Még sok helyen a szabadföldi káposzta- és gyökérzöldségféléket szedik, a hajtató kertészek már a palántaneveléshez készülnek. Ennek kapcsán szeretném egy élettani fogalomra felhívni a figyelmet, amit az emberek esetében a táplálkozásban, az állatoknál a takarmányozás kapcsán már régóta használnak, de a növénytermesztésben ritkán, esetenként tévesen értelmeznek, ez a növénykondíció.
Viszonylag új fogalom, noha tudatosan vagy csak érzésből a kertészek már ősidőktől fogva az öntözést, a trágyázást, de mondhatnánk azt is, hogy az ökotechnikai munkákat ennek tudatában alkalmazták, mintha az utóbbi időben feledésbe merülne, rossz irányt venne, és a jó kondíció fogalma keveredik a túltáplálással
Ma már tudjuk, pontos ismereteink vannak arra vonatkozóan, hogy a növények igény szerinti táplálásával illetve öntözésével, a környezeti tényezők összehangolt irányításával olyan kondíciót lehet kialakítani, amely növeli a kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenállást, ezáltal növeli a termésmennyiséget, javítja a minőséget és a termésbiztonságot, fokozza a növényvédő szerek hatékonyságát.
Vannak technológiai szakaszok a termesztésben, fenológiai fázisok a növény életében, amikor a kondíció kapcsán több figyelemre, nagyobb körültekintésre van szükség, érzékenyebb, védtelenebb a növény, egy-egy hibás döntésnek, technológiában elkövetet tévedésnek komoly következményei lehetnek a termesztés sikere szempontjából.
A zöldségfélék jelentős részét palántáról szaporítják (paprika, paradicsom, uborka, dinnye, káposztafélék, fejes saláta, stb.). A kiültetést követően – különösen, ha a földlabda (tápkocka) mérete kicsi, vagy éppen nincs (pl. szálas, kopasz, tépett palánták), és ebből adódóan a gyökérzet fejletlen – kialakulhat egy átmeneti, úgynevezett relatív tápanyaghiány, a tápanyaghiány következtében pedig egy súlyos kondíció romlás, ami a párás tavaszi időjárásban elősegíti a betegségek megtelepedését, a kártevők elszaporodását, a fagyérzékenységet. Mint a fejletlen, alultáplált palántának a kondíciója nem kívánatos, ugyan úgy veszélyt rejt magában a túltáplált, „agyonhajtott” növények kiültetése is.
A gyenge fejlettségből adódó rossz növénykondícióra kora tavasszal a fóliás hajtatásban (paradicsom, uborka és paprika), március végén-április elején (fejes saláta, korai káposztafélék), illetve májusban (paprika, paradicsom, dinnye, padlizsán, uborka, stb.) a szabadföldi kiültetések során lehet példát találni. A lombozat növekedése, a kedvező klimatikus tényezők hatására nem áll le (napos idő), tovább fejlődik, ugyanakkor a kiültetett palánták fejletlen gyökérzete (főként kisméretű tápkockák, szálas palánták esetében, amikor a gyökerek a felszedéskor megsérülnek, megszakadnak) nem tudja a szükséges mennyiségű tápanyagot a növény számára biztosítani. Ennek a valószínűsége elsősorban akkor nagy, ha hideg a talaj, amelyben lassúbb a gyökerek növekedése, és a tápanyagok oldódása is rosszabb.
Az így kialakuló tápanyaghiánynak jól látható tünetei vannak: az alsóbb levelek kisárgulnak; a növény növekedése átmenetileg lelassul vagy megtorpan; virág elrúgás lép fel. Gyakoriak ilyenkor a gombás és baktériumos betegségek megjelenése, hisz a legyengült növénynek, a beteg leveleknek minimális az ellenállása. A talaj és a hőmérsékleti viszonyoktól függően 10-14 nap is eltelik, mire a gyökérzet regenerálódik, a hajszálgyökér képződése megindul, a tápanyagszállítás a növényen belül helyreáll. Ilyen esetben a palántanevelőben közvetlen a kiültetés előtt alkalmazott vagy rögtön az ültetés után végzett lombtrágyázás igen kedvező hatású lehet, megakadályozza a lombozat kisárgulását, vagy elősegíti és felgyorsítja a visszazöldülését. Magas foszfortartalmú lombtrágya elősegíti a hajszálgyökerek képződését és növekedését, ezáltal hozzájárul a növény kondíciójának egyensúlyba kerüléséhez, javulásához.
Milyen műtrágyával permetezzünk, milyen töménységet alkalmazzunk? – vetődik fel a kérdés. Fiatal korban is minden tápelemre szüksége van a növénynek, de kivált képen a foszforra. Ezért olyan komplex (minden tápelemet tartalmazó) műtrágyát érdemes használni, amiknek magas a foszfortartalma (foszforsúlyos), és vízben tökéletesen oldódódik.
A lombtrágya koncentrációjának növelése a javasolt 0,5-1,0% fölé a perzselések miatt különösen veszélyes az ilyen gyenge fejlettségű, rossz kondíciójú növények esetében. A levél könnyen perzselődik, sérül, ami az asszimilációs felület csökkenését okozza, vagyis még lassúbb lesz a kondíció helyreállása. Ha szemmel láthatóan lassúbb a regenerálódás, célszerűbbnek a fejtrágyázást 4-5 nap után megismételni, de a lombtrágya koncentrációt az előírt értéknél magasabbra nem tanácsos növelni.
Másik jelenség a túlfejlett, túlhajtott palánták használata, ami a kívántnál magasabb hőmérsékleten történő nevelés, nitrogénnel és vízzel történő túltáplálás esetében áll fenn. Általában az ilyen palánta gyökere annak ellenére fejletlen, hogy a szára, lombozata nagy. Ezek azok a palánták, amelyek a kiültetést követően, azonnal hervadni kezdenek, naptól perzselődnek, gyakran kipusztulnak. Minden esetben a gyökérzet fejlettsége, színe a mérvadó, és nem a lombozat nagysága a szár magassága. Erős, fejlett, hófehér gyökér a kedvező növénykondícióra utal!