, 16 (2): 17-20.
• Hegyi T. és Szántóné Veszelka M. (2007): Keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta). Agrofórum, 18(2): 45–50.
• Jermy T. és Balázs K. (1993): A növényvédelmi állattan kézikönyve 4/A. Akadémia Kiadó, Budapest
• Seprős I. és Tisza G. (1970): Gyümölcsmolyok. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 70.
• Tóth M. (2001): Előrejelzés feromoncsapdával. Növényvédelmi Tanácsok, 10(4): 24–26.

Fotó: A szerző felvételei.