A paradicsomot fertőző új vírus: TBRFV (Tomato Brown Rugose Fruit Virus)

Azonban a fertőzött fajta rezisztens volt a fentebb említett vírusokkal szemben, és a fertőzött növények további vizsgálata után bizonyossá vált, hogy ez egy új vírusos betegség. A kórokozót sikerült detektálni 2015-ben Jordániában, majd 2018-ban Európában is megjelent Németországban és Szicília szigetén. Szintén 2018-ban a betegség megjelent Kaliforniában és Mexikóban. A vírus 2019-ben felkerült az EPPO (Európai és Mediterrán Növényvédelmi Szervezet) „Alert” listájára is, melynek célja a figyelemfelkeltés. Ezen a listán potenciális veszélyt jelentő szervezetek kerültek felsorolásra. A betegség Magyarországon még nem jelent meg.

Tünetek a növények levelén és termésén is megfigyelhetőek. Általában a tünetek a felső leveleken jelennek meg, először sárguló erek és elkeskenyedő levélkék formájában. A levelek felületén is megjelenhetnek a klorotikus foltok (1. ábra).

A terméseken kezdetben sárga apró léziók láthatók, majd kialakulnak a barnás érdes foltok a paradicsom felszínén, így téve azt értékesíthetetlenné (2. ábra). A termések deformálódhatnak, valamint a kocsány barnulása is megfigyelhető. Az optimálistól eltérő környezeti körülmények esetén a tünetek súlyosabb megjelenésére számíthatunk, például hőstressz esetén. A növények fogékonysága változik a különböző időszakokban, függ a fajtától, valamint a tápanyag-utánpótlástól és egyéb környezeti tényezőktől is. A paradicsom palántakorban a legfogékonyabb, termő időszakban pedig a túlterhelt növényeken figyelhetünk meg erősebb tüneteket. A tünetek megjelenésére 12-18 nappal a fertőzés után számíthatunk, és akár 30-70% terméskiesést is eredményezhet.

A vírus a Tobamovírusok közé tartozik, és a legtöbb növényi vírussal ellentétben, ez a kórokozó a gazdanövényen kívül is sokáig életképes és fertőzőképes marad, ezért jelenthet komoly veszélyt. Fennmaradhat akár több hónapig növényi maradványokon, különböző eszközökön, göngyölegeken, cipőn és ruhán. A vírus mechanikai úton terjed, azaz bármely munkafázisban könnyen átvihető az egyik növényről a másikra legyen az vetés, ültetés, metszés vagy akár a szedés. Akár a beporzásra használt poszméhek is elősegíthetik a vírus terjedését.

Természetes körülmények között súlyos tüneteket eddig növényházi paradicsomtermesztésben figyeltek meg, a vírus a mechanikai terjedése miatt eddig szabadföldön jelentős károkat nem okozott. A kórokozó előfordulhat paprikán is, de jelentős károkról még itt sem számoltak be. Mesterséges fertőzéssel bebizonyították, hogy a dohány és a petúnia is lehet gazdanövénye a betegségnek, a burgonyát és a tojásgyümölcsöt azonban nem fertőzi. Vadon élő gazdanövénye lehet a fekete csucsor (Solanum nigrum) és a kőfali libatop (Chenopodium murale).

Jelenleg egyetlen paradicsomfajta sem rezisztens a TBRFV-vel szemben. A tünetek megjelenése eltérő lehet egyes fajták esetében, de az enyhébb szimptómákat mutató fajták szöveteiben is ugyanolyan mértékben előfordul az inokulum, így ezek a növények szolgálhatnak majd gazdanövényként a kórokozó terjedésében. A fő rezisztenciagének, amelyek a Tobamovírusok ellen hatásosak (Tm-1, Tm-2, Tm-2²) nem nyújtanak védelmet a betegséggel szemben.

A betegség elleni védekezés a megelőzésre alapul. A legfontosabb tényező a fertőtlenítés. A termesztőberendezésekben dolgozó személyzetnek javasolt az eldobható gumikesztyű, cipővédő, kezeslábas és fejvédő viselete. A termesztőházak közötti mozgás során ezeket az eldobható ruhákat cserélni kell, újak viselete ajánlott, valamint a kézmosás minden kesztyű cseréje előtt indokolt. A cipők fertőtlenítésére is nagy hangsúlyt kell fektetni. Az összes eszközt fertőtleníteni kell, amely megfordul a növények közelében. Erre háztartási hypo (0,5% NaOCl töménységben) és Virkon S alkalmazható, melyek már bizonyították hatékonyságukat más mechanikai úton terjedő vírusokkal szemben. A fertőtlenítésre használt készítmény töménységére azonban fokozottan figyelni kell a munkanapok vége felé is, ugyanis, ha a koncentráció romlik, az a hatékonyság rovására mehet, és nem lesz megfelelő a megelőző védekezés. Célszerű a munkaerő csoportokra való osztása, a csoportokhoz termesztőlétesítmények rendelése, így a túlzott mértékű mozgás megakadályozható a különböző házak között.

Újabb kultúra ültetése előtt a létesítményeket gondosan ki kell takarítani és minden felületet fertőtleníteni kell. Minimalizálni kell a külső forrásokból érkező eszközök, göngyölegek és növények számát, hogy megelőzzük a kórokozó megjelenését a telephelyen. Súlyos kockázat esetén akár a dolgozók által ételként csomagolt paradicsom és paprika behozatalának korlátozása is indokolt lehet, ugyanis ezek a termések is potenciális fertőzőforrások lehetnek. A fertőzött növényeket óvatosan el kell távolítani és megsemmisíteni ügyelve arra, hogy ne terjesszük a kórokozót tovább. Azt a részt, ahol a fertőzött növény volt, a továbbiakban fertőzött részként kell kezelni, ugyanis ezek a növények is fertőződhettek a 12-18 nap lappangási idő során. A munkát úgy kell ütemezni az adott napon, hogy mindig ez a rész legyen az utolsó munkaterület, az itt végzett munka után az egészséges állományokban való munkavégzést mindenképpen el kell kerülni.

A védekezés utolsó lépése a megfelelő termesztéstechnológia és mikroklíma. Kerülni kell a növények túlzott stressznek való kitételét, figyelni kell az optimális körülményekre a tápanyag-utánpótlás során is. A növényeket a megfelelő vegetatív-generatív balanszban kell tartani, el kell kerülni a túlzott terhelést.