Inváziós kártevő: a babzsizsik

A Magyarországnál melegebb klímájú területeken jelentős szabadföldi kártétele is ismert, hazánkban elsősorban raktári kártevőként van jelen, hiszen klimatikus viszonyaink áttelelését nem teszik lehetővé. Jelenléte Magyarországon már régóta, az 1940-es évektől ismert. Kártételével a nagyüzemi mezőgazdaság szereplőin kívül a házikertek tulajdonosai is rendszeresen szembenéznek, illetve a háztartásokban is gyakran megjelenik készletkártevőként. A128/1996. (VII. 25.) Korm. rendelet alapján „Veszélyes kártevő”.

Rendszertan

A babzsizsik a rovarok (Insecta) osztályán belül a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a levélbogárfélék (Chrysomelidae) családjába és a zsizsikformák (Bruchinae) alcsaládjába tartozó faj. A zsizsikek, Bruchidae tudományos néven korábban önálló családként voltak számon tartva, a régi irodalmi forrásokban ezen a néven találkozhatunk velük. Az Acanthoscelides nembe világszerte több mint 300 faj tartozik, melyek mindegyike az Újvilágban honos. A babzsizsiket néhány másik fajjal együtt a világ más részeire is behurcolták, a nem hazánkban előforduló másik ilyen zsizsikfaj a gyalogakác-zsizsik (A. pallidipennis).

Morfológia

Megjelenését tekintve kistermetű rovar, a kifejlett bogár 2,5-4,5 mm nagyságú. Színe barnás, szárnyfedőinek végén vöröses színeződéssel. A szárnyfedők rövidek, a potroh végét, a farfedőt nem takarják. A lábak, a farfedő, illetve a csápok tövi ízeinek színe szintén vöröses (1. kép). Megnyúlt tojásdad alakú, testét lesimuló szőrzet fedi. A fej és az előtor szőrözete szürkéssárga, a szárnyfedőé barna, világosabb, szürkésfehér és sárgás szőrfoltokkal tarkított.

Tojásai aprók, fehér színűek, alakjuk ovális, méretük 1 mm körüli. A babzsizsik lárvái lábatlan, erős fejtokkal és rágó szájszervvel rendelkező, kukac típusú lárvák. E tekintetben hasonlóságot mutatnak az ormányosbogár-félék lárváival, mely hasonlóság nem a közeli rokonságból, csupán a hasonló (endofág) lárvális életmódból adódik. Színük csontfehér, testük görbült, minden szempontból a növényi részek belsejében való fejlődéshez alkalmazkodott. A kifejlett lárva mérete 3-4 mm. A báb, a bogarakra általánosan jellemző szabadbáb, mely színét tekintve a lárvához hasonlít.

Elterjedés

Őshazája Amerika trópusi vidéke, feltehetően Közép-Amerika, ahonnan fő tápnövénye a bab is származik. A terménykereskedelem fellendülésével a faj a világ szinte minden részére eljutott, ahol tápnövényét termesztik és a klimatikus viszonyok kedveznek a fejlődésének, vagy a raktározási viszonyok lehetővé teszik áttelelését. Európába csak a bab megjelenését követően kétszáz évvel, a XIX. század végén hurcolták be, Magyarországon az előfordulását az 1940-es években jelezték először.

Hazánkban immár meghonosodottnak tekinthető, jelenlétével állandóan számolni kell. Szabadföldi előfordulásának a hőmérsékleti tényezők szabnak határt, e határ Európában északon nagyjából Fehéroroszország és Litvánia környékén található, raktári előfordulására ugyanakkor e határtól északabbra is akad példa.

A babzsizsik repülési képessége gyenge, önálló terjedésre csak korlátozottan képes, világszintű elterjedéséhez feltétlenül szüksége volt az emberi beavatkozásra.

Életmód

A megtermékenyített nőstények tojásaiknak egy részét a magvak felületére ragasztják, többségüket azonban szabadon, ragasztás nélkül helyezik el az állományban. Az embrionális fejlődés hossza a hőmérséklettől függ, általában 8-10 napig tart. A kikelés után az L1-es lárvák befúrják magukat a mag belsejébe. Egy lárva rendszerint egyetlen magban tölti teljes fejlődési ciklusát, ugyanakkor egyetlen magban – annak méretétől függően – számos, akár húsz lárva is kifejlődhet. Ilyen esetekben a lárvák a teljes magot felélik. A lárvák a fejlődésük során egyszer sem hagyják el a babszemet. A tojásból való kikeléstől a bábozódásig eltelő idő szintén erősen függ a hőmérséklettől, általában 14-20 nap alatt megy végbe. A bábozódás előtt a lárva előkészíti a röplyukat, melyen keresztül a bábból való kikelés után távozni tud majd.

