Orosz importstop, alacsony felvásárlási árak, csökkenő állatállomány.
Orosz importstop, alacsony felvásárlási árak, csökkenő állatállomány: kivételesen rossz évet zár a szlovák mezőgazdaság több ágazata is. Az okokról és az állattenyésztés jövőjéről a felvidéki ujszo.com hírportál Ján Hubával, a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézet munkatársával beszélgetett, aki szerint azonban korai lenne temetni az ágazatot.
Hogyan jellemezhetnénk a lehető legtömörebben az idei évet a mezőgazdaság, a szlovákiai gazdák szemszögéből?
Naponta halljuk, hogy csökken a sertésállomány, katasztrofális szinten vannak a tejfelvásárlási árak. Korábban is voltak olyan évek, amikor az állattenyésztés egy-egy láncszeme fékezhetetlenül gyengült, idén viszont az ágazat egésze sínylődik. Minden visszaesett, ezért minősíthető kivételesnek az idei év. Sőt, inkább a szörnyű jelző illik 2015-re.
Mely tényezők járultak hozzá leginkább a jelenlegi áldatlan helyzet kialakulásához?
Az orosz importstop miatt túlkínálat ütötte fel a fejét az Európai Unióban. Az oroszok nagyon nagy kaput zártak be, s ebből nem kis gondja akadt több élelmiszer-exportőrnek az Európai Unióban. Szlovákia esetében ezzel kapcsolatban a sertés- és a baromfihúst említeném. A további negatív láncszem Kína, amely eddig gazdaságilag jelentős ütemben növekedett, de idén az ázsiai országban is visszaesés állt be. Mivel a kínaiak gazdaságilag lefékeztek, automatikusan hanyatlott az ottani fogyasztás is. Természetesen azt sem szabad elhallgatni, hogy a 2008–2009-ben kirobbant gazdasági válság hatásait még ma is megérezzük.
Milyen mértékben enyhített az állattenyésztés idei visszaesésén a növénytermesztés, és azon belül is elsősorban a gabonatermelés tavalyi rekordéve?
Rengeteget! Valóban szerencsésnek mondható ebben a helyzetben, hogy az állattenyésztéssel szemben a növénytermesztésben kiváló év volt a tavalyi. Világviszonylatban nagysze-rűen alakult a gabonatermés, és ennek köszönhetően nem voltak problémák a takarmányozással. Pontosabban: kedvezően alakultak a takarmányárak, ami az állattenyésztés szempontjából létfontosságú. Az ágazat összbefektetéseiből a takarmányozás ugyanis mintegy 30–60 százalékot emészt fel. A szarvasmarhák esetében az összbefektetések 30 százaléka megy a takarmányozásra, a sertéseknél ez eléri a 70 százalékot. Nem szabadna megfeledkezünk azonban a korábbinál jóval alacsonyabb üzemanyagárakról sem. A növénytermesztésben az összkiadások mintegy 30 százalékát fordítják a termelők az üzemanyagokra, az állattenyésztésben hasonló a helyzet. A szlovákiai tejtermelők gondjain azonban enyhített az euró/dollár árfolyam alakulása is.
Olcsóbb takarmány és üzemanyag, kedvező euró/dollár árfolyam. Milyen mértékben javítottak ezek a tényezők a szlovákiai állattenyésztés idei helyzetén?
Nézetem szerint mintegy 10–20 százalékkal. Ha derűlátók szeretnénk lenni, akkor elmondhatjuk, hogy sokkal rosszabb lehetett volna a helyzet az állattenyésztők hétköznapjaiban, ha többe kerülne most a takarmány, az üzemanyag és az euró árfolyama kedvezőtlenebbül alakult volna a dollárral szemben. Ha erősebb lenne az euró, már nagyobb bajban lenne a szlovákiai mezőgazdaság. Persze, továbbra is érvényes, hogy nagyon alacsonyak a mezőgazdasági termékek felvásárlási árai.
