Rekordokat döntő hőség, erdőtüzek a skandináv országokban, aszályos tavasz és kora nyár Nagy-Britanniában, példátlanul hosszú kánikula Magyarországon az Alföldön. A meteorológiai szempontból igen különösen alakuló nyár hátterében olyan légkörfizikai változások állnak, amelyeket a globális felmelegedés erősít fel, és minden valószínűség szerint gyakoribbá is tesz.
Furcsa volt a 2018-as nyár Európában. Magyarországon ugyan nem dőltek meg a hőmérsékleti rekordok, de egyes alföldi tájakon a megbízható meteorológiai adatgyűjtés kezdete óta még sosem volt olyan hosszan tartó hőség, mint most. Svédországban még sosem volt ilyen magas a májusi és a júliusi átlaghőmérséklet, mint az idén; a száraz-meleg időjárás miatt több mint 50 erdőtűz pusztított az országban, a sarkkörtől északra eső vidékeken is.
Dániában is megdőlt a májusi átlaghőmérséklet rekordja, Finnországban a sarkkörön túli Utsjoki városában 33,3 Celsius-fokot mértek, Norvégiában július első felében 40-nél több erdőtűz volt, Nagy-Britanniában pedig sosem volt olyan száraz a június és július első fele, mint 2018-ban. Görögországban a július 23-i attikai tűzvésznek 92 halálos áldozata volt, Franciaországban június első felében pedig heves zivatarok okoztak jelentős károkat.
2018 nyara elsősorban Nyugat- és Észak-Európában alakult időjárási szempontból nagyon szokatlanul, hiszen 1976 óta az idén volt a leghosszabb kánikula, de a folyamatok a Kárpát-medencét és Dél-Európát is érintették. A háttérben ugyanaz a légkörfizikai jelenség áll, és ez arra is magyarázatul szolgál, hogy az extrém időjárási események miért tartottak ilyen hosszan.
Meggyengült a sarki futóáramlás
A légkör mozgása, a légáramlások, a párolgás és a csapadéktevékenység mögött energiaforrásként a napsugárzás áll. Ennek viszont a különböző szélességi övezetekben nagyon eltérő a mértéke, így tehát egy állandó kiegyenlítő mozgás indul meg a sarkvidékek és a trópusok között. Ezeket az egyszerű áramlásokat a Föld alakja, felszínborítottsága és forgása teszi bonyolultabbá, de ebben a kaotikus összefüggésrendszerben kialakulnak állandó jelenségek. Többek között ilyen a poláris jet stream (futóáramlás), amely a 2018. nyári hőhullámban oly nagy szerepet játszott.
„A poláris futóáramlás viszonylag markáns határzónaként lényegében a sarki hideg és a szubtrópusi meleg levegőt választja el egymástól. Összefüggésben az éghajlat változásával, a globális felmelegedéssel már egyértelműen megfigyelhető, hogy a sarkvidéki területek gyorsabb ütemben melegszenek, mint a trópusi-szubtrópusi területek. Emiatt pedig a poláris jet gyengül, vagyis minél kisebb a sarki–trópusi hőmérséklet-különbség, annál kevésbé markánsan jelenik meg a jet stream” – mondja Bozó László meteorológus, az MTA rendes tagja, a Földtudományok Osztályának elnöke.
Az északi poláris futóáramlás hullámzó-meanderező alakban fogja körül a Földet az 50-60. szélességi kör környékén, 7-12 kilométeres magasságban. Idén tavasszal, kora nyáron a futóáramlás természetesen fennállt ugyan, de Európa térségében gyenge dinamikája miatt meglehetősen stabil állapotba került, alakja egy hatalmas ómega betűre hasonlított. A kitüremkedő rész a kontinentális Nyugat-Európa északi területei, Nagy-Britannia és Skandinávia fölött helyezkedett el, ahol egy magas légnyomású képződmény, anticiklon tudott hosszú időn át kialakulni és fennmaradni a rá jellemző szélcsenddel, felhőtlen égbolttal és rekordmagas hőmérsékletekkel. Az ómega-alakzat „zsákrészén” kívül a hűvös-hideg levegő dominált, Izlandon például már nem volt érzékelhető a hőhullám. A mediterrán térségben a délies áramlások miatt gyakran erősen fülledt, meleg idő volt, sokszor jelentős csapadék is hullott – magyarázza Bozó László.
