A fejes saláta növényvédelme még szabadföldön is gondot okoz a hosszú élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartása miatt, de télen a fényszegény, párás időben különösen nehéz fólia alatt egészséges növényt nevelni. Számos gombás fertőzés mellett ilyenkor jelentkeznek a nem fertőző, úgynevezett fiziológiai vagy élettani betegségek is.
A magas páratartalom rontja a tápanyagok felvehetőségét, mindenekelőtt a kalciumnak, mint legnehezebben transzspirálódó tápelemnek a növénybe jutását, ennek következtében pedig gyakran jelentkezik az úgynevezett belső vagy lágy levélbarnulás betegség és a saláta üvegesedése.
A barnulási tünetek a saláta fejlődése folyamán bármikor jelentkezhetnek. Fiatal növényen hamar észrevehetők, a középső, fiatal levelek – mintha fekete festékkel lennének leöntve – sötétbarnák, feketék, a növekedésük lelassul vagy megáll. Később is felléphet, de ilyenkor a felismerése nehezebb, mert a fej belső levelein jelentkezik a tünet, és gyakran csak akkor szembesülünk vele, ha a salátát felvágjuk. (Kínai kel esetében is gyakran megfigyelhető!) Betegség a növényeken először a szellőzőktől és a fűtőtestektől távol azonosítható, ahol rendszerint valamivel magasabb a levegő páratartalma, mint a szellőzők közelében.
A levélbarnulás esetében mészhiányról van szó, a levelekben mért kalciumtartalom az egészséges növényekhez képest alacsonyabb, de a jelenség nincs összefüggésben a talaj mészellátottságával.
Nagyon nehéz ellene védekezni, mert télen a szellőztetés kevésbé hatékony, ugyanis gyakran a szabadban is magas a páratartalom, a hőmérsékletről nem is beszélve. Ennek ellenére az elsőszámú védekezési megoldás a hajtató berendezés szellőztetése. Ha a kinti páratartalom magas, akkor kénytelen a kertész a költségek szempontjából kevésbé szerencsés, úgynevezett „helybenjáratásos” módszert alkalmazni, azaz egyszerre fűteni és szellőztetni, hogy az elfogadható 70-80%-os páratartalom meglegyen.
Gondolhatnánk, hogy kalciumtartalmú levéltrágyázás is hatásos. Sajnos, sem a kalciumklorid, sem a kalciumnitrát kipermetezése nem mondható eredményesnek, egyes vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a palántázás idejétől 7-10 naponként adott, előbb említett vegyületek némiképpen csökkentették a kárt, megelőzték a betegség kialakulását.
Vigyázat! Tavasszal, miután a külső hőmérséklet megemelkedett, a hirtelen páratartalom-csökkenés okozhat élettani zavart (pl. napos, szeles időben erősen kiszellőztetjük a fóliát). A külső levelek széle beszárad és megbarnul, amit külső vagy száraz levélszél-barnulásnak nevezünk. Könnyebb ellene védekezni, mint a lágy vagy belső barnulás ellen, elég, ha rendszeresen párásítjuk a termesztő berendezést vagy kevesebbet szellőztetünk.
A levegő szén-dioxid koncentrációja jelentős mértékben befolyásolja a fejek növekedését. Szellőztetés hiányában a fólia sátorban az oxigén felgyülemlik, a széndioxid elfogy, aminek következtében az asszimiláció előbb lelassul, majd fokozatosan leáll. Az elfogyott szén-dioxidot pótolhatjuk a levegő cseréjével – szellőztetés – és mesterséges úton, iparilag előállított szén-dioxid bevezetésével. Ennek leghatékonyabb időszaka a fejképzés, de már a kiültetést követő első héttől is igen kedvezően reagál a növény a szén-dioxid tartalom növelésére. A szén-dioxid trágyázás sikere alapvetően a fényviszonyoktól függ. Napos időben a megnövelt CO2 hatására az asszimiláció nagymértékben felgyorsul, a tenyészidő végén akár napi 20 grammot is képes a növény gyarapodni.
(Dr. Terbe István – Agrofórum Online)