Ekkor a mag belsejéből kifelé rágva, a járat és a külvilág között csupán egy papírvékony hártyát hagy, melyet a frissen kikelt imágó könnyedén átszakíthat. A bábállapot hossza az eddigiekhez hasonlóan szintén hőmérsékletfüggő, időtartama általában 14-17 nap, a teljes fejlődés tehát 44-54 napot vesz igénybe. A bábból való kikelés és a magvakból való előbújás után az imágók 24 órán belül megkezdik a párzást, mely a nap folyamán folyamatosan megy végbe, nincs speciális bioritmusa, nem illeszkedik a napszakokhoz. A hím egyedek aktívabbak a nőstényeknél, ezek keresik fel az ellenkező nemet. A párzás 4-5 percig tart, mely után 4-5 órával megkezdődik a tojásrakás. Évente akár 6-8 nemzedéke is kifejlődhet, melyek nem különülnek el egymástól élesen.

Tápnövények, kártétel

A babzsizsik oligofág, azaz csupán egy tápnövény család (Fabaceae) fajain képes táplálkozni. Elsődleges tápnövénye a veteménybab (Phaseolus vulgaris), mely vélhetően eredeti elterjedési területén is fő tápláléka volt. E növényen okozza a legnagyobb kárt világszerte, emellett egyéb termesztett pillangósvirágú, hüvelyes növényen is táplálkozhat, melyek közül a legfontosabbak a szója, a lóbab, a borsó, a csicseriborsó, a lencse, a lednek, a bükköny, a csillagfürt és a tehénborsó. Fontos azonban megjegyezni, hogy a faj tápnövénykörét kutató vizsgálatok gyakran csak arra terjedtek ki, hogy a lárva mely fajok magvaiba rág be és nem foglalkoztak a mortalitással és a tojásrakási szokásokkal. A faj tényleges tápnövényköre feltehetőleg szűkebb a fent felsoroltaknál, tényleges, jelentős kártételt szinte kizárólag a veteménybabon tapasztalhatunk.

A kártevő diagnosztizálása a kárkép alapján rendkívül könnyű, a raktározott szárazbab magvainak felületén 2-3 mm nagyságú lyukak (röplyukak) figyelhetők meg (2. kép). Ellentétben rokonával a borsózsizsikkel (Bruchus pisorum), egyetlen magban több lárva is fejlődhet, így a röpnyílások száma is több lehet (bár ez utóbbi faj a babot nem károsítja).

A kártételt a lárvák viszik véghez, mely a babszemek belső állományának felélésében (3. kép) és a felületük kilyuggatásában nyilvánul meg. A babzsizsik trópusi eredetéből adódóan nem tűri a 0 °C alatti hőmérsékletet, így hazánkban jellemzően raktári kártevő.

Őshazájában a különböző vad babfajok (Phaseolus spp.) egész évben táplálékot szolgáltatnak az ott honos populációknak, ezzel szemben a világ más részein tápnövénye csak az évnek bizonyos szakában található szabadföldi körülmények között. A termény babzsizsikkel való fertőződése rendszerint már ilyenkor bekövetkezik, meleg, száraz nyarakon a szántóföldi kártétel mértéke is jelentős lehet. A betakarítás után, a raktárba kerülő terményben megfelelő hőmérsékleti viszonyok megléte esetén a kártevő életciklusa gyakorlatilag zavartalanul folytatódik. A lárvák a tojásokból való kikelés után berágnak a magba, melynek állományát teljesen fölélik. A kikelő imágók kártételt már nem okoznak (4. kép), nem táplálkoznak a raktározott terményből.

Védekezés

Szignalizáció, megelőzés

Jelenléte a kártétel alapján jól detektálható. A termény szántóföldi károsítására különösen száraz, meleg nyarakon van nagy esély. A betároláskor a babból való mintavétellel detektálható a kártevő jelenléte. A babzsizsik gyakran károsítja a tárolt készleteket a nem elég gondosan kitisztított raktárból is visszatelepedve. Az üres raktár fertőtlenítése történhet gázosítószerekkel (magnézium-, illetve alumínium-foszfid hatóanyagú szerek), valamint deltametrin hatóanyagú rovarölő szerrel. Nem nagyüzemi körülmények között a faj alacsony hidegtűréséből adódóan hatásos lehet a betárolt bab néhány napos fagyasztóban történő tárolása, mely a babzsizsik minden fejlődési alakját elpusztítja.