A klímaváltozás növeli a hasonló forró nyarak kialakulásának esélyét
A World Weather Attribution három klímakutatással foglalkozó intézmény, az Oxfordi Egyetem Környezetváltozási Intézete, a Vöröskereszt és a Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének (IFRC) Klímaközpontja, valamint a holland Királyi Meteorológiai Intézet (KNMI) közös projektje. Céljuk annak elemzése, hogy egy időjárási jelenség vagy folyamat mennyiben magyarázható a klímaváltozás következményeként.
A 2018-as európai hőhullámról szóló jelentésük szerint a sarkvidéken extrém meleg volt az időjárás a nyáron, de délebbre nem volt annyira szokatlan a jelenség: Skandinávia déli részén és Írországban tízévente kell számítani ilyen hőhullámra, Hollandiában ötévente. Ahogy a Föld átlaghőmérséklete emelkedik, az ilyen hőhullámok egyre megszokottabbak lesznek. A World Weather Attribution jelentésében szereplő legfontosabb megállapítás a következő: becslésük szerint az ilyen jelentős (vagy még melegebb napokat hozó) hőhullámok előfordulásának valószínűsége több mint kétszeresére nőtt az emberi tevékenység okozta klímaváltozás miatt Észak- és Nyugat-Európában.
Az elemzésben egy írországi, egy hollandiai, egy dániai, egy norvégiai, egy svédországi és két finnországi meteorológiai állomás hosszú idősoros (jellemzően az egész 20. századot felölelő) megfigyelési adatait, valamint öt számítógépes klímamodell futtatási eredményeit használták fel. Mennél északabbra fekszik egy meteorológiai állomás, annál extrémebbnek számítanak a napjainkban mért adatok. Az észak-finnországi (lappföldi) Sodankyla meteorológiai állomáson olyan magas hőmérsékleteket mértek, amelyekre nincs példa a több mint száz évre visszanyúló meteorológiai adatsorban – derül ki a jelentésből (a város a sarkkörön túl, 67°25′N-en fekszik).
Mint megjegyzik, az egyes mérőállomásokról kapott adatok „zajában” nehezebb megragadni a klímaváltozás jelét, viszont azért választották ezt a módszert, mert a lakosság egy adott településen élve tapasztalja meg a hőhullámot, így ezek az adatok többet jelentenek, mint a regionális vagy országos átlagok.
„Évtizedes kitekintésben arra kell számítani, hogy folytatódik a sarkvidékek és a trópusok közötti hőmérséklet-kiegyenlítődés, tehát valószínűleg gyakrabban fog előfordulni, hogy ennyire hosszú időn át stabilizálódik a poláris futóáramlás. Ez jól illeszkedik a klímakutatás és -modellezés eredményeihez, amelyek szerint a szélsőséges időjárási jelenségek gyakorisága és intenzitása várhatóan növekedni fog. Nyugat-Európa északi része és Skandinávia különösen érzékeny földrajzi helyzetben van, mert azokon a szélességeken fut a jet stream. Nyugat- és Észak-Európában arra kell számítani, hogy fokozódik a szélsőségesség, hűvös és csapadékos vagy extrém meleg időjárás alakul ki a nyári hónapokban attól függően, hogy a futóáramlás hullámformája éppen milyen pozícióba áll be” – teszi hozzá Bozó László.
Mire számíthatunk a Kárpát-medencében és Magyarországon?
A Kárpát-medence időjárását alapvetően három nagy térségű folyamat, áramlási rendszer határozza meg: a nyugatias, amely az atlanti térségből ered; a Földközi-tenger felől érkező, enyhébb időjárást kialakító áramlás; a harmadik pedig az Eurázsia belső kontinentális területeiről származó szárazabb, télen jelentős lehűlést okozó levegő. Magyarországon az északnyugati szélirány az uralkodó.