Az elemzők egy része szerint a mezőgazdaságra semmi jó nem vár, sokan az ágazat végnapjairól beszélnek. Megalapozott a hazai mezőgazdaság temetése?
Aki az agrárszektorban tevékenykedik, nem gondolkodhat pár éves időtávban. Évtizedekre előre kell gondolkodnunk. Személy szerint nem látok más nemzetgazdasági ágazatot annyira reménykeltőnek – főleg a fiatalok számára –, mint a mezőgazdaság. Mára már elhasznált frázisnak számít, hogy az emberek mindig fognak enni , azonban ez az igazság. Épp ebből ered az azzal kapcsolatos derűlátásom is, hogy van jövője az ágazatnak, a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak is. Szlovákiában ráadásul még mindig vannak olyan szabad földterületek, amelyek eddig még kihasználatlanok az állattenyésztés szempontjából, miközben a fejlett országokban szinte minden terület foglalt, nincs nagyon lehetőség a bővítésre, a fejlesztésre. Nem a technológiai fejlesztést értem ez alatt, hanem a kapacitásfejlesztést. Ha a jelenleg tapasztalt fejlődés folytatódik, véleményem szerint egyre nagyobb igény lesz az állati eredetű termékekre. Ezért végképp nem szabad és nem kell temetni a szlovákiai mezőgazdaságot.
A szlovákiai legelők észszerűbb kihasználása az ország exportnövekedéséhez is vezethet?
Egyértelműen lesznek lehetőségek a kivitel növelésére. A régi uniós tagországok nem lesznek képesek tovább növelni az állatállományaikat, fejlesztést csakis különféle technológiai eszközökkel lesznek képesek elérni. Állománybővítésre a saját országaikban azonban nem lesznek területeik, ezzel szemben Szlovákiában még rengeteg ilyen van. A kérődzők esetében például Szlovákia kapacitásainak alig a 30 százalékát használja ki. Az őstermelők bizonyára nem szívesen hallják, de az Európai Unió régi tagországaival szemben óriási előnyünk, hogy jelentős tartalékaink vannak ezen a téren. Nem csupán abban, hogy növelhető az állománylétszám, de tartalékaink vannak az állatok hasznossága, a munkatermelékenység, a hatékonyság területén is.
A tudományos munka és a szakemberképzés is fontos eleme lehet a honi agrárágazat fellendítésének.
A kutatás rengeteget segíthet, amihez azonban elengedhetetlenek az ehhez szükséges anyagi források. A gazdaságilag legfejlettebb államokban a tudománynak a bruttó hazai termék (GDP) két százaléka jut, négyszerese annak, ami nálunk. A mezőgazdaságban sem lehet újításokat bevezetni a kutatások nélkül, de ami még ennél is fontosabb: a tudományos kutatások eredményeit rugalmasan át kell ültetni a gyakorlatba. Ezzel kapcsolatban szintén hatalmas tartalékaink vannak. A fejőstehéntartásban az utóbbi tizenöt évben ugyan nagy előrelépést értünk el, az állattenyésztés többi ágazatában azonban jelentős tartalékai vannak Szlovákiának.
Mivel magyarázható az állattenyésztés lemaradása?
A sertéstenyésztők például – az utóbbi néhány évet leszámítva – nem kaptak hathatós támogatást. További negatívum, hogy a húsfeldolgozók nem törekedtek a minőségi termelésre, mert nem voltak szigorú ellenőrzések. Az olcsó, visszamaradt húsból gyártottak. A feldolgozók az eredeti ár 60 százalékáért megvették a húst, azt dolgozták fel. A fogyasztó pedig nem igényelte a hazait. Ez a harmadik tényező. Naiv voltam, amikor azt gondoltam, hogy ha bejön az országba hét-nyolc nagy nemzetközi üzletlánc, nem fognak szemetet árulni. Nagyot csalódtam. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a szabadpiaci viszonyok között is képesek ráerőszakolni a fogyasztókra a gyatra minőségű árut.