Hazánkban számos történeti kert található. Több stíluskorszakból is őrzünk kertépítészeti alkotásokat, azonban fennmaradt kertjeink jelentős százaléka tájképi típusú. Ahogy a neve is elárulja, egy ilyen kert sosem áll önmagában, szerves kapcsolatot ápol a környező tájjal. Azt művészi megformálással tölti fel, egyben forrásának, inspirációjának tekinti. Egy történeti kert kutatásakor nem korlátozódhatunk pusztán a telekhatárokra. Egyaránt át kell gondolnunk a teljes táji struktúrát, az ok-okozati összefüggéseket, gazdasági, esztétikai, emberi és tájképi vonatkozásokat is. A stílus egyik eltűnőben lévő, mégis ékes példáját mutatja a gyömrői Teleki-kastély parkja.
Gyömrő a budapesti agglomerációban fekvő, megközelítőleg 18.000 lelket számláló település, amelynek fejlődése hosszú múltra tekint vissza. Gazdasági és kulturális virágzásában jelentős szerepet játszott többek között a gróf széki-Teleki család.
A család, már az 1770-es évektől kezdve jelen volt a település életében, de táji léptékű művészeti és gazdasági tevékenységük első lépésének, klasszicista kastélyuk megépítése tekinthető. A kastély 1847-re készült el, Hild József tervei alapján, Teleki Sámuel megrendelésére. Az épület a település fölé magasodó térszínen valósult meg, arányait tekintve kis alapterületű, magas építmény, egyértelműen a vertikalitásra, a tájból való kiemelkedésre törekszik.
Pozícióját tekintve tehát a település fölött, de azzal szerves kapcsolatot ápolva került elhelyezésre. Az egykori településközponttal (ma Ófalu településrész), való összeköttetését a telekhálózatba beillesztett parkterülettel oldották meg. A parkterületen több épület is helyet kapott, azonban fő funkciója a kastélyhoz történő elegáns felvezetés volt. A kert építésekor először ez a terület, valamint a kastély közvetlen környezete formálódott. Később a kert az 1880-as évekre újabb területegységgel bővült, így kialakult annak végleges, 12 hektáros területe.
A park maga tájképi típusú kertként került kiépítésre, amely laza vonalvezetésben, természetes struktúrák idealizálásában nyilvánul meg. Szerves fejlődése szerkezetén egyértelműen megfigyelhető. A kastély környéki területek gondosan megtervezett térszerkezettel létesültek. Az épülettől nyugatra található kertrészen, a család emlékiratai szerint, tölgyerdő állt. Ennek megfelelően, itt egy egyszerűbb kerti struktúra volt megtalálható.
A kert számos elemmel bővült az évek során: kastély közeli díszkert, úgynevezett „pleasure ground”, teniszpálya, üvegház (hozzá kapcsolódó kertészettel), sütőház. Továbbá számos, 19. századi dendrológiai értéket tartalmazott. Ezekből néhány még ma is fellelhető a park egykori területén: feketefenyő (Pinus nigra), közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum), közönséges platán (Platanus x acerifolia), csertölgy (Quercus cerris).
Az angolkertek ideológiája a kert egykori struktúrájában egyértelműen megmutatkozott. Az angol szakirodalmak a tájképi kerteket gyakran „designed landscape”-ként, szószerinti fordításban „tervezett tájként” említik meg. Példánk, bár kiterjedésében messze elmarad a hasonló eszmék mentén kialakított angliai kertektől, de használatában és látványkapcsolatainak struktúrájában megfelel a táji léptékű szemléletmódnak.
A kastélyból egyenes látványtengely indult, a tőle északra eső református és katolikus templom irányába, amely a családtagok felekezeti hovatartozását tükrözte. Látvány nyílt a kastélyból a park mellett elhelyezkedő magtárra, a délnyugati földterületekre, valamint a parktól délre eső Töves-major felé, amely a család gazdasági tevékenységét jelképezte. Történeti források alapján, feltételezhetjük egy korábbi látványtengely nyomvonalát, a parkhoz közel eső családi kripta irányában is. Erre a források nem adnak egyértelmű választ, de a család erdélyi birtokain gyakori kerti elem volt.
A kert arculatát szintén jelentősen befolyásolta annak használata, amely egyfajta táji szimbiózis formájában valósult meg. Egy kerttel minden esetben együtt jár a fenntartás kérdése is. A család visszaemlékezéseiben olvasható, hogy a terület fenntartása az adottságok kihasználásával történt. A fő, települési szövetbe ékelődő parkrészen található látványtengely nagy gyepfelületét kaszálóként használták. A kert jelentős területrészén található tölgyes is feltehetően gazdasági megfontolású kezelést kapott.
A park a II. világháború után feldarabolódott, növényállománya súlyos károkat szenvedett. Az épület, helyreállítása után, ma nevelőintézeti funkciót tölt be. A kertben iskola kapott helyet, elszakadt területrészén ipari, kereskedelmi tevékenység folyik.
A kertről összességében elmondható, hogy bár nem tartozik hazánk legnagyobb kiterjedésű parkjai közé, de egykori szerkezetének és használatának köszönhetően, a tájképi kertek eszmeiségének továbbörökítőjeként említhető.
Részletes kutatás:
Bálint Krisztina: A gyömrői Teleki-kastély kertje (szakdolgozat, 2014)
Bálint Krisztina: A gyömrői Teleki-kastély parkjának revitalizációs terve (diplomaterv, 2016)
Felhasznált irodalom / források:
Zádor Anna, Rados Jenő: A klasszicizmus építészete Magyarországon, 1949.
Teleki József emlékiratai (Teleki Gábor tulajdona)
Történeti térképek és fotók elemzései (www.mapire.eu / Helytörténeti gyűjtemény)