Egyre gyakrabban láthatunk napelemtől roskadozó háztetőket, ahol a használati meleg víz „terem”, és impozáns szélgépeket, amelyek szorgalmasan állítják elő az energiarendszerbe visszatáplálható kilowattokat.
A lakosság – pénztárcáját kímélendő – lassacskán felfedezi az új lehetőségeket. De hol tart e két megújuló energiaforrás felhasználása a mezőgazdaságban?
A mezőgazdaság jóval nagyobb energiát igényel, mint a háztartások, emiatt e szegmensben a megújuló energia felhasználásának jelentősége aligha túlbecsülhető. Nemcsak a környezetszennyezés csökkenthető jelentősen, hanem a termék előállítására fordított költség is – amit ráadásul nem befolyásol a fosszilis energiák árának hektikus változása.
A mezőgazdaságban a szélenergia felhasználása hagyományosnak mondható – gondoljunk csak a szélmalmokra. Ma a szél erejét vagy szélmotorokkal hasznosítják (a szél energiáját közvetlenül felhasználva, éppen úgy, mint a szélmalmoknál – például vízhúzásra, szivattyúk hajtására), vagy szélgépekkel (szélgenerátorokkal), amelyek általánosan felhasználható elektromos áramot termelnek. „A kis teljesítményű szélgépek kiválóan hasznosíthatók bárhol, ahol vizet kell biztosítani: vízpótló öntözés, legeltetéses állattartás (itatás, fürdetés, a legelők öntözése) – sorolja dr. Pályi Béla, a Pannon Egyetem Georgikon Kar Agrárműszaki Tanszékének vezetője.
– A hal- és vadgazdálkodás is felhasználási terület lehet, például halastavak, holtágak, egyéb vizes élőhelyek életben tartásához szükséges víz biztosításával, illetve vadgazdálkodási területen az itatók, dagonyázók vízellátásával. Az általában kis teljesítményű szélgenerátorokat elsősorban épületek tetejére vagy az épületek közelébe helyezik el, teljesítményük általában 20 kW alatti. Jelentős támogatási források nélkül csak ott éri meg kis szélgenerátort telepíteni, ahol a sokévi átlagos szélsebesség meghaladja a 4,5-5 m/s-os értéket. Ilyen helyeket hegyvidéki területeken, esetleg domborzat-keltette szélcsatornákban találhatunk. A beruházáshoz nem árt előzetes szélméréseket végezni” – magyarázza dr. Pályi Béla.
Nap nap után
A napenergia felhasználásának is vannak régtől ismert módjai: a szárítás, aszalás például már őseink idejében is szolártechnológiával történt, hiszen a szárítani kívánt terményeket egyszerűen kitették a napra. Ma persze a felhasználási lehetőségek ennél jóval sokrétűbbek. A növényházi, tenyészidőszakon kívüli termesztés fontos szelete a mezőgazdaságnak, hiszen a védett környezetben, jól beállított és állandó környezeti feltételek mellett számos, nagy keresletnek örvendő kertészeti primőráru termelhető. Az üvegház optimális hőmérsékletének, páratartalmának és egyéb paramétereinek beállítása viszont meglehetően energiaigényes. Olyannyira, hogy a termények előállítási költségének jelentős részét – mintegy 40-50%-át – az energiaköltség teszi ki. Ahhoz tehát, hogy a növényházak nyereségesen üzemeltethetők legyenek, vagy az energiaigény, vagy az energia költségének csökkentése szükséges.
gazdák, akik évről évre szembesülnek ezzel a problémával, az egyre intenzívebb megújuló energia használattal próbálnak megfelelni ennek a kihívásnak. A másik meghatározó felhasználási terület a napenergiával történő szárítás, pl. a gabona-félék szárítása, széna előállítása szárítással, húsok konzerválása, tartósítási célú aszalás, gyógynövények feldolgozása. De mezőgazdasági felhasználásnak tekinthetjük a kézművesipar számára a bőrök szárítását, vagy a pellet előállítását a környezetvédelmi és gazdasági okokból egyre nagyobb népszerűségnek örvendő fűtőberendezések számára.
A napenergia hasznosításának jelentőségét (nemcsak az agrárium, hanem az egész környezet szempontjából) min-dennél ékesebben bizonyítják a számok: a mezőgazdaság teljes energiafelhasználásának 1-2%-át fordítják növényházak fűtésére, 20%-át szárításra, 15-16%-át pedig egyéb fűtésre és meleg víz készítésére. Vagyis az alternatív energiaforrások felhasználása a teljes energiagazdálkodás – tágabb értelemben a környezet védelme – szempontjából is jelentős.
Hol tartunk?
A megújuló energiaforrások alkalmazásához megfelelő meteorológiai és környezeti körülmények, gazdaságosan működtethető berendezések szükségesek. És nem árt olyan támogatási rendszer sem, ami a termelés mind több résztvevőjét sarkallja arra, hogy ilyen készülékeket telepítsen. Hazánkban mind a szolár-, mind a szélenergiát „hadra fogó” berendezések gyártása magas színvonalon zajlik, egyre többen foglalkoznak ilyen termékek, berendezések előállításával és forgalmazásával.
Ezek a technológiák viszonylag újak, drágák, a megtérülésük közép- vagy hosszú távú – ám az áruk fokozatosan csökken, így egyre inkább kiválthatják a korántsem környezetbarát, ráadásul drága hagyományos energiaforrásokat.
