S. László kérdése: Tavaly a meggy és a kajszi is moníliás lett a virágzás után. Hogyan védhetem meg ezeket a gyümölcsfákat?
A csonthéjasok moníliás hajtás- és virágszáradása (Monilinia laxa) évről-évre visszatérő gondot okoz a csonthéjasok termesztésében. A kórokozó által okozott tünetek közé tartozik a virágok csésze- és sziromleveleinek barnulása, lankadása. A virágok kocsánya is elbarnul, elhal. A fertőzött hajtás alsó vastagabb részén hosszú, ovális, besüppedő foltok láthatók. A beteg hajtás csúcsi része pedig a levelekkel együtt elbarnul és elszárad.
A vesszőn és az ágon rákos sebek figyelhetők meg. A gyümölcsön is jelentkezhetnek a tünetek, rajtuk fokozatosan nagyobbodó rothadás látható, a gyümölcskocsány elbarnul, a gyümölcs barna múmiává válik, és a fán marad. A betegség párás, esős időjárás mellett gyorsan fertőz. A fertőzés forrása egyrészt a gyümölcsmúmiák, másrészt pedig a fákon található rákos sebek. A kórokozó vízcsepp vagy légmozgás segítségével terjed.
A védekezés legfontosabb alapelve a fertőzési forrás (gyümölcsmúmiák, rákos ágrészek) eltávolítása és megsemmisítése. Ősszel, lombhulláskor réztartalmú készítményekkel végezzük el a lemosó permetezést, majd tavasszal ugyanezt ismételjük meg. A virágzás időszakában rendszeresen alakul ki olyan időjárási helyzet, amely kedvez a fertőzésnek (ködös, párás időjárás). A monília esetében már a kicsivel 0 °C feletti hőmérséklet a fertőzés elindulásához elegendő. Az első kezelést megelőzés céljából mindenképp végezzük el már fehérbimbós állapotban. Fertőzésveszély esetén a fővirágzásban, majd a virágzás végén, és a sziromhullás kezdetén is szükséges a permetezés megismétlése.
A kezelések száma a virágzás hosszától, a készítmények hatástartamától, és a klimatikus körülményektől is függ. Az egyes kezelések alkalmával a ciprodinil, tebukonazol, penkonazol, fenhexamid, miklobutanil hatóanyagú készítmények használhatóak. A szereknek kb. 8-10 nap tartamhatásuk van, tehát ilyen gyakorisággal lehet védekeznünk a virágzás alatt. Amennyiben a fertőzés már megtörtént, metszőollóval távolítsuk el a fertőzött részeket a fáról, úgy, hogy a fertőzés helye alatt legalább 20 cm egészségesnek tűnő részt is levágjuk. Ezután egy felszívódó hatóanyagú kezeléssel akadályozzuk meg a továbbfertőzést.
