A talajlakók általában több-tápnövényű (polifág) élőlények, de találhatók köztük specialista (monofág) károsítók is. Az ellenük irányuló védekezésnek mindenekelőtt megelőző jellegűnek kell lennie, amely magába foglalja az elővetemény káros hatásainak, illetve a megelőző évek tapasztalatainak számbavételét. Emellett egy a gazdasági kárküszöböt meghaladó kártevő jelenlét az integrált növényvédelem szellemében elvégzett kémiai védekezéseket is indokolttá teheti.
Ezen írás keretein belül mindenekelőtt a talajban fejlődő polifág fajokra, pontosabban azok lárváira, azok által kiváltott kártételekre kívánom felhívni a figyelmet. E károsítók a pajorok (cserebogarak lárvái) (1. kép), drótférgek (pattanóbogarak lárvái) (2. kép) és a jelentőségüket tekintve a tőlük elmaradó áldrótférgek (alkony- és gyászbogarak lárvái) jelentős csíranövény pusztítása okozhat látványos károkat szántóföldi kultúrákban.
1. kép: Cserebogár pajor (Fotó: Dr. Keszthelyi Sándor)
2. kép: Pattanóbogár lárva, a drótféreg (Fotó: Vanyúr György)
Károsításuk elsősorban gyeptörést követően, újonnan művelés alá fogott területeken lehet hatványozottabb. A kár a klasszikus értelembe vett kapás kultúrák (kukorica, napraforgó, cukorrépa) esetében súlyosabb. A gyökerek megrágásával a növények foltokban hervadnak, elpusztulnak (3. kép).
3. kép: Drótférgek által kiváltott foltszerű növénypusztulás szántóföldön (Fotó: Vanyúr György)
Az említett fajcsoportok lárvái több éves fejlődésűek, tehát károsításukra ugyanazon a helyen akár évekig is számítani kell. A pattanóbogarak tojásrakásra a kevésbé bolygatott, növényekkel fedett helyeket választják szívesen, de a jó szerves anyag és vízgazdálkodású területeken, így mezőségi vagy öntéstalajokon kártételükre fokozottan kell számítani. A cserebogarak erdők, fasorok szomszédságában, humuszban gazdag, jól melegedő talajú területeket választanak tojásrakás céljából. A lerakott tojásokból kikelő lárvák a talaj nedvességállapotára és hőmérsékletének változásaira érzékenyen reagálnak, így a lárvák a talajban vízszintes és függőleges irányban egyaránt vándorolnak.
Kártétel
E lárvák kártétele miatt az első tünet a föld feletti növényi szervek egészséges állománytól elütő fejlődése, mely a kártétel előrehaladtával a növény pusztulásához vezet. A lárvák gyökérgumós növényeken okozott kártétele következtében a termény minőségi romlása is bekövetkezik. Rágásuk utat nyit kórokozó gombák megtelepedésének.
A drótférgek (pattanóbogár lárvák) kiemelt jelentőségű fajcsoport, melyek kártétele az utóbbi éveket figyelembe véve az ország több pontján jelentős káreseményeket váltott ki. E több éves fejlődésű fajok lárvái is a növények gyökereit rágják. Ennek következtében a növény föld feletti része sárgulni kezd, majd elszárad. Gabonában sárgulás, majd vezérhajtás elhalás következik be. Burgonyába, cukorrépába járatokat rágnak. Járatok fala később parásodik. A palántákat a talaj színe alatt elrágják, vagy kiodvasítják, így az kidől. Kárképük az állományban foltszerűen jelentkezik.
Védekezés
A talajlakó kártevők megfékezésének első lépése azok jelenlétének pontos előrejelzése. Távelőrejelzésük a lárvák felmérésén alapszik, amely területi kvadrát alapján történhet talajmintavevővel, búzacsomós módszerrel, vagy a terület fóliatakarásával (4. kép). A fóliatakarás elve, hogy a kihelyezett szintetikus anyag alatt a talaj előbb felmelegszik, így a felszín közeli rétegekbe vonuló pajorok száma könnyebben, hamarabb megítélhető. A védekezési küszöbérték 10 pajor négyzetméterenként.
