Az idén is, ahogy az elmúlt években július elseje a parlagfű elleni védekezési kampány időszak kezdetét is jelentette. Június végén most is a közmédia, a hatóságok, valamint a civil szervezetek töretlenül elkezdték ontani a védekezési felhívásokat. A parlagfű veszélyessége, valamint az ellene való kötelezettség mára már a lakosság számára is közismerté vált, ezért ellene az esetek többségében már tudatos védekezést folytat.
Az utóbbi években a mezőgazdasági területek fertőzöttsége is folyamatosan csökkent, amihez nagyban hozzájárult, hogy a gazdálkodók gyomirtó szer „fegyvertára” is jelentősen bővült. Mindezek ellenére sem csökkent a pollen allergiások és az allergén napok száma, sőt mindkettő évről évre folyamatosan növekszik.
Felvetődik a kérdés, hogy a pollen allergiások, illetve a pollen allergén napok számának növekedését az eddigi parlagfű elleni védekezés kudarcaként kell-e értékelni?
2018. évben a mért legmagasabb pollenkoncentráció jóval alatta maradt a 2017. és még a 2016. évben mért értékeknek (vélhetően a 2018. évi szántóföldi sikeres védekezéseknek köszönhetően), de ez még mindig az allergiát kiváltó szint 6-10 szerese volt, ami az allergiások szemszögéből nézve egyáltalán nem tekinthető sikernek.
Évek óta az az általános tapasztalat, hogy a legtöbb védekezés továbbra is a tisztázatlan ingatlan tulajdon jogi viszonyok miatt maradt el. A lakott területeken a nem vagy csak alkalomszerűen művelt, elhagyott telkek okozzák továbbra is a legnagyobb problémát melyek esetében sokszor problémás a tulajdonos vagy a használó személyének a felkutatása és védekezésre kötelezése.
Az erdészeti telepítések mentesítésének a felelősét az esetek többségében szintén nehéz megtalálni. A magára hagyott és időszakosan használt, ipari, közlekedési illetve az energia szolgáltatást biztosító vonalas létesítmények mentesítése is problematikus és ezért többnyire elvégzetlen marad.
Ismét felmerül a kérdés, hogy akkor milyen módon csökkenthetjük a pollenkoncentrációt?
Valószínűleg ezt a hagyományos védekezési módszerekkel már nem fogjuk tudni elérni, itt komoly jogi, együttműködési beavatkozás szükséges, ami még mindig nem garantálja a biztos sikert. Be kell látnunk, hogy a Kárpát- medencében (nemcsak Magyarországon) a parlagfű általánosan elterjedt, szél beporzású, épp ezért óriási mennyiségű pollent termelő növény, melyből pár száz hektár is elég egy kisebb megyényi területen az allergiás tünetek kialakulásához.
Tovább rontja a helyzetet, hogy több allergén növény (gomba) faj virágzása között átfedés van, ugyanúgy, ahogy az allergiások többsége is több faj pollenjére érzékeny. Tudományosan igazolt, hogy az allergia előfordulása gyakoribb a városi lakosság körében, mivel kialakulását a levegőszennyezés és több civilizációs ártalom elősegíti, de pontos oka még az allergológusok számára sem ismert, vagy legalábbis még vitatott.
Továbbiakban sem kérdéses, hogy az invazív gyomnövény fajok elleni védekezés kiemelten fontos feladat környezetvédelmi, agronómiai és humán egészségügyi szempontból (közvetlen lakókörzetünkben), de nem szabad túlbecsülni a hatásait.
Ugyanakkor célszerű átgondolni az eddigi eredmények függvényében a további védekezési stratégiát. Az allergiások szempontját figyelembe véve célszerű lenne a parlagfű elleni védekezési kötelezettséget, legalább belterületen, a gyomok elleni általános védekezési kötelezettségre módosítani. Ezáltal sok más allergén gyomnövény pollenmennyiségét is csökkenteni lehetne, amit eddig a parlagfű számlájára írtunk.
A rendezett környezet már pszichésen is csökkentené az allergiások tüneteit. Azt is be kell látni, hogy a hatóságok önmagukban még az erős törvényi szabályozás ellenére sem képesek a védekezési kötelezettséget a teljes területen ellenőrizni, betartatni, ezért fontos a civil szerveződésekkel való együttműködés fejlesztése a megelőzés területén, mint például a Polgárőrök Országos Szövetségével.
A védekezéssel kapcsolatos kommunikáció a lakosság irányába való fejlesztése – és nem csak az egyirányú- legalább ilyen fontos, mivel a parlagfűvel súlyosan fertőzött területeken az elterjedést kiváltó okokat, a lehetséges megoldásokat helyileg – fórumokon – kellene feltárni.
Fontos lenne, hogy az erőforrásokból a biológiai védekezési lehetőségek, illetve a pollenallergia humán gyógyászati kutatására nagyobb rész álljon rendelkezésre. El kellene felejteni a roppant költséges és alacsony hatékonyságú védekezések (kaszálás) propagálását, e helyett a hatékony védekezési módok és a parlagfűvel fertőzött területek alternatív hasznosítását kellene támogatni.
Önmagában az irtás nem képes az allergiások problémáját enyhíteni, ezért azt a humán gyógyászattal kell közösen kezelni. A biológiai védekezés, illetve az ágensek felszaporítása sem oldja meg teljesen a problémát, mivel nem pusztítja ki teljesen a táplálékául szolgáló növényt, de hatékonysága meghaladhatja a jelenlegi védekezésekét.
A fentiekben elhangzottak nem az eddigi védekezési stratégiát kérdőjelezik meg, csupán az évek óta ismételten jelentkező problémák hatékonyabb, racionális kezelésére világít rá.