Milyen eszközökkel, hogyan védjük tájainkat? Viszonylag erős természetvédelmi eszközökkel rendelkezünk, de hogyan védjük a természetvédelem alatt nem álló, „mindennapi” tájakat? Hiszen nemcsak szűkebb környezetünk, de a táj amiben élünk, alapvető jellemzői miatt is kötődünk egy-egy helyhez, szívünkhöz nő egy-egy erdőfolt, szoliterfa, tó vagy tájkép. Számos nemzetközi egyezmény védi a táj egyes elemeit, de az Európai Táj Egyezmény az, ami mindenféle válogatás, szűrés nélkül védi az európai tájakat.
Az Európai Tájegyezmény kiemeli: „a táj egyformán fontos része az emberek életminőségének mindenhol: városon és falun, leromlott és kiváló állapotú területeken, a különlegesen szépnek tartott és ilyen adottság nélküli helyeken” egyaránt. Gyakran a táj maga az, ami miatt egy-egy térség felkapott turisztikai célponttá válik. Még napjaink turisztikai marketingje is felismerte ezt: az utakon járva lépten, nyomon találkozhatunk az alábbi reklámmal: „Nálunk az ősz ezerszínű táj, indulj el és rád talál!”
Az Európa Tanácsnak jelentős szerepe van az európai táji értékek védelmét illetően. Számos nemzetközi jogi eszköz született korábban, amelyek közvetlenül vagy közvetve hatással vannak a tájra, a táj egyes elemeire (többek között az „Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről (Bern, 1979. szeptember 19.), Egyezmény az európai építészeti örökség védelméről (Granada, 1985. október 3.)). Azonban nem létezett eddig olyan nemzetközi szabályozás, irányelv, mely közvetlenül és kiemelten csak az európai tájakkal és azok megőrzésével foglalkozott volna, bármilyen lehatárolás, szűkítés nélkül. E hiány pótlására fogadták el az Európai Táj Egyezményt (https://rm.coe.int/16802f3faf).
Ajánlásai egyaránt vonatkoznak az európai országokban fellelhető tájak teljes spektrumára. Az Egyezmény általános célja arra bátorítani a helyi és regionális, nemzeti hatóságokat, hogy a tájak védelme, fenntartása és tervezése érdekében átvegyék, beépítsék az ajánlásokat politikájukba, a területi terveikbe, intézkedéseikbe. Hogyan védjük tehát a „mindennapi” tájakat mi itthon Magyarországon? Sajnos hazánkban nincsenek önálló tájtervek, ahogy például Németországban vannak. Így tehát a területi tervek és itt kiemelten a területrendezési tervek, illetve helyi szinten a településrendezési tervek azok, amelyek leginkább hatnak a tájszerkezetre, a tájfejlődésre. Fontos tehát, hogy a térségi és a helyi hatóságok területi terveikbe, stratégiáikba bevonják a tájvédelmi, tájfejlesztési szempontokat.
Mára 39 ország írta alá az Európai Táj Egyezményt (bár kettő még nem ratifikálta). Érdekesség, hogy Németország és Ausztria nem írta alá az egyezményt a föderatív berendezkedés miatt a tájvédelem tartományi hatáskör. Ezek az országok hagyományosan erős táj- és természetvédelmi gyakorlattal, eszközökkel rendelkeznek.
Mit vállalnak azok az országok, amelyek aláírták az egyezményt? Az Európai Tájegyezmény aláírói vállalják, hogy
„a. törvényben rögzítik, hogy a tájak elengedhetetlen összetevői az emberek környezetének…
b. olyan táj-politikát alakítanak ki és váltanak valóra, amelynek célja a táj védelme, kezelése és tervezése…
c. kialakítják a részvételhez szükséges eljárásokat a társadalom tagjai, a helyi és a regionális hatóságok, valamint más érdekelt felek számára…
d. a tájat beépítik regionális és várostervezési, továbbá kulturális, környezetvédelmi, mezőgazdasági, szociális és gazdasági, valamint minden olyan egyéb politikájukba, amelynek közvetlen vagy közvetett hatása lehet a tájakra.” (https://rm.coe.int/16802f3faf)
Fontos továbbá, hogy az aláíró országok növelik a lakosság tudatosságát, fogékonyságát a tájak védelmére, a tájakkal foglalkozó szakembereket képeznek, és elemzik, számba veszik a tájakat, figyelik, értékelik a tájak változását, a változást okozó tényezőket.
Magyarország 2005-ben írta alá és 2007-es ratifikációt követően 2008-ban léptette hatályba a nemzetközi ajánlásokat. Magyarországon nincs önálló tájrendezés, nem készülnek tájtervek. A területi tervekben tudnak érvényesülni a tájrendezési és tájvédelmi szempontok. Az Európa Tanács által megalkotott Európai Táj Egyezmény (ETE) hatást gyakorolt a hazai területi tervezésre is. A területi tervezést meghatározó jogszabályi keretrendszerbe belekerült a tájkarakter/tájjelleg¹ kifejezés. A tájkarakter védelme érdekében lehatárolásra került a Tájképvédelmi terület övezete² az Országos Területrendezési Tervben. Apró szépséghiba, hogy az országos terv 2018-as módosításakor miniszteri (9/2019. (VI. 14.) MvM rendelet) szintre került a tájképvédelmi övezet lehatárolása (3. ábra).