Kémiai állománykezelés

Mivel kártétele már szabadföldi körülmények között is elkezdődhet, a vegetációs időszakban végzett inszekticides állománykezelés jó hatásfokkal gyérítheti a kártevőállományt. Ilyen kezelésekre kontakt hatásmódú rovarölő szerek alkalmasak.

A babzsizsik fő kártételi formája a raktári károsítás, így állománykezelésre a betárolt szárazbabban is szükség lehet. A készlet gázosítását magnézium-foszfid hatóanyagú gázosítószerekkel végezhetjük.

Alternatív megoldások

Az integrált szemléletű növényvédelem a növénytermesztés minden ágában helyet kapott már. A raktári kártevők elleni védekezésnél, azonban egyelőre alig van gyakorlati alternatíva a kemikáliák kiváltására. A kutatási eredmények, azonban bizakodásra adhatnak okot a növényi kivonatok és illóolajok számos esetben bizonyultak hatásosnak a babzsizsik elleni védekezésben repellensként, vagy épp inszekticidként alkalmazva.

Pozitív eredményeket érdek el többek között a Juglans regia, a Picrorhiza kurroa, az Apium graveolens, a Citrus sinensis, az Eucalyptus globulus, a Juniperus oxycedrus, a Laurus nobilis, a Lavandula hybrida, a Mentha microphylla, a Mentha viridis, az Ocimum basilicum, az Origanum vulgare, a Pistacia terebinthus, a Rosmarinus officinalis és a Thuja orientalis növényfajokból készült készítményekkel. A raktári állományok védelméhez szintén alternatívaként járulhat hozzá a Beauveria bassiana gombafaj alkalmazása, mely lehetőség még további kutatások tárgyát kell, hogy képezze.

Amerikában sikereket értek el egyes parazitoidok (pl. Dinarmus basalis) alkalmazásával is, mely esetekben jelentősen csökkent a babzsizsik által okozott (szabadföldi) kártétel.

*

Összességében elmondhatjuk, hogy ez a hazánkban is régóta ismert kártevő, az évek során keveset veszített jelentőségéből, ez is legfeljebb a szárazbab vetésterültének csökkenéséből adódik. Az ellene való védekezés továbbra is kihívásokat rejt a gazdálkodók számára, ugyanakkor megfelelő raktárhigiéniai körülmények betartásával a védekezés megoldható.

A faj szabadföldi kártétele a klímaváltozásnak köszönhetően bekövetkező hőmérsékleti anomáliák megjelenése, az egyre forróbb, szárazabb nyarak miatt egyre nagyobb mértékű lehet, mely eddig nem ismert kihívások elé állíthatja a gazdálkodókat.

Ajánlott, kapcsolódó irodalmak

• Baier, A.H., Webster, B.D., (1992): Control of Acanthoscelides obtectus Say (Coleoptera: Bruchidae) in Phaseolus vulgaris seed stored on small farms. I. Evaluation of damage. Journal of Stored Products Research 28, 289–293.
• György, Z., Merkl, O. (2005): Seed beetles preserved in the Savaria Museum, Hungary, with a National Checklist of the family (Coleoptera: Bruchidae) – Praenorica Folia Historico-Naturalia 8: 65–78.
• Odagiu, A., Porca, M. (2003): The influence of the chemical composition of different origin beans (Phaseolus vulgaris) on tolerance to the bean weevil (Acanthoscelides obtectus Say) stroke. Journal of Central European Agriculture 4: 14-22.
• Oliveira, M.R.C., Corrêa, A.S., De Souza, G.A., Guedes, R.N.C., De Oliveira, L.O. (2013): Mesoamerican origin and pre- and post-Columbian expansions of the ranges of Acanthoscelides obtectus Say, a cosmopolitan insect pest of the common bean. Plos ONE 8: 1-12.
• Schmale, F.L. Wäckers, C., Cardona, S., Dorn, S. (2006): Biological control of the bean weevil, Acanthoscelides obtectus (Say) (Col.: Bruchidae), by the native parasitoid Dinarmus basalis (Rondani) (Hym.: Pteromalidae) on small-scale farms in Colombia. Journal of Stored Products Research 42: 31–41.
• Thakur, D.R., Renuka, D. (2014): Biology and biointensive management of Acanthoscelides obtectus (Say) (Coleoptera: Chrysomelidae) – a pest of kidney beans wordwide. 11^th International Working Conference on Stored Product Protection.
• Tucić, N., Stojković, O., Gliksman, I., Milanović, A., Šešlija, D. (1997): Laboratory evolution of life-history traits in the bean weevil (Acanthoscelides obtectus): the effects of density-dependent and age-specific selection. Evolution 51 (6): 1896–1909.