Sokszor találkozhatunk zöldség- és dísznövények palántanevelése során, apró, fekete színű, repülő rovarokkal. Ezek az élőlények elsősorban a nedves, vizes talajokat kedvelik és a számukra optimális környezetben rendkívül nagy számban képesek megjelenni.
Általában ezeket a rovarokat a palántanevelőben tőzeglegyeknek, a gombatermesztő házakban gombaszúnyogoknak hívják. Mindkét elnevezést a kertészeti gyakorlat használja, ám ugyanarra az élőlénycsoportra vonatkoznak. A vizsgált rovarok a kétszárnyúak rendjébe tartoznak, azon belül pedig a szúnyogalkatúakhoz, így rendszertanilag a szúnyogokhoz állnak közelebb. A rovarok megjelenése elsősorban nem a termesztett kultúrától függ, hanem a termesztés körülményeitől, főleg a vízutánpótlástól. Fejlődésükhöz a vízzel jól átitatott, szerves anyagban gazdag közeg, pangó víz kedvez.
A gombatermesztésben való károkozásuk igen jelentős, minőségben és mennyiségben egyaránt kimutatható a kártételük. A fő károkozás a lárváknak tulajdonítható, amelyek a csiperke komposztját felélik, ezzel elvéve a tápanyagokat a növekvő micélium elől, ez utóbbit közvetlenül is fogyasztják. Időnként belerághatnak a termőtest tönkjébe is, amelyet sajnos már csak a szedéskor veszünk észre. A kifejlett imágók a gombás betegségeknek gyakori vektorai. Miután a gombatermesztőknél gyakorlatilag egész évben előfordulhatnak és rendkívül gyorsan szaporodnak, így kiemelt figyelmet kell rájuk fordítani a termesztés során.
A gombaszúnyogokról
A gombaszúnyogok kozmopolita rovaroknak tekinthetőek, a világ szinte minden részén előfordulnak. A szabadban elsősorban a rothadó holtfákban, azok kérge alatt, avarkupacokban, vagy más növényi törmelék között találhatóak meg. A talajban előforduló gombák fonalait, valamint egyéb szerves törmeléket fogyasztják. Habár a család nagy része nem tekinthető kártevőnek, tartoznak ide olyan fajok is, amelyek a kertészeti kultúrákban kártevőként léphetnek fel, így például a burgonya, termesztett gomba, örökzöld magoncok és több dísznövény, mint például a tulipánhagyma, páfrányok, begónia, díszcsalán, muskátlik, kaktuszok, fiatal orchideák és a dracéna kártevőiként ismertek. A rovarok által okozott kártétel elsősorban a fiatal magoncok, dugványok, palánták hájszálgyökereinek fogyasztásából ered, amelynek következtében a fiatal növény nem képes vizet felvenni és hervadni kezd.
A gombatermesztésben való megjelenésük és kártételük ugyanakkor sokkal jelentősebb, mint más kultúrában. A rovarok miatt egész termőhullámok kerülhetnek kidobásra, vagy a termelést is szüneteltetni kell, amíg teljesen kifertőtlenítik a helyiséget, ezzel időt és pénzt veszítenek a termesztők. A gombaszúnyogok esetében a kártételi küszöbérték igen alacsony, egy marék komposztban 1 darab lárva jelenléte 0,5%-os veszteséget is okozhat.
A fő kértételért a lárvák felelősek. A lárvák a csiperke- vagy más termesztett gomba szerves anyagokban gazdag komposztján táplálkoznak, felélve a gomba elől a számukra szükséges tápanyagokat. Ezzel együtt természetesen a komposzton növekvő micélium is elfogyasztásra kerül. A komposztban nagy számban jelenlevő lárvák ürüléke a termesztett gomba micéliumának már nem lesz megfelelő, annak növekedése vontatottá válik, és így az ürülékkel keveredett komposztrészek átszövetése lassabb és hiányos (1. kép). Ez a megtermelt gomba mennyiségében mutatkozik meg elsősorban. A takaróföldben élő lárvák elsősorban a micéliumot fogyasztják, a megjelenő tűfejekbe belerágnak, amely további termésveszteséget okoz. Előfordulhat, hogy a fejlett termőtest tönk alját is megrághatják (2. kép), amely kártétel már csak későn, a szedésnél derül ki. Ezen sérült részeket késsel a tönk részleges eltávolításával lehet eliminálni, ami a művelet időigényességén kívül vágási veszteséget is jelent.
