A fák vértetűtől való megvédése nem könnyű feladat, összetett védekezést igényel. A helyes metszéssel, vízhajtások eltávolításával, a szellős lombkorona kialakításával és a sebek ápolásával is sokat tehetünk.
Aki válaszol:
Csorba Virág kertészmérnök, növényorvos
Kedves Kérdező!
Az idős és kevésbé védett gyümölcsösökben sokszor okoz gondot a vértetű (Eriosoma lanigerum). Az almafák fás részein, ágakon és a törzsen lévő sebeken jelenlétükre utal a fehér, vattaszerű bevonat megjelenése, mely alatt gömbölyű fekete tetvek laknak. A kártételük által duzzanatok, daganatok, rákos sebek keletkeznek. Gyengül a fa kondíciója, az ágrészek torzulnak, súlyos esetben akár a fa részleges vagy teljes pusztulásához is vezethet kártételük. A fiatal fák gyökerén ugyanilyen károsodás áll fent. Évente sok nemzedéke van, a kifejlett szárnyatlan nőstények és lárvák telelnek át a fák gyökerein és gyökérnyaki részén. Ezek az alakok teszik lehetővé az áttelelést, amennyiben a föld feletti részeken lévő egyedek fennmaradása a téli alacsony hőmérséklet hatására nem lehetséges. Az áttelelt nőstények nagyszámú utódokat hoznak létre, február elején, ha megfelelő az időjárás már elindulhatnak a vesszőkre. A telelő alakok csupaszok, míg a növekedésnek indult populáció friss, viaszos váladékkal borított.
A fák vértetűtől való megvédése nem könnyű feladat, összetett védekezést igényel. A helyes metszéssel, vízhajtások eltávolításával, a szellős lombkorona kialakításával és a sebek ápolásával is sokat tehetünk. Elszaporodásuknak a sűrű lombozat és a jó nitrogén ellátás is különösen kedvez. A tősarjakat, erősen károsodott részeket gondosan el kell távolítani, meg kell semmisíteni! A tél végi lemosó permetezéssel csak a föld felett áttelelő egyedek pusztíthatóak. A telelőhelyüket elhagyó, viaszos váladékkal még nem borított testű egyedek ellen a pirimikarb hatóanyag sikeresen alkalmazható, mely a hasznos rovarokat (vértetű-fürkészdarázs) is kíméli. A vegetáció ideje alatt a vegyszeres védekezés a már kialakult kolóniák ellen irányul, telepeik egyedszáma a nyár elején a legmagasabb.
A faj életmódjából adódóan jelentősen eltér az egyes almaalanyok fogékonysága is, így már a facsemete megvásárlása során is készülhetünk az ellenük való védekezésre. Az M9 és M26 a nagyon fogékonyak közé tartozik, míg az MM alanyok többsége kevésbé fogékony vagy toleráns pl. MM. 106.
