A társadalmi és gazdasági tényezők helyett inkább a korábbinál magasabb átlaghőmérsékleteknek van szerepük abban, hogy egyes gabonafélék termésátlagai stagnálnak az egész régióban, így Magyarországon is – mutatott rá elemzésében két magyar kutató, Pinke Zsolt és Lövei Gábor - írja a Világgazdaság.
A gabonafélék jelentős hozamnövekedést mutattak az 1960-as években kezdődő zöld forradalom során, ám a termésátlagok emelkedése a Föld egyes jelentős gabonatermő régióiban megtorpant, vagy egyenesen csökkenést mutat – írja az egyik kutatást bemutató közleményében a Magyar Tudományos Akadémia (MTA). Ez komoly gondokat jelenthet a globális élelmiszer-ellátás biztonságát tekintve, ugyanis a jelenlegi humán-kalóriaigény közel felét néhány gabonafajta – árpa, búza, kukorica és rozs – biztosítja.
Az MTA közleménye megjegyzi, hogy bár a klímarendszer átalakulása látványos hatással lehet a növénytermesztésre, így a gabonák terméseredményeire is, csak elvétve találkozhatunk a változás perspektivikus áttekintésére lehetőséget adó hosszú idősorú elemzésekkel. Két magyar kutató, Pinke Zsolt, a Szent István Egyetem Környezetvédelmi és Tájökológiai Tanszéke és Lövei Gábor, a dániai Aarhusi Egyetem Agroökológiai Tanszék Flakkebjerg Kutatóközpontja munkatársának vizsgálata viszont ilyen. A két kutató a négy legfontosabb magyarországi gabonaféle termésátlagai és egyes éghajlati tényezők közötti kapcsolatokat elemezte az 1921–2010 közötti időszakban. Az MTA Lendület programja támogatását is élvező kutatás a hőmérséklet és a gabona-termésátlagok között fennálló egyre szorosabb kapcsolatra mutatott rá 1921 és 2010 között – azok szórásnégyzeteinek elemzésével. E tendencia különösen meglepő, hiszen 1921–1950-ről 1951–1980-ra a középhőmérséklet vegetációs időszaki és éves átlagai nagymértékben csökkentek.
A kutatók megállapításai szerint azonban később, 1981–2010 között a vegetációs időszaki középhőmérséklet átlagának emelkedése Celsius-fokonként 9,6–14,8 százalékkal csökkentette a négy legfontosabb gabonaféle terméshozamait. Ez az érték globálisan is számottevő, s azt a következtetést lehet levonni belőle, hogy a közép-európai gabonatermesztés jelentősen ki van téve a középhőmérséklet emelkedésének. A kutatók által vizsgált kilencven évben a csapadékösszegek és a hőmérsékleti átlagok kombinációja 17–39 százalékban magyarázta a termésátlagok ingadozását, ám az 1981 és 2010 közötti időszakban e mutató már 33–67 százalékra ugrott. Következésképp a zöld forradalom a klímatörténelem egy kivételesen kedvező időszakában zajlott le, akkor javított a termésátlagokon, amikor a növekvő műtrágya- és kemikáliafelhasználás, valamint a gépesítés és a növénynemesítés eredményei a mainál lényegesen előnyösebb klimatikus feltételekkel párosultak.
A korábbi magyarázatok szerint az egyes gabonafélék régiós stagnálását többnyire társadalmi és gazdasági tényezők okozták. A két magyar kutató elemzésének eredményei azonban felvetik a korábbihoz képest szignifikánsan magasabb hőmérséklet szerepét a szóban forgó negatív folyamatban. A felmelegedés robusztus hatása a termésátlagokra a jövőre vonatkozó figyelmeztetés is a közép-európai régió gabonatermesztői számára. A kutatók ezért az Alföldhöz hasonló adottságú, délkelet-európai száraz síkságok aszálykitettségének csökkentéseként a földhasználat extenzifikációját és a korábbi vizes élőhelyek helyreállítását javasolják.
