Bár idén ismét egymillió hektárnál kisebb területen vetettek őszi búzát a termelők, további drasztikus visszaesésre a rossz piaci helyzet ellenére sem kell számítani.
Nem csoda, hogy ismét a sokéves átlagnál kisebb területen vetettek búzát a gabonatermesztők, hiszen meglehetősen alacsonyak a felvásárlási árak – mondta a Világgazdaságnak Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke azzal kapcsolatban, hogy az agrártárca adatai szerint idén 963 ezer hektáron vetettek búzát, 3 százalékkal kisebb területen, mint tavaly. Számításai szerint el kellene érni a tonnánkénti 50 ezer forintot, de a jelenlegi 45-46 ezer forint körüli ár sok termelőnek veszteséget jelent. Ez pedig nem tartható fenn sokáig – hangsúlyozta.
A gabonapiaci szakértők ennek ellenére sem gondolják, hogy 800-900 ezer hektár alá csökkenne az őszi búza vetésterülete, mert a vetésszerkezet ezt nem engedi meg. A 2010-ben még 524 ezer hektáron vetett napraforgót már csúcsra járatták a gazdák, idén több mint 704 ezer hektáron került földbe, de különösen sok kórokozója és kártevője van, ezért a szakmabeliek azt ajánlják, hogy lehetőleg öt évig ne kerüljön ugyanarra a területre. A szintén nagy karriert befutó, tíz éve még 150 ezer, 2011 és 2015 között átlagosan 209 ezer, idén pedig már 306 ezer hektáron termelt repcét három-négy évig nem ajánlatos ugyanarra a területre vetni. Egyszerűen nincs mit vetni a búza helyett – magyarázta Vancsura.
A piaci kilátások nem túl biztatók, mivel a hatalmas gabonatáblákon az orosz gazdálkodók 26 ezer forintos önköltséggel termelik a búza tonnáját, nálunk ez 20 ezer forinttal magasabb összegből jön ki. Az oroszok az idei szezonban közel 30 millió tonna búzát öntenek a világpiacra, ami letöri az árakat. Eközben a szintén éledő ukrán konkurenciáról nem is beszéltünk – érzékeltette a piaci helyzetet a GOSZ elnöke.
Szerinte a hazai termelés hatékonyságát kell növelni, és javítani a búza minőségén. Ez utóbbit hátráltatta, hogy az elmúlt években a piac nem fizette meg a minőséget, alig volt árkülönbség a takarmány- és az étkezési búza között. Ezért a termelők a minőséggel szemben inkább a hozamot tartották elsődlegesnek, háttérbe szorultak a kisebb hozamú, de jobb minőséget produkáló hazai búzafajták. A szakértők szerint például a magas minőséget jelző 30 százalékos sikértartalom már szinte csak mutatóban fordul elő, és az elmúlt tíz évben csökkent a fehérjetartalom is. Probléma az is, hogy a magyar gabonatermelők nagy arányban „vetik vissza” a learatott gabona magját. A fémzárolt vetőmagok használatának aránya 30-40 százalék. Ahhoz, hogy esélye legyen a magyar búzának a világpiacon, egységes fajtaszerkezettel, azonos technológiát alkalmazva kell termelni, ami csak integrációban lehetséges.
(Világgazdaság)
