A természeti erőforrások használatának visszaszorításával, a mezőgazdasági termelés átalakításával megelőzhető a biológiai sokféleség csökkenése.
A természeti erőforrások használatának visszaszorításával, a mezőgazdasági termelés átalakításával megelőzhető a biológiai sokféleség csökkenése, és elősegíthető a védett állat- és növényfajok fennmaradása Magyarországon – vélik a természetvédők azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió területén található természeti értékek aktuális helyzetéről szóló jelentés szerint a biológiai sokféleség elfogadhatatlan mértékben csökken Európában.
„A biológiai sokféleség csökkenését csak úgy lehet megállítani, ha csökkentjük a természeti erőforrások használatát és több teret hagyunk a természetes folyamatoknak. Ehhez át kell alakítanunk a termelési-fogyasztási rendszerünket és a különböző ágazatokba kell integrálni a természetvédelem szempontjait” – olvasható Farkas Istvánnak, a Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezető elnökének véleménye az egyesület MTI-hez küldött közleményében.
Az elnök arra is felhívja a figyelmet, hogy adottságaiból adódóan Magyarországnak egyik legfontosabb feladat az, hogy átalakítsa mezőgazdasági termelését és csökkentse az intenzív szántóterületek arányát. E célokat kell megfogalmaznia a biológiai sokféleség megőrzésére létrehozott nemzeti stratégiának is, amelyet a napokban tárgyal az Országgyűlés – teszi hozzá.
Az Európai Bizottság szerdán hozta nyilvánosságra a Természet Helyzete 2015 (State of Nature 2015) című jelentését, amely az Európai Unió területén található természeti értékek aktuális helyzetét, a jellemző tendenciákról és a fő veszélyeztető tényezőket veszi számba. Ebből kiderül, hogy a biológiai sokféleség továbbra is elfogadhatatlan mértékben csökken Európában. A megfelelően kezelt, védett területek hálózata ugyanakkor nagymértékben hozzájárul a folyamat fékezéséhez, ezért a szakemberek szerint a természetvédelem jelenlegi szintjét, intézményrendszerét minden eszközzel fent kell tartani, meg kell erősíteni valamennyi tagországban.
A jelentés értelmében a közösségi jelentőségű, veszélyeztetett fajok kevesebb, mint harmada van kedvező helyzetben, és az olyan természetes élőhelyek esetében, mint az erdők, gyepek, vizes élőhelyek, a helyzet még rosszabb. A veszélyeztető tényezők közül kiemelkedőek a mezőgazdasági tevékenységhez, elsősorban a nagyüzemi, intenzív gazdálkodáshoz kapcsolódó hatások, a szegély-élőhelyek eltűnése, valamint a természetes folyóvizek átalakítása.
Az európai madárfajok 32 százaléka csökkenő állományú, vagy kimondottan veszélyeztetett, köztük olyan, elsősorban agrárterületekhez kötődő, korábban általánosan elterjedt fajok is, mint a mezei pacsirta, vagy a vadgerle. Az egyéb állat- és növényfajok 60 százaléka a veszélyeztetettség különböző fokán áll, 22 százalék helyzete pedig bizonyítottan romlott. A természetes és természetközeli élőhelyek helyzete több mint 75 százalékban kedvezőtlen, illetve rossz állapotban van, 30 százalék esetében szintén romló tendenciát mutat.
Sipos Katalin, a Természetvédelmi Világalap (WWF) magyarországi szervezetének igazgatója szerint a természetvédelem eszköztárának megőrzése és megerősítése kulcsfontosságú, hiszen a biológiai sokféleség az alapja a klímaváltozással szembeni alkalmazkodásnak és a fenntartható, alacsony szennyezésű területhasználatoknak. „A természeti folyamatok eredményezik számunkra a tiszta ivóvizet, a megújuló talajt, a megtisztuló levegőt, ezek nélkül nincs esélyünk semmilyen jövőbeli társadalmat működtetni, vagyis ha az élővilág csökkenésének üteme felgyorsul, annak beláthatatlan környezeti, társadalmi és gazdasági következményei lesznek, akár egy évtizeden belül is.”
(MTI)
