A korai szabadföldi és hajtatott karalábé termesztésben előfordul a gumóképzés előtti magszárfejlesztés. Amennyiben fiatal korban (pl. palánta fejlettségben) megfázik a növény, azaz több napon keresztül 7-8 0C alatti hőmérséklet éri, jarovizálódik. Ilyen tekintetben a fajták között jelentős különbség van, a korai termesztésre nemesített és hajtatott fajták kevésbé hajlamosak magszárképzésre.
Későn adott nagy mennyiségű víz és nitrogéntrágya hatása
A jelenség a karalábénál gyakoribb, de a többi káposztafélénél is (fejes káposzta, kelkáposzta, karfiol) előfordul. (A kínai kel esetében a hosszú megvilágítás, azaz a hosszú nappalok okozzák a magszárképződést, ezért késő tavasszal már nem javasolt nálunk a kinai kel termesztése.)
Tápanyagigénye kisebb, mint a fejes és kelkáposztáé. Az úgynevezett fajlagos tápanyagigénye, ami azt jelenti, hogy 1 tonna termés megneveléséhez hány kg nitrogénre (N), foszforra (P2O5) és káliumra (K2O) van szükség, a következő:
korai és középkorai fajták esetében:
5,0 kg nitrogén
4,0 kg foszfor
8,0 kg kálium
kései, tárolási fajtáknál:
5,5 kg nitrogén
4,4 kg foszfor
8,5 kg kálium
A foszfor 80-90%-át miden esetben alaptrágyaként kell adni, a maradékot a palántázás alkalmával. A nitrogén megosztását (indító- és fejtrágya) még a koraiak esetében is javasoljuk, egy-egy alkalommal 50 kg/ha-nál nagyobb adagot ne szórjunk ki. Fejtrágyázás szempontjából kritikus a 3-4 cm-nél nagyobb gumóátmérő, ugyanis ezt követően fokozott mértékben hajlamos a repedésre, gyakrabban, de kisebb adagokat használjunk, egyenletesebben öntözzünk! A hosszabb tenyészidejű fajtáknál a káliumot is célszerű az alábbiak szerint megosztani:
alaptrágya: teljes igény 50%-a
indítótrágya: 25%
fejtrágya: 25%
(Terbe István – Agrofórum Online)