„A futóáramlás gyengülésének-stabilizálódásának, valamint lassú északra tolódásának van egy másik fontos következménye. A mérsékelt övi ciklonok pályái is északabbra helyeződnek át, így térségünket az időjárási frontoknak gyakran csak a déli ága éri el. A Magyarországon mért éves csapadék jelentős részét ezek a frontátvonulások, illetve a fölöttünk hullámzó légköri frontok adják. A hidegfrontok térségünket éppen csak elérő déli ága legtöbbször csak a szél északi irányúra fordulását, majd a viharos szelet hozza magával, és rendszerint kevés csapadékot eredményez. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy egy adott évben tartósan a futóáramlás hideg oldalára kerülve szokatlanul hűvös és csapadékos nyarunk lesz az északi és az atlanti-óceáni hatások érvényesülése miatt.
Szintén megfigyelhető, hogy ritkánbban alakulnak ki a Földközi-tenger medencéjében mediterrán ciklonok. Ezek a ciklonok vagy legalábbis a csapadéksávjuk gyakran okoz jelentős mennyiségű csapadékot hazánkban is, így azok elmaradása aszályos időszakok kialakulásához vezethet. Amikor viszont ősszel a sivatagi hatás visszahúzódik, a nyáron felmelegedett Földközi-tenger jelentős mennyiségben adja át a nedvességet a hűvösebb légkörnek, és a tenger déli részein igen erős csapadékot adó, heves ciklonok jöhetnek létre. A poláris futóáramlás gyengülésének, földrajzi helyzete változásának következményei alól mi sem tudjuk kivonni magunkat” – hívja fel a figyelmet a meteorológus.
Szokatlanul nagy meleg nem volt, de sosem volt ilyen hosszan hőség
Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) gyorsjelentése is furcsa szezonnak minősíti 2018 nyarát. Az elmúlt évekkel ellentétben nem alakult ki szélsőségesen erős hőhullám Magyarországon. Augusztus 29-éig Budakalászon mérték a szezon legmagasabb napi hőmérsékletét: ez a 36,6 Celsius-fok viszont csak a második legalacsonyabb napi hőmérsékleti rekord a 21. század nyarai közül. Időjárási frontok híján viszont július végétől augusztus végéig nagyon hosszan volt meleg, az Alföld egyes részein példátlanul hosszú kánikulai időszak alakult ki.
Mennyire meleg egy adott nyár? Ezt a klímakutatásban az úgynevezett küszöbnapok jellemzik. Magyarországi viszonyok között nyári napnak minősül, ha egy bizonyos napon a hőmérsékleti maximum eléri vagy meghaladja a 25 Celsius-fokot. Ha a napi hőmérsékleti csúcs átlépi a 30 fokot, akkor hőségnapról, és ha a 35 fokot is, akkor forró napról van szó.
„Mezőkovácsházán, Püspökladányban és Szeghalom (Töviskes) településeken július 24. és augusztus 25. között, 33 egymást követő napon a napi maximum-hőmérséklet elérte vagy meghaladta a 30 fokot, amire a 20. század eleje, a megbízható meteorológiai mérések kezdete óta nem volt példa Magyarországon. Az Alföld délkeleti részén is sokfelé kiemelkedően hosszú volt a hőségperiódus: Derekegyházon, Dombegyházon, Szikáncson és Sarkadon 32, a Békés megyei Eleken 31, Makón, Szegeden és Békéscsabán 28 napon keresztül megszakítás nélkül meghaladta a hőmérséklet a 30 fokot. Összehasonlításképpen Szegeden eddig a leghosszabb ilyen periódus 1994. július 23. és augusztus 11. között volt, mindössze 20 napon keresztül” – áll az OMSZ jelentésében.
A 20. század vége óta jelentősen emelkedik a hőségnapok száma Magyarországon. Az 1970-es években az ilyen napok száma nem haladta meg a tízet, ezzel szemben a 2000-es években 35-40-nél is több hőségnap volt egy nyári szezonban. „Országos átlagban idén is nagyon magas lesz a hőségnapok száma, de miközben a korábbi nyarakon rendszerint több, de rövidebb hőhullámból adódott a relatív magas szám, az idei évben egy szokatlanul hosszú hőségperiódust tapasztalhattunk” – derül ki az OMSZ gyorsjelentéséből.
