Sz. László kérdése: Egyre több lyukat vélek felfedezni a kertemben. Előfordulhat, hogy a kiskertekben is károsít a mezei pocok?
Aki válaszol:
Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
A mezei pocok (Microtus arvalis) számára kedvez a hosszú ősz, az enyhe és száraz, tehát csapadékszegény tél és a korai kitavaszodás. A rágcsáló kb. 11 cm hosszú és 40 gramm. A teste zömök, farkincája kicsi, apró fülei alig állnak ki bundájából. Bundája barnásszürke, a hasán pedig fehéres.
A pocok veszélyes károsítónak számít, megrágja a burgonya gumóját, a répa és cékla gyökerét, lerághatja a borsót, felmászva a kukoricára kieszi a szemeket, betelepedhet a szőlőbe is, és a gyümölcsfák gyökerét és kérgét is károsíthatja. Valamennyi termesztett növényünk kiváló táplálék számára. Nem csak közvetlen, de közvetett károkat is okoz, ürülékével szennyezi a terményeket és betegséget is terjeszt.
Azokon a helyeken, ahol mezőgazdasági művelés folyik, ott jelenlétével számolni kell, nem kivétel ez alól a házikerti művelés sem. Szapora állat, évente 5-6 alkalommal, 3-8 utódja is lehet. Otthonául főként a nem túl magasra nőtt, összefüggő növényzetű (gyepes árkok, töltésoldalak) területet választja. Járataiban külön fészkelő-, rejtőző- és kamraüregeket hoz létre.
Tél végén, kora tavasszal az áttelelt pockok főként erdőszéleken, árokpartokon fordulnak elő. Innen indulnak el táplálékforrásuk irányába, a károsítás helyére. Amennyiben az időjárás kedvező és megfelelő mennyiségű táplálék áll rendelkezésre, hamar felszaporodnak. Egyedszámuk kb. 3 évente ugrásszerűen megnövekszik. Legnagyobb ellenségük az időjárás. Állományukat a hótakaró nélküli tél, valamint az enyhe és hideg időszak gyakori váltakozása is gyéríti.
A mezei pocok elleni védekezést rendelet írja elő. Agrotechnikai védekezési lehetőség a rendszeres talajmozgatás, mellyel járatait és fészkeit pusztíthatjuk. Gyengébb fertőzéskor a ragadozó madarak is segítségünkre lehetnek, akik a pockok természetes ellenségei. Betelepedésüknek kedvez, ha úgynevezett „T”-alakú ülőfákat helyezünk el kertünkbe, így segítve elő, hogy zsákmányukat a mi területünkről szerezzék be.
Fontos, hogy ne tegyünk ülőfákat oda, ahol a rágcsáló ellen a kémiai védekezés már megtörtént, vagy tervezzük, ugyanis a méregtől elpusztult rágcsálót a ragadozók elfogyasztják. Súlyosabb probléma esetén elkerülhetetlen a kémiai beavatkozás, azonban kevés engedélyezett készítmény áll rendelkezésre. A mezei pocok elleni védekezésre a cink-foszfid és kalcium-karbid hatóanyaggal rendelkező szerek használhatóak. Ezen készítmények kizárólag a járatok nyílásába helyezve alkalmazhatók, ezért kihelyezésük előtt legalább egy nappal érdemes a pocokjáratok betemetése (lábbal tömése), ugyanis így csak az újra „nyitott” járatba kell a készítményt elhelyezni.
