A hónapos retek hajtatása többnyire kisüzemekben, kis légterű fóliák alatt történik, nagyobb részt az ország déli, gyorsan melegedő homoktalajain. Fontos a koraiság, aminek érdekében már a vetéskor igyekezni kell olyan technológiát választani, ami egyfelől biztonságot ad, másfelől lehetővé teszi a gyors kelésen keresztül a korai szedést.
Homoktalajok esetében – magkiszáradás elkerülése miatt – általában mindig a mélyebb vetést javasoljuk, ezzel szemben a primőr reteknél a sekélyebb előnyösebb. Februárban, márciusban a mélyre helyezett magnál (3-5 cm) a gyenge nappali felmelegedés aligha fog jelentős hatást kifejteni a csírázásra, illetve a kelésre, pedig a retek magja már 2-3 oC-on csírázásnak indul. Sekélyre kell vetni, 1-1,5 cm-re, de ott könnyen kiszárad a talaj! Ennek elkerülésére tavasszal a megművelt talajba 2-3 cm mélyen érett (földdé érett!) istállótrágyát vagy tűzeget kevernek, begereblyéznek. A földdé érett trágya vagy tőzeg homogén anyag, nem zavarja a magvetést, és nincs ammónia-képződés, ami a csírázást rontaná. A szervesanyag nemcsak a „melegít”, de a vizet is jobban megtartja, vagyis kisebb a sekély réteg kiszáradásának veszélye.
A hónapos retek mély vetésének van még egy hátránya, a termés szabályos gömb formáját – amit a hazai piac megkíván – elveszti, megnyúlik.
Vetés előtt a magot kalibrálni szokták (átrostálják), és csak az egészen fejlett szemeket vetik el, amelyek csírázási erélye jobb, előbb csíráznak, mint a kisebb szemek. Korábban vetőhengerrel, papír-ragasztással, ma precíziós vetőgéppel 1-1,5 cm mélyre vetik a magot, amely mélységben már a kora tavaszi napsütés melegítő hatása jobban érvényesül.
Míg Európa számos országában a 2-3 cm átmérőjű retket keresik, nálunk a hajtatott retek esetében is a nagyobb 4-5 cm-es gumóátmérőt részesítik előnyben a vásárlók, ennek megfelelően nagyobb tenyészterületre, 8-9×8-9 cm-re érdemes vetni.
A sekélyen vetett magot földdel kell takarni. Azért, hogy csak egészen vékony takarást kapjon, nem földet terítettek rá, hanem a talajt seprővel elegyengették felette. Beöntözés után, csírázásig használt fóliával érdemes takarni, aminek a hőszigetelése jobb, mint az új fóliáé, alatta a talaj jobban melegedig, és a magvetés gyors kiszáradása is megakadályozható.
A sekélyen elhelyezkedő gyökérzet a felső, melegebb talajrétegben gyorsabban nő, ugyanakkor sokkal egyenletesebb, kiegyenlített öntözést igényel, ellenkező esetben a gumó felreped. Különösen a borsószem gumónagyság az a méret, ami után a felrepedés veszélye megnő, főleg akkor, ha egyben nitrogénnel is tápoldatozunk.
Hasonló jelenség következhet be a hajtatott karalábé esetében is a sekélyen elhelyezkedő gyökérzet miatt. A diónál nagyobb gumófejlettségtől nagy a veszélye a termés felrepedésének, különösen akkor, ha nem csak vizet, hanem tápoldatot is adunk. Ha belegondolunk, hogy a piaci árak és a karalábét követő paprika ültetése néha mennyire sürgető, bizony nagy a csábítása az érés sürgetésének, azaz a nagyobb nitrogénadagnak, és a kelleténél gyakoribb öntözésnek.
(Dr. Terbe István – Agrofórum Online)