1. kép: Gombaszúnyog-ürülékkel szennyezett komposzt
2. kép: Lárvák rágási kártétele a gomba tönkjén
Habár az imágók közvetlen kártételt nem okoznak, azok jelentősége koránt sem elhanyagolható. Rendkívül fontos szerepet játszanak a termesztőlétesítményben fellépő gombás betegségek megjelenésnél, ugyanis a gombaszúnyog imágók vektorai lehetnek a gombás betegségeknek. Az imágó testén található szőrszálakon könnyen tovább viheti a szárazmólé vagy zöld penész betegség spóráit. A gombaszúnyogok megjelenése napjainkban már nem időszakos jelenség, amíg a termesztőhelységben folyik a termelés, addig a szúnyogok megjelenésére is számítani lehet. Mivel a nagy gombatermelő cégek egész évben állítanak elő gombát, ezért náluk a gombaszúnyogokra is folyamatosan lehet számítani.
Morfológiai jellegzetességek
A gombaszúnyogok morfológiája – bár igen apró élőlényekről van szó – meglepően jellegzetes. A rovart kívülről fényes fekete kültakaró borítja, amelyen szabad szemmel nem látható szőrszálak találhatóak. A rovar fejének nagy részét a jól fejlett összetett szemek teszik ki. A fejen található, hosszú, több ízből álló csápok is meghatározó bélyegei a rovarfajnak, amelyeket jellegzetes 45 fokos szögben tartanak (3. kép).
3. kép: Gombaszúnyog imágó
Szájszervük egyszerű felépítésű, azzal az imágók csak a harmatot fogyasztják vízutánpótlás céljából. Az imágók torán 3 pár igen hosszú láb található, valamint 1 pár áttetsző, jellegzetes erezetű hártyás szárny. A kétszárnyúak rendjére jellemzően a hátsó pár szárny visszafejlődött és billérré alakult, amely feltehetőleg a rovar repülés közbeni manőverezésében segít A gombaszúnyogok lárvái 2-4 milliméter hosszúak, lábatlanok, kültakarójuk áttetsző, ezért a belső szerveik láthatóak. A lárvák jól kitinizált fejtokkal rendelkeznek, amelyen erős rágók találhatók (4. kép).
4. kép: Takaróföldben található lárvák
A gombaszúnyogok gyorsan szaporodnak. Egy teljes generáció kifejlődéséhez körülbelül 20-30 nap szükséges, de a fejlődés gyorsaságát elsősorban a hőmérséklet befolyásolja. 25 °C-on akár már 18 nap alatt is kifejlődhetnek az egyedek, de hűvösebb körülmények között ez az időtartam elhúzódhat 40 napig is. Az állatok az életük nagy részét lárva stádiumban töltik, az imágók párosodás vagy tojás rakás után hamar elpusztulnak, de akár egy hétig is élhetnek (1. ábra).
1. ábra: Gombaszúnyogok fejlődése
Védekezés a szúnyogok ellen
A gombatermesztők számára rendkívül nagy kihívást jelent a termesztőlétesítményben megjelenő gombaszúnyogok kezelése. A nehézségek egyike közé tartozik, hogy a gombaszúnyogok gyakorlatilag egész évben jelen vannak, így kívülről bármikor újra ellephetik a helyiségeket. Pincés termesztésnél a gombaszúnyogok száma mérséklődik a hidegebb hónapok közeledtével, de felszíni termesztőházban a rovarok létszáma még ilyenkor is jelentős lehet. További problémát jelent, hogy az állatok könnyen megbújhatnak a repedésekben, hézagokban, ami menedéket biztosíthat az állatoknak a termesztőlétesítmény kifertőtlenítésekor.
Ez a holland típusú polcos termesztőházban folytatott termesztésnél okoz igazán nagy problémát, ahol az imágók könnyedén túlélhetik a termesztőblokk „kifőzését”, a légtechnika szellőzőjárataiban megbújva. A túlélt egyedek innen visszarepülhetnek az új csiperke telepítésbe. Az imágók nagyban meggyorsítják a házban jelenlevő gombás megbetegedések elterjedését, ezért az imágók felbukkanásával együtt párhuzamosan számíthatunk a gombás betegségek megjelenésére is. Továbbá az imágók olyan nagy számban is jelen lehetnek, hogy az már a szedő személyzet munkáját is zavarhatja.
Kémiai védekezés
A gombatermesztésben megvalósítható kémiai védekezés problémáját az engedélyezett szerek kis száma adja. Ugyanakkor pontosan ezen kényszerhelyzet sarkall(hat)ja a termelőket arra, hogy rovarölő szer felhasználása nélkül is képesek legyenek gombát termelni.