A tájképvédelmi övezethez kapcsolódóan a megyei területrendezési tervekben meg kell határozni a tájjelleg térségi jellemzőit, védendő elemeit, és az érintett településen településrendezési eszközökkel biztosítani kell a hagyományos tájhasználat védelmét.
A tájegyezmény hatására elfogadták a Nemzeti Tájstratégiát 2017-2026 (1128/2017. (III. 20.) Korm. határozat), amely azonban csak akkor tud hatni − hiszen finanszírozást nem rendeltek hozzá −, ha ajánlásai beépülnek az ágazati szakpolitikákba, ami sajnos nem feltétlenül eredményes. Nagyon fontos programok indultak EU-s szolgáltatások, a tájkarakter és zöldinfrastruktúra országos szintű feltérképezésre, tipizálásra (http://www.termeszetvedelem.hu/kehop-430-15-2016-00001).
Ha kicsit megvizsgáljuk, az egyes országok tájvédelemhez, tájtervezéshez fűződő gyakorlatát, azt látjuk, hogy az alapvető különbségek az egyes országok gyakorlatában nem a tagság (EU) vagy az egyezményekhez való csatlakozás különbségeiből erednek (ETE). A különbségek oka sokkal inkább a kormányzás, az önkormányzatiság hagyományainak, a természet- és a tájvédelem fontosságának megítélése. Így annak ellenére, hogy Németország nem írta alá az Európai Táj Egyezményt, rendkívül erősek a természetvédelem hagyományai az országban és erős jogi eszközökkel rendelkezik a tájtervezés és tájvédelem területén (http://www.tajokologiailapok.szie.hu/pdf/201302/10_Filepne.pdf).
A tájegyezmény egyik legfontosabb eredményének tekinthető, hogy nemzetközi egyeztetési fórumot nyitott a tájvédelmi, tervezési kérdések megvitatására, a tapasztalatok, a jó gyakorlatok cseréjére, bemutatására. Ahogy hazánkban is az európai országok többségében leginkább a táj térképezéséhez, elemzéséhez, értékeléséhez kapcsolódóan indultak kezdeményezések. Fontos lenne, hogy ne csak stratégiákban, de a gyakorlatban, a beruházási döntéseknél is döntő szempont legyen a táj védelme, -fejlesztése, amihez tisztában kell lennünk a tájban zajló folyamatokkal. Talán mindenekelőtt azonban az első lépés a tudatosság fejlesztése, hogy a helyi lakosság, helyi szereplők értékként kezeljék környezetüket, a tájat amiben élnek.
Összeállította: Filepné Kovács Krisztina
Felhasznált irodalom:
Filepné Kovács Krisztina, Valánszki István, Sallay Ágnes, Jombach Sándor: A tájtervezés és a tájvédelem helyzete az európai országok területi tervezésében In: TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK 11:(2) pp. 279-290. (2013) http://www.tajokologiailapok.szie.hu/pdf/201302/10_Filepne.pdf
KEHOP-4.3.0-VEKOP-15-2016-00001; A közösségi jelentőségű természeti értékek hosszú távú megőrzését és fejlesztését, valamint az EU Biológiai Sokféleség Stratégia 2020 célkitűzéseinek hazai szintű megvalósítását megalapozó stratégiai vizsgálatok http://www.termeszetvedelem.hu/kehop-430-15-2016-00001
9/2019. (VI. 14.) MvM rendelet, a területrendezési tervek készítésének és alkalmazásának kiegészítő szabályozásáról http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=214530.369124
Európai Táj Egyezmény https://rm.coe.int/16802f3faf
_______________________________
¹ tájjelleg (tájkarakter): a táj jól körülhatárolható részének természeti tényezők és emberi tevékenységek hatása és kölcsönhatása eredményeként kialakult, emberek által érzékelt sajátos rendszere, amely által a tájrészlet egyedisége megnyilvánul, és más tájrészletektől megkülönböztethetővé válik (2018. évi CXXXIX. törvény, 4. § 41.)
² 43. tájképvédelmi terület övezete: a területrendezésért felelős miniszter rendeletében megállapított, kiemelt térségi területrendezési terv esetében a miniszteri rendeletben, valamint a megyei területrendezési tervben alkalmazott övezet, amelybe a természeti adottságok, rendszerek, valamint az emberi tevékenység kölcsönhatása, változása következtében kialakult olyan területek tartoznak, amelyek a táj látványa szempontjából sajátos és megkülönböztetett fontosságú, megőrzésre érdemes esztétikai jellemzőkkel bírnak