A csemegeszőlőt kellemes ízéért fogyasztjuk. Termesztése a mérsékelt égövi adottságaink miatt korlátozott. Biztonságos importja a mediterrán klímával rendelkező országokból történik.
A hazai termesztése az ország déli területén és a domb és hegyvidékek déli lejtőin a jó kitettségű, kevésbé fagyveszélyes helyeken történik. A hazai nemesítés igyekezett az éghajlati adottságainkat figyelembe vevő fajtákat előállítani.
A klasszikus szőlőtermesztésben a csemegeszőlő aránya elenyésző, mint ahogy kevés helyen termesztenek aszalásra alkalmas fajtákat.
Általános tudnivalók
A szőlő cukortartalma (Brix-értékben) a csemegeszőlőknél 17-19, míg a borszőlőknél 24-26 közötti értékű. A magnélküli csemegeszőlő emésztése könnyebb, de kevésbé ízgazdag, mint a magot tartalmazó fajták termése. A nemesítők célkitűzése nemcsak az, hogy a kellemes cukor és sav arányt finomítsák, hanem, hogy a szőlőfürtök látványa is minél meggyőzőbb legyen. A kereskedelem ezt felismerve alakította ki a szőlőfürtök minőségi díszcsomagolását. (Ismereteink szerint hasonló megbecsülésben Japánban az igen magas áron beszerezhető görögdinnye részesül.)
A csemegeszőlő jellemzője, hogy a koraitól a kései időszakig (júliustól októberig) folyamatosan jelen van a piacon, szemben jó néhány gyümölccsel, amelyek szinte csak egy hónapig találhatók meg a kínálati palettán.
A nemzetközi irodalmat tanulmányozva azt tapasztaljuk, hogy a csemegeszőlő előnyös adottságait mindenütt kihangsúlyozzák. Így például említésre kerül az érés utáni azonnali fogyasztási lehetősége, szemben a borszőlővel, amely „csak” egy fermentációs folyamat után éri el célját a borban. Az egészséges étkezésben betöltött szerepe nem kevesebb, mint a gyümölcsöké és a zöldségeké. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma nagy hangsúlyt fektet ezen növények fogyasztására, különösen kiemelve az egészséges táplálkozásban betöltött szerepüket, sőt, bizonyos ráktípusok alacsonyabb szintű megjelenésében a gyógyításban tapasztalható hasznosságukat. A csemegeszőlő szerepe esszenciális tápanyag-tartalma révén az egészség-megőrzésében is kiemelten fontosnak mondható.
Két fontosabb kémiai elemet tartalmaz a csemegeszőlő. Az egyik a mangán (Mn). A New Yorki Egyetem Orvosi Központja szerint a férfiak napi igénye 2,3 milligramm, míg a nőké 1,8. A mangánról tudjuk, hogy az enzimek aktiválásában fontos szerepe van. Egy pohár csemegeszőlőlében 0,11 milligrammnyi található. Ennek az egészségügyi hatása nem elhanyagolható, ugyanis a pajzsmirigy megfelelő működésében, a vércukorszint szabályozásában, összességében az energiatermelésben mutatkozik fontos szerepe.
A réz (Cu) a sejtek erőművét a mitokondriumokat támogatja. Szerepük van a szövetek erős együtt tartásában, a kémiai kötéseket végző fehérjék: a kollagén és az elasztin előállításában. Egy pohárnyi szőlőlé 192 mikrogramm rezet tartalmaz, ami 1/5-e a napi igénynek.
Fontos még az antioxidáns-tartalom. A szabad gyökök elleni védekezéshez a sötét (kék és fekete) szőlők szolgáltatják a legtöbb antioxidánst. Általánosan elfogadott a kék bogyójú fajták termésében és vörösborában fellelhető pozitív hatása.
A felsorolt pozitívumok ismeretében újra kell gondolni a hazai termesztés növelését különös tekintettel a felmelegedés hatására bekövetkező – tenyészidőn belüli – pozitív változásra. Mindezen várható előnyök mellett a téli kontinentális hatás érvényesülését nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ahogy azt a 2016/17-es téli időszakban tapasztaltuk, ugyanis az ország több területén komoly fagykárok jelentkeztek –20 °C alatti fagyhatások miatt.