Agrotechnikai eljárások
Az agrotechnikai védekezés alapjául szolgál a kártevő biológiájának pontos ismerete. Ha tudjuk, hogy a kártevő hol, meddig, milyen hőmérsékleten fejlődik, mit fogyaszt, akkor ezen információk birtokában okszerűen tervezhető a védekezés. A csiperketermesztésben a gombaszúnyogok elleni védekezést már a komposztkészítésnél biztosítani kell. A csiperke jelenlegi komposzt készítési technológiája (magas hőmérséklet, ammónia jelenléte, túlnyomás alatti átszövetés stb.) biztosítja, hogy a közeg rovarlárvától mentes legyen. Az átszőtt, III. fázisú komposzt a kitárolást követően fertőződhet, akár a szállítás során is.
A csiperkemicéliummal jól átszövetett komposztba a gombaszúnyog nőstények kisebb számban raknak tojást, mint a kevésbé átszőtt anyagba. Továbbá a lárvák fejlődésének sem ideális, ha azok nagy mennyiségben fogyasztják a csiperkegomba micéliumát. Feltehetőleg a lárvák fejlődésének azért nem kedvez a túlzott micélium fogyasztása, mivel azokban kálcium-oxalát kristályok találhatóak. Ezen kristályok a lárva bélrendszerében vontatott fejlődést eredményezhetnek. Mindez azt jelenti, hogy a gyorsabb komposztátszövetés biztosítása és erőteljesen növekvő fajta használata nagyban csökkentheti a gombaszúnyogok megjelenését az első hullámban.
A gombaszúnyogok főként a jó vízellátású, túlöntözött közeget kedvelik. A gombák megtermeléséhez rendkívül sok vízre van szükségünk, ugyanakkor a helyes, megfelelő mennyiségű öntözésre ügyelni kell itt is. Nagyon fontos továbbá, hogy a termesztőhelyiségekben ne maradjon szerves törmelék, letermett komposzt, takaróföld, mert ezekben a gombaszúnyogok kifejlődhetnek.
A termesztők számára célszerű a kártevő monitorozása, mivel ez információt ad a kártevő megjelenéséről. A gombaszúnyogok monitorozása könnyen megoldható, ugyanis a kereskedelmi forgalomban lévő sárga ragacslapok megfelelőnek bizonyulnak erre a célra. Fontos azonban tudni, hogy a sárga lapokat célszerű megvilágítani, ugyanis gyenge fényviszonyok mellett az imágók nem találják meg. A megjelent imágók számát lehetséges gyéríteni elektromos rovarcsapdákkal, valamint rovarenyvvel bekent, sárga léggömbbel, ami egyben betölti a sárga ragacslapok szerepét is.
A csiperkegomba letermesztése után elengedhetetlen, hogy a termesztőhelyiségek megfelelően ki legyenek fertőtlenítve. Ezt a holland típusú termesztőházakban kifőzéssel érik el, így elkerülhető, hogy az idősebb kultúrából nagyobb számba átkerüljenek az imágók a friss telepítésekbe. Pincés termesztésben ilyen kifertőtlenítésre nincsen lehetőség, ott elsősorban a személyzet alaposságán múlik a pinceágak tisztasága. Nagy nehézséget jelent a pincés termesztésben, hogy a padlók, falak repedéseiben található szennyeződéseket, komposzt-, takaróföldmaradványokat csak nagyon nehezen lehet eltávolítani. Továbbá a légtechnika, szellőzőnyílások, kürtők szűrőkkel való felszerelése nagymértékben csökkentheti a kintről beérkező gombaszúnyogok számát.
Biológiai védekezés
A kémiai és agrotechnikai védekezés ismertetett kihívásai mellett szerencsére a gombatermesztésben is vannak jól használható bio-preparátumok, amelyek a gombaszúnyogok egyedszámát biológiai módszerrel képesek korlátozni. A rovarok elleni készítményekben egy fonálféreg faj, a Steinernema feltiae aktív alakja található meg. Ez a fonálféreg más egyéb ízeltlábú lárvái mellett a gombaszúnyogok lárváit is parazitálja. A termesztésben javasolt technológia szerint a komposzt takarása után közvetlenül kell öntözéssel kijuttatni a készítményt.
A kiöntözött fonálférgek ezt követően aktívan keresik a gombaszúnyog lárvákat, majd azok testnyílásain keresztül beléjük hatolnak. Ott egy baktérium segítségével elpusztítják a gazdát és szaporodnak. A gombatermesztői szlengben „kukacoknak” nevezett fonálférgek nagy hatékonysággal használhatóak, ám folyamatosan ki kell őket juttatni és a kezelés költségei magasak. Ugyanakkor semmilyen élelmiszer-biztonsági kockázatot nem jelentenek és hosszabb időtávon versenyképesek a kémiai védekezéssel.
Az AF szaklap átszerkesztett változata Kecskeméti Sándor, Dr. Geösel András: Szúnyogok a gombatermesztésben (2017. 10. 134. old.) című írása alapján.
Fotó: Kecskeméti Sándor felvételei
