A késő őszi vetést a zöldségtermesztésben tél alá vetésnek nevezik. Az úgynevezett hidegtűrő zöldségféléknél alkalmazzák, amelyek egyébként február végén, március elején lennének vethetők (borsó, hagyma, sárgarépa, petrezselyem, hagyma, fejes saláta, spenót, sóska, mák, metélőhagyma). Ugyanakkor nem azonos a nyár végi, kora őszi vetésekkel (pl. áttelelő hagyma, áttelelő káposzta és saláta, őszi spenót és sóska), amelyek esetében cél a növények fagyokig történő megerősödése, és ilyen formán való átteleltetésük.
A tél alá történő vetés meglehetősen vitatott időpontja a zöldségfélék szaporításának, sok érv szól mellette, de ellene is. Mindenképpen előnynek számít a tavaszi vetéssel szemben, hogy munka szempontjából nem csúcsidőszakban történik, és a talajviszonyok is általában alkalmasabbak ősszel a magágy előkészítésre és a vetésre, mint február végén, március elején. A primőrök esetében az is jelentős előnynek számít, hogy az így megvalósítható korábbi magvetésből, ha nem is sokkal, de valamivel korábban lesz szedhető termés.
Ellene szól a bizonytalanság. Hazai teleinkre jellemző, hogy december végén, januárban, ha rövid időre is, de felmelegszik az időjárás, és ilyenkor a talaj hőmérséklete is eléri az említett növények alacsony (2-4 oC) csírázási hőmérsékletét. A kelésnek indult növények már nem képesek az újabb lehűlést, a rendszerint kemény, hideg februári időjárást elviselni, elpusztulnak.
Nagy a veszélye a kártevők pusztításának is. Madarak, talajlakók a vetéssorokon végighaladva hihetetlen mértékű kárt képesek okozni.
A zöldségfélék esetében is egyre nagyobb költséget jelent a vetőmag beszerzése. Nemcsak a hibridek ára magas, hanem a szabadelvirágzású fajták magjai is komoly kiadást jelentenek. Nehéz felelőséggel állást foglalni a tél alá vetés ügyében! Minden esetre fontos szabály, hogy nem szabad vele ősszel sietni, meg kell várni, amíg a levegő 2-3 oC alá hűl, de a talaj még nem fagyos.
(Terbe István – Agrofórum Online)