Kiktől tanulhatunk csemegeszőlő-termesztést? A főbb étkezési szőlőt termelő országok: Chile, Peru, USA, Kína, Török- és Spanyolország, Dél-Afrika és Ausztrália. A megtermelt mennyiséget 21 millió tonnára becsülik, amelyből Kína 9,7 millió tonnát produkál. Ebből a mennyiségű szőlőből mindössze 0,247 millió tonnát exportálnak. A legnagyobb exportőr Chile 0,8 millió tonnával.
A termesztett fajták (1. táblázat) közül kiemelkedik a magnélküli Thompson fajta és a Flame (Láng).
| Szín | Fajta |
| Fehér- Zöld- szőlők | Perlette, Sugraone, Thompson, Seedles, Niagara, Calmeria, Italia, Autumn, King, Princess, Cotton Candy |
| Piros szőlők | Flame Seedless, Swenson Red, Yates, Red Globe, Ruby Seedless, Cristmas Rose, Emperor, Rouge, Crimson Seedless, Tutor Premium Red, Scarlet Royal, Cardinal, Koshu, Delaware, Ruby Roman, Vintage Red, Muscato |
| Kék- Fekete- szőlők | Beauty Seedless, Concord, Thomcord, Muscat Hamburg, Autumn Royal, Fantasy Seedless, Marroo, Niabell, Summer Royal, Kyoho, Pione |
| 1. táblázat A csemegeszőlő fajták szín szerinti megoszlása (Wikipédia) | |
Ezen két fajta mellett a nagy terméshozam és a szőlőfürtök jó szállíthatósága szól. Találunk még több fajtát is, amelyek a bogyók, ill. a fürt méretében, alakjában és ízében sajátosak, de nem rendelkeznek a két kiemelt fajta előnyös tulajdonságaival (1. kép).
1. kép: Pione csemegeszőlő a betakarítás előtt
A hazai fajták közel sem olyan mutatósak, mint a világ élenjáró fajtái, de azokhoz viszonyítva sokkal ízletesebbek. Amíg a külföldiek között 40 mm nagyságú bogyót is találunk (2. kép), addig a hazaiak lényegesen kisebb méretűek.
2. kép: A termés piacos megjelenítése
Néhány ismertebb csemegeszőlő-fajta bogyójának átmérője: Csaba gyöngye (15 mm), Nero (15 mm), Pannónia kincse (18 mm), Pölöskei muskotály (14-15 mm), Sarolta (20 mm), Szőlőskertek királynője muskotály (21 mm), Teréz (24 mm). A piacosság érdekében arra kell törekedni, hogy jó beltartalmú és mutatós megjelenésű fajták kerüljenek a termesztésbe.
A csemegeszőlő vízigénye
A nagy mennyiségű termés előállítása a tőke szállító szöveteinek szinte állandó működését igényli. Ezért a természetes növekedéshez a folyóvölgyek felelnek meg leginkább, ahol a szőlő részére megfelelő a vízkínálat. A szőlőalanyok, a vízfelvevő képességük révén – a tenyészidőszak folyamán – a rájuk oltott nemes rész igénye szerinti vízellátásáról gondoskodnak.
A víz az egyik tényező a sikeres termesztéshez. A másik a tápanyag. A patakvölgyek öntéstalajai ebben gazdagok. Ehhez kapcsolódik az agrotechnika, amellyel biztosítható az optimális víz–levegő arány. Ennek érdekében a levegőzöttséget a megfelelő mélylazítással érhetjük el. A megváltozott pórustérfogat új vízpotenciál feltételeket hoz létre és ennek mentén a hajszálgyökérzet a talajban lévő vízkészlet és a szállítószövetekben fellépő vízpotenciál-csökkenés kiegyenlítésére törekszik.
