N. Károly kérdése: Kivágtam a szőlőt, a maradványokból kihajtott az alany. Szemölcsszerű képződményeket figyeltem meg rajta. Mi lehet ez?
Aki válaszol:
Németh Zoltán, okleveles kertészmérnök, növényvédelmi szakmérnök
Kedves Érdeklődő!
A szőlő-gyökértetűt FITCH 1855-ben, New York államban írta le, eredetileg Pemphigus vitifoliae néven. Az 1858-1866 időszakban az USA keleti államaiból lisztharmattal szemben ellenálló szőlőfajtákkal Dél-Franciaországba, innen néhány év alatt Európa több szőlőtermelő országába behurcolták.
Míg az első feltételezett fertőzés (Pozsony 1872) vaklármának bizonyult, 1874-ben a Bécs melletti híres klosternburgi kísérleti szőlők súlyos fertőzöttségéről érkezett hír. A későn felismert fertőzés jelentőségét fokozta, hogy az előző időszakban az intézet szőlőiskolájából Magyarország legkülönbözőbb vidékeire kerültek szőlővesszők. Az első fertőzést a történelmi Magyarország területén Pancsova (Vajdaság) határában állapították meg 1875-ben. A roppant bonyolult fejlődésmenete miatt csak hosszú idő után jöttek rá a védekezés lehetőségeire. Ebben az időben a fertőzött területek irtásával, vízzel való elárasztásával, durva vegyszeres kezelésével (szénkéneg, amit helyenként manapság is alkalmaznak) próbálkoztak, de aztán megfelelőbb megoldásokat találtak.
Szőlő-gyökértetű (filoxéra) – (Viteus vitifolii)
A kártevő az Insecta (Rovarok) osztályába, a Homoptera (Egyenlőszárnyúak) rendjébe, a Phylloxeridae (Törpetetvek) családjába tartozik. Teljes fejlődési ciklusa két évig tart. Tojás alakban telel a talaj feletti részeken, a szőlővesszők kéregrepedéseiben. A nyár során négy nemzedék alakul ki, szűznemzéssel (parthenogenesis). A sexupar nőstény két nemű tojást hoz létre. Az ebből kialakuló ivarosan szaporodó nemzedék képezi az áttelelő tojást, melyből kialakul a levéllakó ősanya (fundatrix).
E kártevőnek „köszönhetjük” az egyik legfontosabb agrotechnikai védekezést, az oltást, ugyanis a kártevő az európai szőlőnek csak a gyökerét, az alanyfajtáknak csak a levelét károsítja. Jelenleg hazánkban az alany anyatelepeken kell védekezni ellene. Neki köszönhetjük továbbá az alföldi szőlőtermesztési kultúra kialakulását, ugyanis a magas kvarctartalmú un. immunis homoktalajokon nem él meg, járatai beomlanak. A levéllakó alak ellen klórpirifosz és tiametoxam hatóanyagokkal védekezhetünk.
