2010-ben gyökérzöldségfélék (sárgarépa, petrezselyem, paszternák, zeller, cékla, retek) területe megközelítőleg 4 000 ha volt, 2018-ban 2 000 ha. Láthatóan a két legjelentősebb növénynek, a sárgarépának és a petrezselyem gyökérnek a területe évek óta - mint a többi gyökérzöldségnek is – folyamatosan csökken. Az éves termésmennyiség 140-150 000 tonna, amiből a termesztési színvonalra nehéz következtetni, mivel egyaránt tartalmazza a lényegesen kisebb átlagtermést jelentő korai répát és petrezselyem gyökeret, valamint a többszörös termésmennyiséget adó ipari és tárolási termesztés eredményeit.
Kereslet lenne nagyobb mennyiségre is a tartósítóipar részéről sárgarépából és petrezselyemből, de a szerződési árak és az átvétel körüli anomáliák sok esetben lanyhuló termesztési kedvet váltanak ki a gazdák részéről. Viszonylag kiegyenlített a hajtatott és átmeneti takarásos (váznélküli fólia, síkfólia, fátyolfólia) retek, sárgarépa és petrezselyem termesztése (kb. 500-600 hektár), ami adódik a kevésbé változó piacból is.
Megindult egy jelentős termesztési koncentráció, ami elsősorban az ipari és a tárolási sárgarépára és gyökérpetrezselyemre jellemző, ezekben a gazdaságokban jelentős javulás tapasztalható a technológia színvonalában (öntözés, okszerű trágyázás, integrált növényvédelem). Bár a nagymértékben szűkülő növényvédő szer választék, időnkét kifejezetten akadálya a termesztésnek, talán mégis kijelenthető, hogy a szélesebb körben értelmezett abiotikus (nem fertőző) tényezők (pl. kedvezőtlen időjárás, talajhibák stb.) nagyobb mértékben okoznak minőségi károkat és terméskiesést, mint a patogén okok (gombás, baktériumos, vírusos betegségek és kártevők).
A növénytermesztésben gyakran tapasztalható sekély talajművelés – aminek egyes években következménye a súlyos belvízhelyzet is – a zöldségfélék közül leginkább a gyökérzöldségeket sújtja. Az olcsóbb sekélyművelést – különösen a mélyen gyökeresedő növényeknél, így az ipari és tárolási sárgarépánál, valamint a petrezselyem gyökérnél – át kell értékelni!
Amennyiben a talajművelő eszköz vizet át nem eresztő réteget gyúr a talajban, úgy a száraz és csapadékos idényben egyaránt nagy a kockázata a tárcsatalp-tömörödésnek és az eketalp-betegségnek.
A gyökérzöldségféléket – ellentétben a burgonyával, a kabakosokkal és a káposztafélékkel nem soroljuk a talaj minőségével szemben különös igényeket támasztó fajok közé, amelyeket a lehetőségekhez mérten, minden esetben a szerves-trágyázott vetésforgószakaszban javaslunk elhelyezni. Mégis számos fejlődési rendellenesség vezethető vissza a rossz szerkezetű termesztőközegre, mindenekelőtt a felületesen, sekélyen elvégzett őszi talajművelésre. A petrezselyem esetében gyakrabban, de a sárgarépánál is felfedezhető termőtest-torzulás (1. ábra), amit okozhat gyomirtó szer maradvány, helytelenül alkalmazott készítmény is, valamint fonálféreg-fertőzés is, de döntően a rögös, sekélyművelésű talajnak tulajdonítható.
Öntözetlen területeken, száraz évjárt esetén, 45-50 KA értéknél kötöttebb talajokon ugrásszerűen megnő az úgynevezett „szegletes termés”-ek aránya, ilyen esetben a répatest keresztmetszete nem kerek, hanem lapos, „szegletes” lesz. Ipari répák esetében nem, de friss fogyasztásra szánt árunál jelentős értékcsökkenést okoz.
Az apró olajos magvak, mint a petrezselyemé vagy a sárgarépáé, optimális feltételek mellett is vontatottan kelnek, aminek alapvető oka, hogy lassan veszik fel a vizet, hosszú idő alatt duzzadnak meg. A rossz minőségű magágy, a cserepesedésre hajlamos talajfelület, nem egyszer a mély vetés tovább rontja a kelési esélyüket. Szántóföldi növényekkel kombinált vetésforgókban ritkábban, zöldséges forgóban gyakrabban előfordul, hogy a magas induló-tápanyagtartalom is – például nagy adagú starter trágya (magas EC) – hozzájárul az elhúzódó, esetenként gyenge, hiányos keléshez.
Termesztés-technológiai hibából ered a termések összecsavarodása. A túl sűrű és az egyenetlen vetés következménye, többnyire kézi vetés esetén, kisüzemekben fordul elő (2. ábra).