Előző cikkemben a szürke és a zöldinfrastruktúra fogalmának értelmezését, a köztük lévő különbségeket, kapcsolódási viszonyokat taglaltam. Most vizsgáljuk meg kicsit másként a kettő kapcsolati rendszerét. Hogyan lehet a szürke infrastruktúrából zöldinfrastruktúra, zöldfelület? Emberi beavatkozás által „visszazöldítve” vagy a természet gondjaira bízva, mindenféle mesterséges beavatkozás nélkül? Ezen kérdésekre könnyen sejthető a válasz, hiszen aki kicsit jobban szemügyre veszi szűkebb vagy tágabb környezetét, egyértelműen érzékeli a változásokat, a spontán zöldülést vagy a visszazöldítést. A következőkben néhány példán keresztül értelmezzük a fentieket.
Az ember megjelenése óta folyamatosan alakítja, formálja környezetét – mind szűkebb, mind tágabb életterét befolyása alá vonja. Az utak, a termékvezetékek, a különféle közművek mesterséges kialakításúak. A fasorok, az utakat szabályozó gyepsávok, a szántókat megosztó mezővédő erdősávok is lehetnek mesterséges kialakításúak, mégis egyértelműen a természetszerű, természetközeli tájelemekhez soroljuk őket. Ennek oka funkcionális, ökológiai és vizuális jellegükben kereshető: ezek a „zöld” elemek a tájban.
Általános törvényszerűség, hogy amit az ember létrehoz, kialakít, azzal törődnie kell, hogy fennmaradjon eredeti valójában, vagy legalábbis azt megközelítő állapotban. Mindez igaz a szürke infrastruktúrára is. Nézzünk egy kézenfekvő példát: az úthálózatot. Elsősorban nem is a magasabb rendű útvonalakra kell gondolni – hiszen az intenzív terhelés, használat fokozott fenntartást (is) igényel, illetve a növényzet megtelepedése szempontjából erős korlátozást jelent – hanem a települések külterületein (sok esetben belterületein is) az elenyésző forgalmúakra. Az ország területén bárhol megfigyelhetünk aszfalt közti repedésekben feltörő, kis „zöld képződményeket”.
1. ábra: Egykori mezőgazdasági termelőszövetkezet bejáratának részlete Szombathely Külső-Zanat városrészében – erősen terjedő gyomnövényzet (Fotó: Varga Dalma, 2018.)
Vagy tekintsünk a felhagyott, egykoron fontos szállítási szerepet betöltő vasútvonalakra. Habár közvetlenül nem soroljuk a szürke infrastruktúra elemei közé az épületeket, építményeket, ipari telephelyeket, bányákat, mégis a mesterséges (szakmai szóhasználattal élve antropogén) környezet alapvető, meghatározó részei. Nem ritka jelenség a házak tetejéből „kinövő fa”, az épületeket befutó, rajtuk eluralkodó növényzet. A természet mindenhol utat tör magának. A szél, a rovarok, a madarak, a kisemlősök, de akár mi, emberek is szállítjuk a kis magokat, terméseket, melyek ezen felhagyott, elhanyagolt területeken hamar megfelelő táptalajt, közeget találnak maguknak, majd egyre és egyre erősebbé válnak.
2. ábra: Felhagyott vasútvonal a Pinka folyón Körmendnél – megindult spontán szukcesszió a sínpályán (Fotó: Varga Dalma, 2017.)
3. ábra: Épület falára telepedett nyír (Betula pendula) és járdaközi repedésekben felnövő gyomnövényzet (köztük pipaccsal – Papaver rhoeas) (Fotó: Varga Dalma, 2019.)
E folyamatsorral írható le a szürke infrastruktúra természetes módon történő „zöldebbé” változása. Ahhoz, hogy egy ilyen terület értékes zöldinfrastruktúra elemmé váljon, szükséges az – előző cikkben kifejtett – ökoszisztéma-szolgáltatások biztosítása is. Számos példa – hazai és nemzetközi egyaránt – bizonyítja, hogy ezen nem funkcionáló, úgynevezett barnamezős területek fontos potenciállal bírnak többek között a turizmus, azon belül is például az ökoturizmus terén. Az embereket egyre inkább vonzza a természetközeliség, az őket körülvevő környezet, természet változásainak, folyamatainak megismerése.
A németországi Ruhr-vidék Ruhr-metropolisszá alakulása tökéletes példa a fentiekre. Az egykori gyárkémények, bányák, iparterületek, üzemi épületek, építmények felhagyásukat követően elkezdődött a természet „térhódítása”. Majd felvetődött a terület rendezésének, átalakításának gondolata, de nem a régi, önmagukban is ipartörténeti értéket képző építmények elbontásával, hanem azok integrálásával egy új koncepcióba, tehát a meglévő helyzethez való igazodással. Az ipari létesítmények is lehetnek értékes látványelemek, mindezt ki is használták a területen. Különféle szolgáltató, kulturális elemekkel (éttermek, kiállítóhelyek), programokkal és kiterjedt zöldfelületekkel tették élettelivé a területet, néhol a természetes szukcessziós folyamatoknak is teret hagyva.
Ahol lehetőség és igény mutatkozik rá, ott érdemes az adott terület potenciáljából a legtöbbet kihozni. Viszont, az egyszerűség is nagyon szép, értékes, megnyugtató hatású. Egy tipikus agrártájban más jellegű mesterséges „felszínek” jönnek létre, mint egy ipari dominanciájú területen. Egy azonban közös mindenben: a növényzet mindenhol megjelenik, ahol egy kis életteret érez magának, és ez adja ezen „mesterséges tájak” különös szépségét.
4. ábra: Zeche Zollverein (Bányaüzemi Vámegylet) egyik épületének részlete kis vízfelülettel a Ruhr-vidéken (Forrás: http://archiv.ruhr2010.de/en/home.html)
5. ábra: Zeche Zollverein (Bányaüzemi Vámegylet) területén medence az idelátogatók részére (Forrás: http://archiv.ruhr2010.de/en/home.html)
A szürke infrastruktúra tehát zöldebbé varázsolható, zöldíthető, esetenként a zöldinfrastruktúra részévé is fejleszthető – előbbi lehet spontán vagy emberi, utóbbi emberi beavatkozás eredményként. A cél mindegyik esetben ugyanaz: javítani környezetünk állapotán, illeszkedni a természet rendszerebe, elősegíteni a természetes folyamatok érvényesülését.
Sokak számára furcsa elképzelésnek, ötletnek tűnhet, de érdemes felkeresni egy-egy, a fentiekben említett „elhanyagolt”, felhagyott területet és rácsodálkozni a természet erejére, hogyan veszi ismét birtokba a beton, vas, aszfalt és egyéb áttörhetetlennek tűnő területeket, felszíneket a „zöld”: a fák, a lágyszárúak, azaz a természet. A szemünk elé ilyenkor táruló (táj)kép rendezetlennek tűnhet, de pont ettől lesz „természetes”. Az újonnan felnövő növényzetben megjelennek ismét az állatvilág kisebb és nagyobb képviselői – máris változatosabb, életteli képet fest az adott terület. Amennyiben jól megfigyeljük, még esztétikai szempontból is értékesnek találhatjuk ezeket és elgondolkodhatunk az emberi tájalakítás és a természet kapcsolati rendszerén, működésén…
Felhasznált források:
– http://archiv.ruhr2010.de/en/home.html
– http://epiteszforum.hu/a-fenntarthato-epiteszet-avagy-a-ruhr-videk-ujjaszuletese
– https://www.zollverein.de/
– https://bnn.de/nachrichten/reise/zeche-zollverein
