T. Csaba kérdése: Szedés alatt lévő főzőtökállományban milyen védekezési mód van lisztharmat, illetve fekete tetű ellen?
Aki válaszol:
Tóth János kertészmérnök, okleveles növényorvos, szaktanácsadó
A tökféléket károsító lisztharmat az uborkalisztharmat (Sphaerotheca fuliginea, Erysiphe cichorecearum), mely gazdanövényköre több mint 250 fajt számlál, elsősorban a fészkesvirágzatúakat és a kabakosokat (pl. uborka, tökfélék, görögdinnye, sárgadinnye, cukkini, patisszon). A lisztharmat kórokozói a fertőzött növényi maradványokon telelnek át termőtestek formájában vagy folyamatosan az élő növényeken (az üvegházi kultúrákban vagy az áttelelő gyomnövényfajokon). A tenyészidőszakban a légmozgás útján, konídiumokkal terjed.
Az uborkalisztharmat a föld feletti növényi részeket fertőzi, főleg a levéllemezt, ritkán a virágot és a termést. A levéllemezeken (alul és felül egyaránt) fehér lisztes foltok jelennek meg, amelyek fokozatosan növekednek, mígnem összefüggő bevonatokat képeznek. Olykor a gombaszövedéken apró fekete termőtestek (kazmotéciumok) fejlődnek. A fertőzött részek lassabban fejlődnek, sárgulnak és elszáradnak. A betegség kifejlődésének kedvez az alacsony légnedvesség és magasabb (22 0C feletti) hőmérséklet, a növények túlzott nitrogén ellátottsága és a kevés fény (sűrű ültetés).
A védekezés alapja az ellenálló fajták választása, a tarlómaradványok eltávolítása és a gyomnövények megsemmisítése. Az uborka lisztharmat elleni kémiai védekezésre a kontakthatású ként és a felszívódó azoxistrobint, penkonazolt tartalmazó készítményeket alkalmazhatjuk.
Az azoxistrobint és a penkonazolt az érés kezdetéig megelőző jelleggel, a rezisztencia kialakulása ellen felváltva, kontakthatású kénnel kiegészítve érdemes felhasználni. A növényekre a gombaölő hatásuk mellett, élénkítő, zöldítő mellékhatással is rendelkeznek. Az első tünetek megjelenése után célszerű inkább a penkonazolt tartalmazó készítményeket alkalmazni, melyek rendelkeznek némi gyógyító (kuratív) hatással is.
A kéntartalmú készítményeket a kultúrnövény 80%-os érettségi állapotáig lehet alkalmazni. Használata során kerülni kell a 25 0C fok feletti kijuttatást, mely a növények levelén perzselési tüneteket okozhat.
Betakarítás közben, a lisztharmat elleni védekezésre nincs engedélyezett növényvédőszer forgalomban, azonban a különböző termésnövelő anyagok alkalmazásával növelhetjük a kultúrnövényünk kondícióját, ellenálló képességét a betegségekkel szemben, valamint bizonyos növénykondícionálóként engedélyezett készítmények gyakori használatával „lefertőtleníthetjük” a növények felületét még betakarítás közben is (pl. SteriClean)
A levéltetvek soktápnövényű kártevők, felszaporodásuknak a meleg, száraz időjárás kedvez. A nimfák és az imágók kiszívják a növényi nedveket, ezzel felborítják a növényi nedvkeringés egyensúlyát. Következtében a fejlődés lelassul, a megtámadott levelek torzulnak, fodrosodnak, sárgulnak, melyeket a közvetlen károsításon kívül a levéltetvek által terjesztett sokféle vírusnak is köszönhetünk.
A levéltetvek elleni védekezés az előrejelzésen alapul, amit a sárga rovarfogó lapokkal tudunk elvégezni. A növényházakban használatos sárga fogólap tekercseket a nagy felületük miatt az előrejelzésen kívül, tömegcsapdázásra is használhatjuk, jelentősen gyérítve ezzel a levéltetvek számát.
A kabakosokban a levéltetvek elleni kémiai rovarölő készítmények jó része az uborka és cukkini kultúrákban alkalmazható, a főzőtök esetében csupán a metomil és az imidakloprid tartalmú készítmények használhatóak. Mindkét hatóanyag a karbamát származékok csoportjába tartozik, felszívódóak és hosszú tartamhatással rendelkeznek. Az imidaklopridot legkésőbb a termésképződés kezdetéig, míg a metomilt az érés kezdetéig lehet alkalmazni.
Az érés kezdetétől a levéltetvek elleni védekezésre kizárólag a biológiai módszerek állnak a rendelkezésünkre. A levéltetvek fizikai távoltartására és lemosásszerű eltávolítására a káliszappant, a narancsolaj kivonatot tartalmazó készítményt pedig a kártevők kiszárítására használhatjuk. Zárt termesztő berendezésekben az előbbiek mellett használhatóak még az Aphidius colemani-t, levéltetvésző fürkészdarazsat vagy az Aphidoletes aphidimyza gubacsszúnyogot tartalmazó biológiai készítmények. Ezek a hasznos élő szervezetek képesek akár 100%-ban parazitálni a levéltetű kolóniákat, felszaporítva ezzel saját egyedszámukat.
