A búza a repcénél kevésbé igényes a talajállapotra, ám meghálálja a mély, kellően ülepedett gyökérágyat, a morzsás vagy apró rögös magágyat. Az alapművelési mód megválasztása nemcsak az időjárási és csapadékviszonyoktól függ, hanem az előveteménytől és annak lekerülési idejétől is.
Korán lekerülő kultúrnövények (borsó, gabona, repce) után több idő marad a talaj előkésztésére a búza vetése előtt. A tarlóhántás után az alapművelés következik, amely lehet középmély-lazítás, szántóföldi kultivátorozás vagy (elmunkált) szántás. A szántást minden esetben azonnal el kell munkálni, száraz körülmények között a lazított talaj síktárcsás egyengetése is előnyt jelenthet. Tömörítés szükséges minden művelést követően, hiányában ugyanis a nedvességvesztésen túl a levegőkedvelő mikroszervezetek felélénkült tevékenysége révén a talaj humuszkészletének fogyása következik be.
Az alapművelés módja függ a talaj típusától, annak beéredettségétől, nedvességtartalmától és a rendelkezésre álló eszközök körétől. 2014-ben, 2016-ban és 2017-ben is hullott elegendő csapadék egyes térségekben ahhoz, hogy jó minőségben lehessen szántani már július végén, augusztus elején (1. kép).
Középkötött talajokon előnyt jelent a korai, jó minőségű szántás, az elkésett rögösítő alapműveléssel szemben, amely nem tud kellően megülepedni vetésig. Az korai alapművelést követően többszöri sekély síktárcsás műveléssel irthatók a gyomok vetésig, amelyek elősegítik a talaj ülepedését is. Tömörödésre kifejezetten hajlamos talajok esetén megfontolandó a túl korai alapművelés kérdése.
Elővetemény napraforgó lekerülése után előnyt jelent száraprítóhenger alkalmazása, bár ez az eszköz még csak most van terjedőben hazánkban. A napraforgószár tulajdonságainál fogva nem aprítható kellő mértékben sem szárzúzós betakarítóadapterrel, sem tárcsával (2. kép).
Az eszközt 15-20 km/h munkasebességgel üzemeltetve kiváló aprító munkát érünk el. Amennyiben szükséges a tarlót munkáljuk meg síktárcsával az aprítást követően, alapművelésként pedig célszerű lazítani, vagy kultivátorozni a talajt. Napraforgótarló leszántása súlyosbító tényezőt jelenthet az elszóródott léha szemek későbbi években való újra felszántása okán. Forgatás nélküli alapművelésű napraforgótarlón magágykészítésre is kiváló eszköz a síktárcsa. Amennyiben a vetőgép fel van szerelve magágykészítő tárcsasorokkal, úgy a nehéztárcsás kultivátorral végzett alapművelést követően azonnal következhet a vetés (3. kép). A hagyományos felépítésű, gömbsüveges lapokkal felszerelt tárcsa alkalmazását mellőzzük a talajra gyakorolt káros tömörítő, porosító hatása és az elmunkálás hiánya miatt. Hengerrel kapcsolt, sekélyen üzemeltetett nehéztárcsával kevesebb kárral művelhető a talaj.
Korai éréscsoportú kukorica lekerülése után is van lehetőség búza vetésére, ám ennek növényvédelmi biztonsága megkérdőjelezhető. Száraprításra alkalmas a síktárcsa, a szántást követően pedig akár többszöri síktárcsás vagy kompaktoros eljárás lehet szükséges az ülepedés elősegítésére. Fontos a növénymaradványok maradéktalan leforgatása.
Fotó: A szerző és munkatársai felvételei