Munkaadói oldalról nem látja optimistán „a bérek kapcsán hirtelen jött kormányzati felzárkóztatási ötletmegvalósítást” a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtitkára.
Munkaadói oldalról nem látja optimistán „a bérek kapcsán hirtelen jött kormányzati felzárkóztatási ötletmegvalósítást” a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára. Horváth Gábor a Magyar Nemzet cikkében felhívta a figyelmet arra, hogy csalóka az idei helyzet, mivel kedvező időjárás mellett lehet, hogy az utóbbi tíz év legjobb termésátlagait takarítottuk be, ez a kép azonban megcsal bennünket, hiszen az agráriumban 20-30 százalékos árcsökkenés tapasztalható, különösen a gabonaféléknél. Az állattenyésztés gazdasági helyzetét pedig nem is kell különösebben kommentálni. Már az egész ország tudja, hogy tejválság van – elmondható, hogy évek óta –, a sertés pedig tavaly eladhatatlan volt, igaz, jelenleg van egy kis ármozgás a piacon. Nagy kérdés tehát, hogy az ágazatban mindenkinek lenne-e elégséges bevétele a bérfejlesztésre – húzta alá a főtitkár.
Van, ahol nincs is olyan, hogy fizetés
A helyzet azonban még ennél is bonyolultabb – mutatott rá Horváth Gábor –, az agrárium ugyanis nem egységes. Lényegében a társas vállalkozási szegmensben létezik igazából bér, és így annak színvonala is csak ott mérhető. Az ő perspektívájukat forrás szempontból vizsgálva azonban elég elkeserítő kép rajzolódik ki: az agrárpolitika nem „kedveli” e szereplőket, ők kevesebb támogatást kapnak, és még földtulajdont sem szerezhetnek, miközben a földből élnének. Még az európai uniós fejlesztési forrásokból is ki vannak zárva ezek a cégek. Magyarul a társas vállalkozói szektor a mezőgazdaságban egyre inkább zsugorodik, veszíti el a legfontosabb termelési alapjait. Egy ilyen mértékű bérfejlesztést elvárni akár a tulajdonosoktól, akár a vezetőktől, enyhén szólva sem megalapozott.
Jó oka van az alacsony átlagbérnek
A mezőgazdaságban ráadásul – a növénytermesztésben tipikusan – némi jóindulattal évente 8-9 hónapig folyik érdemi tevékenység, a maradék 3-4 minimális teljesítménnyel vagy csak névleges (esetleg semmilyen) munkával telik. A társas vállalkozások nagy része – leginkább a régi, szociális hangsúlyú foglalkoztatás továbbvitelével – az érintett dolgozókat nem küldi el októberben vagy novemberben, hanem folyamatosan állományban tartja őket. Ezért sem mindegy, hogy egy drasztikusan felemelt minimálbért és szakmunkásbért kell majd fizetni akkor, amikor hónapokig nincs teljesítmény. Horváth Gábor attól tart, hogy az említett 3-4 hónapos teljesítmény nélküli foglalkoztatás, mivel a minimálbér emelése kényszer lesz, nem fog jól elsülni. A mezőgazdaságban az egy hónapban egy főre jutó átlagos bér valójában 8-9 hónapi fizetés, csak el van osztva tizenkét felé. Ezzel persze az agráriumban dolgozók tisztában is vannak, mivel tudják, hogy hó alatt kevés munkát lehet végezni.
Kevés az igazi szakember
Más kérdés, hogy érzékelhető nyomás a munkaerő megszerzése oldaláról. Ez az átlagbéreket emelni fogja – mondta Horváth Gábor. Emlékeztetett arra, hogy a mezőgazdaságban robbanásszerű műszaki fejlesztésnek lehetünk tanúi. A növénytermesztésben például az automatizálásnak egyre nagyobb szerepe van. Ugyanakkor ezek a gépek nagyon felkészült szakembereket kívánnak, akik már nem kalapáccsal szerelnek, hanem bizony az informatikához is értő profik, akikből kevés van. Ráadásul az iskolák sem bocsátanak ki elegendő, megfelelő műszaki felkészültségű fiatalt. A hiányt nyilvánvalóan muszáj pótolni, mert az új mezőgépeket esetenként akár százmillió forintot is meghaladó beruházással szerezték be. A műszaki fejlesztések másik oldala, hogy ezekhez az eszközökhöz szakemberek szükségesek ugyan, de más dolgozók munkáját pedig kiváltják, azaz végső soron a foglalkoztatottságot csökkentik. A MOSZ főtitkára szerint a tervezett béremelés a mezőgazdaságban nem fog teljesülni, a fentebb említett technikai mutató, az átlagbér azonban emelkedni fog.
A magasabb képzettséget igénylő munkakörök mellett van az agrárszektornak egy képzettséget, szakértelmet nem feltételező foglalkoztatotti rétege is, bár erről nemigen beszélnek a szakszervezetek. A főtitkár e dolgozók kapcsán példaként az esetenként nehéz fizikai munkát, a rossz munkakörülményeket – akár esőben vagy állatok között történő, kockázatos munkavégzést – említette, amelyért nem a munkaadók a felelősek, hanem az időjárás, a biológiai körülményekhez való alkalmazkodás. Ezekre a munkákra nincs vállalkozó, aki a teendőket folyamatosan elvégezné. Folyamatos a presszió tehát ebből az irányból is, hogy akár magasabb bér útján, de legyen munkaerő.
A mezőgazdaságra jellemző ráadásul az idénymunka, ami a többihez képest kiemelten kedvezményezett foglalkoztatási mód – tette hozzá a főtitkár. Meglátása szerint esetenként teljes foglalkoztatást is kiváltanak idényjellegűvel. Mivel pedig az ezzel kapcsolatos nagyon kedvező fizetési kötelezettségek nem változnak, ez a folyamat nem szűnik meg. Ezt a foglalkoztatási módot ugyanakkor nem a társas vállalkozások használják, hanem leginkább a gyümölcstermesztők, a mezőgazdaság földhasználat felét kitevő egyéni gazdálkodók. Náluk pedig jellemzően bér, mint olyan, nem is létezik.
Nincs miből
Összességében: az agráriumban a várható viszonyok között nincs meg az az ösztönzöttség, hogy a bérfejlesztés terén eleget tegyenek a kormány elképzeléseinek. Az is kérdés, hogy miből lenne ehhez forrás, miközben az ágazat kedvezményezettsége is romolhat. Ennyi bértöbbletet, ezeken az árszínvonalakon, ezzel a támogatási konstrukcióval nem fog elbírni a mezőgazdasági társas vállalkozási szektor – szögezte le a MOSZ főtitkára.
(MNO)