„Nem a célokkal, hanem a módszerekkel van probléma” – interjú Szalkai Gáborral

Az idei növényvédelmi szezont nagyban meghatározta az indulással együtt robbanó COVID-járvány. A tavaszi hónapokban kapkodás és kétségbeesés jellemezte a növényvédőszer-piacot, mind a beszerzések, mind a szerződéskötések tekintetében. Mik a tapasztalatok, van e tanulság a jövőre nézve ebben a szektorban?

Úgy gondolom, hogy a magyar mezőgazdaság, a termelők, a hatóságok, a szabályozás kifejezetten jól vizsgázott abból, hogy hogyan tudunk egy krízishelyzetben is helyt állni. Itt is szeretném megköszönni a magyar termelőknek, hogy biztosították a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert a fogyasztóknak. A növényvédőszer-gyártó vállalatoknál elsősorban az irodákban és a gyárakban dolgozó kollégákat elég súlyosan érintette, hogy a munkarendet újra kellett szervezni. A határlezárások miatti a pánikvásárlás hangulata eljutott a növényvédő szerekig, hiszen mindenki biztosítani akarta az input anyagokat. A beérkező áruk pedig a kezdeti 2-3 hetes időszakon keresztül akadozó ellátással jutottak a termelőkhöz. Szerencsére most már felkészülve, egy kicsit több tapasztalatot szerezve – ahogyan Miniszterelnök úr is mondta – a második, harmadik hullámra, úgy gondolom, hogy az ellátással, a megfelelő mennyiség előállításával nem lesz probléma. A gyártó vállalatok és a szövetség is mindenben a partnerek, a termelők mellett állnak.

Nemcsak a COVID-járvány változtatja ezt az ágazatot, hanem a folyamatos hatóanyag-visszavonások is. EU-szinten olyan hatóanyagok esnek ki, amiket nem tudunk pótolni. Hogyan vannak erre a gyártók felkészülve?

A gyártók innovációval, fejlesztéssel, megújulással próbálnak eleget tenni a folyamatosan változó szabályozási környezetnek. Az teljesen természetes, hogy mind a termelők, különösen a magyar termelők, mind a növényvédőszer-gyártók teljes mértékben egyetértenek az európai zöld megállapodás és a Farm to Folk, a termelőtől az asztalig stratégia céljaival és elképzeléseivel, viszont a módszerekkel vannak problémák. Valójában a brüsszeli döntéshozók nagyon sokszor urbanizált környezetből, klímás irodából, óriási ökológiai lábnyommal próbálnak a természettel összhangban dolgozó, élelmiszert előállító vállalkozókra, termelőkre vonatkozó szabályokat hozni, akik folyamatosan, gyakorlatilag a természet közelében és attól függve végzik a mindennapi tevékenységüket. Ha konkrét példát akarok mondani, akkor vegyük a nagyon ismert gyomirtó szernek a kérdéskörét és az akörül kialakult társadalmi és politikai vitát, aminek amúgy szakmai kérdésnek kellene lennie. Gyakorlatilag 10-15 év tesztelés és 2-300 millió euró befektetés előzi meg azt, amíg a termelő a boltban az újonnan kifejlesztett hatóanyagot tartalmazó növényvédő szert le tudja emelni a polcról. A példánkban mégis politikai és társadalmi kérdés lett abból, hogy a gazdálkodó használhat-e, és ha igen, miként növényvédő szereket. Tulajdonképpen itt a fő problémát nem az jelenti, hogy a növényvédő szerek használatának gyakorlatát és előírt képesítések megszerzését várja el a rendszer, hanem az, hogy a teljes mezőgazdaságot tették meg a második legkörnyezetszennyezőbb tevékenységnek, ami nem igazságos. Ezért szükséges az, hogy mindenki hallassa a hangját és tegyen ez ellen! Nem vagyok benne biztos, hogy azok a döntéshozók, akik az említett politikai és társadalmi csoportok igényeit kiszolgálva próbálnak ilyen irányú tevékenységet folytatni, tisztában vannak-e nemhogy a növényvédelemmel és a mezőgazdasággal, de egyáltalán a falusi élet szépségeivel és annak kihívásaival. Nézzük meg a klímaváltozást! Ahogyan Zászlós Tibor, a NAK alelnöke mondta nemrég egy interjúban: „A magyar termelő az nem a klímaváltozás okozója, hanem a klímaváltozás elszenvedője.” Pont, hogy erősíteni kellene a mezőgazdasági területeknek a pozícióját és a tudatos, felelős gazdálkodást ahhoz, hogy egy esetleges súlyos krízishelyzet esetén Magyarország önellátó tudjon maradni.

Vannak olyan mezőgazdasági ágazatok, amelyeket még jobban sújtanak ezek a döntések. Ilyen szembeötlő probléma a kiskultúrák növényvédő szer hiánya. Erre nézve tudunk e bíztatót mondani a termelőknek?

Kicsit messzebbről indulnék itt. Az elmúlt évtizedekben átalakult a termelési szerkezet és óriásit csökkent a kiskultúrák termőterülete. Sok 20-30 évvel ezelőtti nagykultúra kiskultúrába került, amelynek jelenleg a termesztéstechnológiai feltételei hiányossággal küzdenek. Itt biztos, hogy új típusú megközelítésre van szükség. Volt szerencsém részt venni a Paprika Napon Szentesen, ahol szintén ez volt az egyik fő téma, hogy hogyan lehet olyan komplex, integrált megoldásokkal, a biológiai növényvédelem lehetőségeinek a még erősebb kihasználásával biztosítani mind a termelőknek, mind pedig a fogyasztóknak azt a minőséget és mennyiséget, ami elvárt lenne. Természetesen a termelő számára a gazdaságossági szempontokat is figyelembe kell venni, hogy ne legyenek ilyen technológiai lyukak. Itt is közös munkára van szükség. Véleményem szerint a NÉBIH az elmúlt években megfeszített munkával mindent megtesz azért, hogy segítse a termelőket. Természetesen a gyártókat is foglalkoztatja ez a kérdés. Szakmailag támogatniuk kell a megoldás keresését, azt, hogy a kisebb kultúrák esetén is – a biodiverzitás erősítése, valamint termelésszerkezeti stabilitás biztosítása miatt – legyen lehetősége a termelőknek növényvédő szert használni, amennyiben az szükséges. Viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy ez a 2-300 millió eurós befektetés és 10-15 éves engedélyezési procedúra bizony kihat a gyártók gazdaságossági szempontjaira. De ezek a tárgyalások napirenden vannak. Való igaz, hogy az a termelő, aki most éppen aktuálisan nem találja meg a polcon az adott megoldást, az úgy érzi, hogy cserben hagyták, de nem erről van szó. Közösen, az engedélyező hatósággal, a termelői érdekképviselettel, a szövetség és a tagvállalatok is keresik a megoldásokat.