Hazánk változatos termőhelyi adottságai és a szélsőséges időjárási elemek folyamatosan arra késztetnek, hogy az alkalmazott művelési rendszer elemeit adott gazdaság körülményeihez igazítsuk. Sablon szerint nem célszerű eljárni, mert a károk nehezen javíthatóak – több év tudatos munkája szükséges hozzá.
Az országot járva, és az internetes közösségek fórumait figyelemmel kísérve gyakran látunk nedves körülmények között végzett őszi szántásokat. A „szalonnás” szántást agyagtalajok esetében nehéz elkerülni (1. kép).
Mégis arra kell törekedni, hogy alkalmas talajállapot mellett szántsanak. Amennyiben ez nem sikerül, és az ekével talpat gyúrnak a művelt réteg aljára, úgy következő év nyarán közép-mélylazítással haladéktalanul orvosolni kell a hibát (2. kép). Az eketalp-tömörödés súlyosbító tényezőt jelent a termelés szempontjából, mivel sem a növények gyökereit, sem a nedvességet nem engedi a mélyebb rétegekbe jutni.
Túlságosan nedves körülmények között a szántást tavaszi kultivátoros megmunkálással célszerű helyettesíteni. Ennek tervezéskor vegyük figyelembe a tavaszi munkacsúcsok ütemezését, azok humán és technológiai hátterét. Az alapművelésre váró terület egy részét ősszel érdemes megszántani (a keletkezett talp miatt a következő évben lazítás szükséges), a fennmaradó területet pedig tavasszal kultivátorral, mérsékeltebb kárral megmunkálni. Ne hagyjuk figyelmen kívül a növényvédelmi vonatkozásokat sem (kukoricabogár, kukoricamoly, mocskos-pajor).
Sajnálatos módon napjainkban még mindig kevés figyelmet fordítanak az őszi szántások elmunkálására. Kivételt képeznek természetesen azok a mély fekvésű, kötött, tömörödésre kifejezetten hajlamos talajok, amelyek elmunkálása késleltetheti a tavaszi magágykészítést. Ahol ősszel rossz minőségű szántás várható, érdemes időben elvégezni az alapművelést. Rövid szikkadást követően pedig sekélyen munkálják el a felszínt (3. kép).
A párologtató felületet úgy kell csökkenteni, hogy a téli csapadékot befogadja a talaj, de tavasszal mérsékelt nedvességvesztéssel számolhassunk. A kevésbé kötött talajokat igyekezzünk még ősszel elmunkálni. Alkalmas talajállapot mellett végzett szántás esetén előnyt jelent az egy menetes elmunkálás, mivel így csökken az elmunkált szántásra összességében fordított üzemanyag és munkaidő. Az őszi szántáselmunkálás eszköze termőhelyenként változik, mindazonáltal előnyt kap a Campbell- és az ékgyűrűs hengerek használata.
Figyelmet kíván, hogy a hengerek gyűrűi 5-10 cm mélységben tömörítik a talajt, ellenben a felső sekély réteg lazult marad a küllők keverő munkája okán. A csapadék és hó gyorsan bejut a felső sekély, lazult rétegbe, onnan pedig fokozatosan szivároghat mélyebbre. További előnyt jelent a profilos felszín kialakítása, amely kellően megfogja a havat (hófúvás esetén is), így tavasszal fokozott talajnedvesség-tartalommal számolhatunk (4. kép).
Az őszi elmunkálás létjogosultságát 2014. évi adatok igazolják (1. táblázat).
Mélység/eljárás (cm) | Elmunkálatlan szántás (%) | Simítóval egyengetett (%) | Campbell tömörítős elmunkálás (%) |
10 | 15,6 | 17 | 18 |
20 | 17,1 | 18,5 | 20 |
30 | 19,7 | 21,6 | 21,6 |
1. táblázat Elmunkálatlan, simítóval egyengetett és Campbell-hengerrel tömörített talaj nedvességtartalma nedvesség-tömegszázalékban megadva, 2014 tavasz (Zsár Ernő Tamás) |
Az őszi alapművelés felszínét, ha az egyenetlen, érdemes tavasszal, még a magágykészítést megelőzően elmunkálni. Ennek két haszna van, egyrészt a talajkapillárisok megszüntetésével csökkenthető a nedvességvesztés, másrészt a felső talajrétegben elhelyezkedő gyommagvak csírázásához kedvező körülmények alakulnak ki. A kikelt, apró gyomokat a magágykészítéssel mechanikai úton lehet irtani, csökkentve ezzel a talaj gyommagkészletét és növelve a kémiai védekezés(ek) hatékonyságát (5. kép).
Tavaszi szántáselmunkálásra korábban igen népszerű volt a dupla keményfa padlós simítóelemekkel szerelt eszköz. Néhány gépgyártó napjainkban ezen konstrukciót modernizálva kiegészítette azt pálcás hengerrel. Az eszközpárosítás igen egyenletes felszínt hoz létre, továbbá a pálcás hengernek köszönhetően csökken az elvesztegetett talajnedvesség (6. kép).
Másik korszerű elmunkáló eszköz a rugós simítólap-sorral szerelt hengerkombináció, amely alkalmazása esetén a talajfelszínt lezáró hatás igen kedvező (7. kép). Ilyen megoldások esetén a hatásos nedvességmegőrzést lehet elérni.
Amennyiben a tél elhúzódik, a jó minőségben elvégzett őszi alapművelés tavaszi elmunkálásra nincs szükség, rögtön magágykészítés következhet.
Tavaszi magágykészítésre a pálcás hengerrel ellátott, hagyományos kombinátornál alkalmasabbak a kombinált magágykészítők, azaz kompaktorok. Az eszköz számos beállítási lehetőséget biztosít azáltal, hogy kétféle henger és két (vagy három) simító egység dolgozik rajta a rugóskapákon kívül. Az eszközsort természetesen tömörítő henger zárja. Még kötött, agyagos talajon is kielégítő munkája van (8. kép).
Középkötött talajon azonban túlságosan aprómorzsás felszínt hagyhat maga után (9. kép).
Ellenben síktárcsás megmunkálással apró rögös, morzsás magágyfelszínt kapunk, ez az eliszapolódás veszélye miatt előnyt jelent (10. kép).
Hirtelen lezúduló csapadékot követően az aprómorzsás felszín könnyen eliszapolódik, majd kiszáradva cserepesedik. Az ilyen felszín késlelteti a növény egyenletes és gyors kelését, tehát növekszik a csírakori kártevők (pl. barkó) ártalmas tevékenységének mértéke (11, 12. kép).
Fotó: A 6. kép – Végért Ádám, V-Agro Kft.; a többi kép a szerző felvétele