Az agrárérdekeltségű tagországokban komoly ellenérzést váltott ki az ágazatot érintő támogatási keretek jelentősebb csökkentésének és egy új fogalom, a zöldkomponens bevezetésének megismert szándéka.
A csekély agráriummal rendelkező uniós országok egy része már hosszabb ideje kifogásolta a közösségi költségvetés mezőgazdasági támogatási részét, és annak teljes megszüntetését szerette volna elérni. Az Európai Bizottság ennek szorításában készítette el a jelen ciklus pénzügyi tervezetét. Talán már nem mindenki emlékezik arra, hogy az elképzelések 2011 nyarán váltak ismertté.
Az agrárérdekeltségű tagországokban komoly ellenérzést váltott ki az ágazatot érintő támogatási keretek jelentősebb csökkentésének és egy új fogalom, a zöldkomponens bevezetésének megismert szándéka. Három évig tartó egyeztető tárgyalások kezdődtek, amelynek végén a termelői érdekek részbeni érvényesítésével, az eredetinél kedvezőbb feltételekkel hagyta jóvá az Európai Parlament a 2014-2020 közötti költségvetést. Ebben maradt a közvetlen és automatikus jövedelempótló támogatás, valamint részévé vált az újdonságnak számító zöldítés.
A fogalom
A zöldkomponens a támogatási rendszer egyik összetevője, önálló alkotóeleme. Lényege: környezetvédelmi szempontok érvényesítése a termelési folyamatban. A hivatalos megfogalmazás szerint a környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatra nyújtott támogatás. Bevezetése kötelező minden tagállamban.
A célt három eszközzel kívánják a jogszabályalkotók elérni: a növénytermesztésben terménydiverzifikáció (nem hivatalos, de bizonyára magyarosabb és érthetőbb a sokféleség) biztosítása, az állandó gyepterületek megőrzése és az ökológiai célterületek fenntartása.
A növénytermesztés diverzifikálása
Ebben a témakörben a gazdálkodó (vállalkozó, szervezet) használatában lévő földterület nagysága szerint változnak a követelmények. Az áttekinthetőséget jól szolgálhatja a következő csoportosítás:
• a 10 ha-nál kisebb gazdaság (mintegy 80 ezer kistermelő) nem kapott előírást;
• 10-15 ha között kötelező a diverzifikáció (ami ebben a kategóriában legalább kétféle növény termelését jelenti és a nagyobb vetésterülete max. 75 % lehet), de még nem kell ökológiai célterületet megjelölni;
• 15-30 ha között a diverzifikációban az előzőhöz hasonlóan a min. kétféle növény és a 75 % a kötelező, de már ökológiai célterületet is meg kell nevezni;
• 30 ha felett min. három féle növényt kell termelni olyan arányban, hogy a legnagyobb felület ne legyen 75 %-nál több és legkevesebb 5 % maradjon a legkisebb felületre is (tehát a középső nagysága érje el, vagy haladja meg a 20 %-ot), és előírás az ökológiai célterület biztosítása is.
Főleg a szántóföldi zöldségtermesztőkre vonatkozó részszabály szerint a többféle növényt eltérő nemzetségbe tartozók közül kell választani (tehát pl. a vöröshagyma és a lilahagyma ebből a szempontból nem többféle).
Több helyen olvastam, hallottam és magam is úgy vélem, hogy a diverzifikáció nem azonos a vetésváltással, hanem egyértelműen a térbeli többféleséget szolgálja és a monokultúrás termelés kereteit szűkíti.
Az állandó gyepterület fenntartása
A hangsúly itt a vetésszerkezetben állandó gyepként hasznosított területen van, amelynek megállapításához a referencia-időszak a 2012-2015 év. Még fenntartásnak számít, ha a terület 2020-ig nem csökken 5 %-nál nagyobb mértékben.
Brüsszel hozzájárult ahhoz, hogy hazánk az állandó gyepterület nagyságát nemzeti szinten tartsa fenn. Ugyanakkor üzemi szintű kötelezettséget kell előírni az 5 %-ot esetleg meghaladó csökkenés ellensúlyozására. Ehhez tagállami monitoringot kell bevezetni.
Semmilyen mértékű csökkenés nem fogadható el a természeti szempontból értékes és emiatt külön lehatárolt gyepek területének nagyságában.