A fogyasztói igények változásával, ill. növekedésével a folyóvölgyektől távolabbi területeken is folytatni kell a termesztést. Az ideális az lenne, ha azonos víz- és tápanyag-ellátást tudnánk lehetővé tenni. A műtrágya és a víz együttes kijuttatásával megteremthetők az optimális feltételek.
A vízellátást a rizstermesztéshez hasonlóan – de nem állandóan, hanem – időszakosan oldhatnánk meg. Viszont a melegigényes csemegeszőlő terméskörzetében – általában – korlátozott a felhasználható vízkészlet. Eggyel visszalépve, maradna az áztató (vagy barázdás) öntözés. A sorok között kimélyített vályúban vezetett víz képes a mélybe húzódni és még teret engedni a levegőzöttségnek. Ahol kellő mennyiségű víz áll rendelkezésre, ott érdemes a barázdás öntözést alkalmazni.
Amennyiben a folyóvölgyektől még tovább és magasabbra távolodunk – valószínűsíthetően – még kevesebb vízzel gazdálkodhatunk. Viszont itt is igény a fürtök folyamatos hízlalása. Felvetődik a víztakarékosság gondolata, sőt kényszere. Tehát belép egy másik öntözési módszer, a mikroöntözés.
A szőlőtőkék alatti, kisebb talajtömeget benedvesítő, cseppenkénti/csöpögtető öntözés (3. kép), ill. a nagyobb felületet nedvesítő mikroszórós vízadagolás (4. kép). Utóbbi többet használ el a készletből, mivel a megfelelő mélység eléréséhez nagyobb lesz a nedvesített térfogat. Ennek nagyobb felületéről viszont több fog elpárologni, mint a kisebb nedvesített részt produkáló csöpögtető öntözés.
3. kép: Csepegtető öntözés triklonspirállal
(Fotó: Füri J.)
4. kép: Mikroszórós öntözés
(Fotó: Hajdu E.)
A készlet-különbséget az öntözés szabályozásával tudjuk ellensúlyozni. A csöpögtető testeken keresztül kiadagolt víz esetén rövidebb (van, ahol naponkénti), míg a mikroszórók esetén hosszabb (3-4 naponkénti) visszatéréssel gondoskodunk a fürtök vízzel történő ellátásáról.
Az elmondottakat hazai kísérletek hiányában a dél-afrikai Alsó-Narancs folyó régiójában végzett kutatási eredményekkel igazoljuk.
A két öntözési módszer összehasonlításából kitűnt, hogy a csepegtető testekkel kiadagolt öntözés közel sem ad olyan egyenletes, az igényhez igazodó ellátottságot, mint a mikroszórós változat. (A részadatok bemutatásától eltekintettünk.)
Összességében megállapítható, hogy a csemegeszőlő a magas savtartalom elérése érdekében állandó vízellátottságot igényel. Hazai termesztését a belföldi piac igényli. A külföldön elterjedt fajták mellett a hazaiak javított változatára kereskedelmi igény jelentkezik. A biztonságos hozam érdekében elengedhetetlen a fenofázisokhoz illeszkedő vízellátottságról történő gondoskodás.
Irodalom
- Hajdu E. (2012): Magyar szőlőfajták. Mezőgazda Kiadó. Budapest. (464)
- Füri J. – Hajdu E. – Kishonti A. (1988): Néhány szőlőfajta vízfogyasztásának mértéke. Szőlőtermesztés és Borászat. SzBKI Kecskemét. 10 (2-3) 21-23.
- Kocsis I. (2013): Szőlészeti talajtani és agrokémia. Eszterházy Károly Főiskola, Eger. 243.
- Ligetvári F. (2008): Stresszek a szőlőben. A növények vízellátása a vízpotenciál és – stressz alapján. Granárium, Gödöllő. 137.
- Myburg, P.A. (2012): Comparing Irrigation Systems and Stratogies for Table Grapes int he Weathered Granite – gneiss Soils of the Lower Orange River Region. S. Afr.J. Enol. Vitic. 33 (2) 184-197.