4. kép: Fóliatakarásos talajlakó előrejelzés (Fotó: Dr. Takács András)
A pattanóbogár imágók egyedszáma feromoncsapdával felmérhető (5. kép), azonban ez csak közvetett információt szolgáltathat, mivel a rendkívül jól repülő fajok messziről is betelepedhetnek a területre. Lárváinak egyedszáma augusztusi csalogatóvetéssel felbecsülhető. Négyzetméterenként 2-5 drótféreg már kárt okozhat.
5. kép: Pattanóbogár imágók előrejelzésére kidolgozott feromoncsapda (Fotó: Dr. Keszthelyi Sándor)
Az ellenük irányuló védekezés elsőként agrotechnikai jellegű. Friss gyeptörésen értékes gazdasági növényt 3-5 évig termeszteni nem célszerű. Erősen drótférges területen hüvelyesek vagy keresztes virágú növények termesztése javasolt. Abban az esetben, ha az egyedszám eléri a kártételi küszöböt a talajfertőtlenítés elkerülhetetlen. Nagyobb egyedszám esetén a talajfertőtlenítés mellett vetésváltásra is szükség van.
A polifág talajlakók ellen a leghatékonyabb megoldás a kémiai védekezés. Természetesen ebben az esetben a védekezés elsősorban a lárvák ellen irányulhat, amely a talajba juttatott talajfertőtlenítők alkalmazásával, vagy a vetőmag csávázásával valósítható meg. Napjainkban három különböző hatóanyagú talajfertőtlenítő készítmény van forgalomban, melyek kivétel nélkül piretroidok. E hatóanyagok a teflutrin, a lambda-cihalotrin és a cipermetrin.
Közös sajátságuk kontakt hatáskifejésük. Így a növénybe nem szívódnak fel, viszont talajba kerülésüket követően, vízzel érintkezve gőzt fejlesztenek. A teflutrin hatóanyag gőztenziós sajátságai kifejezetten jók az egyéb talajfertőtlenítő hatóanyagokhoz képest. Fotostabilak, hatásukat a kijuttatást követően akár három hétig is megőrizhetik. Vetéssel egy menetben és teljes felületű talajfertőtlenítő szerként alkalmazva is hatásosak. A cipermetrin hatóanyagú hatékonyságának kulcsa a forgalmazó szerint a „halfarok” diffúzor használata. A diffúzornak köszönhetően a cipermetrin mikrogranulátumai nemcsak a magárok aljára kerülnek, hanem teljesen körbeveszik a magot, így jobb hatékonyságot képes biztosítani. Rendkívül elterjedt a teflutrin sorkezelés formájában – megfelelő granulátumszóróval – a vetéssel egy menetben történő használata. A hatóanyagot tartalmazó mikrogranulátumot közvetlenül a mag mellé kell kijuttatni. Biztosítani kell a kiszórt granulátum talajjal történő teljes fedettségét. A készítmény szántóföldön és zárt termesztőberendezésekben egyaránt alkalmazható. A teflutrin az amerikai kukoricabogár (Diabrotica v. virgifera) lárvái ellen is az egyik leghatékonyabb készítmény.
További hatékony megoldás lehet a vetőmag inszekticides csávázása. E hatóanyagok a kontakt hatású teflutrin mellett a neonikotinoidok közé tartozó klotianidin, tiametoxam, imidakloprid és tiakloprid, valamint a dimaidok közé tartozó ciántraniliprol. E korábban széles körben alkalmazott, felszívódó készítmények felhasználásának jelentős korlátozását követően, napjainkban a zárt termesztőberendezéseken kívül a teflutrin mellett csupán a tiakloprid és a ciántraniliprol használható szántóföldeken. A tiakloprid kukoricában, míg a ciántraniliprol repcében bír felhasználási engedéllyel.
Felszívódó, szisztemikus hatású vegyületek. Jól transzlokálódnak a növényben. A ciántraniliprol a növénybe felszívódva hosszan megőrzi biológiai aktivitását. Így hosszú hatásidőtartamot biztosít. Növényen belüli szállítódása mind a fa, mind pedig háncs elemeken keresztül megvalósul. Így talajfertőtlenítőként, csávázószerként alkalmazva, vagy akár levélre kipermetezve is kifejti hatását. Széleskörű alkalmazhatóságát a szántóföldi felhasználhatósága mellett, zöldség- és gyümölcskultúrákra vonatkozó engedélyei támasztják alá a leginkább.