Ökológia célterület
Előzetes vélemények szerint ez jelentheti a legtöbb gondot. A vélekedés annak ellenére megállhatja a helyét, hogy a gazdasághoz tartozó szántóterületnek mindössze 5 %-áról van szó. Ezt úgy kell értelmezni, hogy az ökológiai célterületnek nem a szántó részét kell jelenteni, csak annak arányában kell a tényleges nagyságát meghatározni. Könnyítést jelent, hogy az ökológiai célterületbe bevonhatóak a területalapú támogatásnál figyelembe nem vehető, a földhasználati nyilvántartásban nem szereplő területek is (akár a gazdaság területén vannak, akár annak közvetlen szomszédságában találhatóak). Így különböző területtípusoknak viszonylag széles listájából lehet az adott gazdaságnak megfelelőt választani:
• ugar, parlag,
• terasz (ez hazánkban kevésbé jellemző),
• különböző tájképi elemek (fák, fasorok, facsoportok, kisméretű tavak, vizes árkok stb.),
• védelmi sávok, erdőszélek,
• rövid vágásfordulójú energetikai ültetvények,
• ökológiai célú másodvetések,
• nitrogénmegkötő növényekkel elvetett területek.
A felsorolásból nem nehéz észrevenni, hogy döntően meglévő természetes élőhelyek fenntartása a cél. A nem a gazdálkodó szántóterületén, hanem annak közvetlen szomszédságában találhatóak tulajdonosa-kezelője az önkormányzat, az útügy, a vízügy stb. Ezek ökológiai „gazdátlansága” szűnhet meg azzal, hogy bevonják a zöldítésbe.
Az ökológiai célterületek egyes típusainál a minisztérium által meghatározott térmérték (nyilvánvalóan alsó és felső határ) figyelembevételével lehet azt a bizonyos 5 %-ot megjelölni.
Támogatás, kivételek, elvonás
A jövő évtől a már egyre inkább alaptámogatásként emlegetett kötelező támogatás a jelenlegihez hasonló összegű, 226 euró/ha lesz (a Ft összeg árfolyamfüggő), amely két részből fog állni: területi alapon 70 %, a zöldítés után 30 % jár. Közismert, hogy a nagyobb rész 1037 ha felett degresszíven csökken, de a zöldítésért járó összeget mérettől függetlenül minden gazdaság megkapja a feltételek teljesítése esetén.
A három előírás együttes megvalósítása alól van néhány kivétel. A zöldítéssel egyenértékű gyakorlatot folytatnak a biogazdálkodást végzők, így ők automatikusan a támogatás részesei. Az állandó gyepterület fenntartási kötelezettsége nem vonatkozik azokra, akik a területük legalább 75 %-án gyepet tartanak és értelemszerűen azokra sem, akiknek nincs állandó gyepfelületük. A minisztérium AKG programokat is be fog vonni a kivételek körébe.
Az uniós döntés elvonással sújtja a zöldítést meg nem valósító gazdálkodókat. Szinte türelmi időnek lehet értelmezni, hogy 2015-2016-ban „csak” a zöldítésért járó összeg megvonása a következmény, de utána már az automatikusból is lesz elvonás, méghozzá 2017-ben 20 %, 2018-tól 25 %-os mértékben (ez együttesen az elnyerhető támogatás megközelítően felét jelentené!).
Néhány észrevétel
A természettel, a környezetükkel szemben eddig is felelősen gazdálkodók számára nem jelent, nem jelenthet sok újdonságot az új feltételrendszer. Az ő esetükben a támogatás az eddig folytatott tevékenységük elismeréseként fogható fel, nekik a zöldkomponens nem hoz jelentős változást.
Más gazdálkodói körök bizonyára úgy vélekednek, hogy a mindig egyszerűbbnek várt, könnyebben elnyerhető támogatási rendszer helyett most egy bonyolultabb, több bizonytalansági tényezőt tartalmazó előírás-csoportnak kell megfelelni. De nem csak az ő számukra legyen jelzésértékű az új követelmények három alapvető célja: a mezőgazdasági jövedelmek és a szektor versenyképességének megőrzése, a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás (ami sokak esetében csak szemléleti változással érhető el), valamint az agrártámogatások ellenzői részéről a megértés megszerzése.
A feltételrendszer 2015. január 1-től hatályos, így azok tettek jól, akik már a 2014. évi őszi vetéseiknél is a kötelező szempontok figyelembevételével döntöttek.
Az írás az Agrofórum Szaklap decemberi számában jelenik meg!
(Kurucz Miklós – Agrofórum Online)