A számtalan aktuális, sürgető probléma mellett, mintha kevesebb figyelmet kapna a termelők körében az, hogy mintegy öt éven belül szinte teljességgel ki akarják vonni a hatóanyagoknak azt a három nagy csoportját, amelyekről túlzás nélkül állítható, a növényvédelem épül. Dr. Tarcali Gáborral, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara elnökével beszélgettünk, aki egy cseppet sem volt derülátó e törekvésektől.
Melyek azok a hatóanyagok, amelyeknek rövidesen búcsút inthetünk?
Három nagy csoportról beszélhetünk. A neonikotinoid típusú csávázószerek kivonása a szántóföldi növények esetében lesz nagy csapás. A glifozát tartalmú gyomirtó szerek megszűntetése kevéssé fogja az ültetvényeket érinteni, hiszen a gyomirtást azokban mechanikusan is meg lehet oldani. A harmadikba, a hormonrendszert károsító szerek csoportjába azonban beletartozik számos olyan gomba és rovarölő szer, amelyeket ma a leghatásosabbnak tartunk.
Elsősorban milyen problémát fog okozni ezek kivonása a gyümölcsösekben?
Várhatóan kiváló felszívódó gombaölő szereink, mint pl. a triazol szercsoport jelentős része fog eltűnni, de strobilurinoknak, a fungicidek újabb generációjának számos készítménye is veszélyben van. Ha ezeket visszavonják nem marad megfelelő szerünk az alma gombabetegségeire, a varasodásra, a lisztharmatra, de a csonthéjasok olyan betegségeinél is gyakorlatilag eszköztelenné válhatunk, mint a taffrinás levélfodrosodás, monília. A rovarirtó szerek esetében szintén nehéz időszak elé nézünk, a kiváló hatású neonikotinoid típusú szerek között, valamint más szercsoportokban is vannak olyan hatóanyagok, melyek a kivonandók listáján szerepelnek.
Nagyon nehéz időszak elé nézünk…
A gombaölő, rovarirtó és gyomirtó szerek piacán akár 50-60%-os hatóanyagcsökkenés is bekövetkezhet, és egyelőre nem látjuk, hogy mivel tudnánk ezeket pótolni.
A növényvédelem esetében nem csak az a gond, ha nem áll rendelkezésre megfelelő szer, hanem az is, ha kevés számú van. A kevesebbet ugyanis gyakrabban kell használni, így rezisztencia alakulhat ki vele szemben. Hatásfoka ezáltal csökken, leszűkülnek a védekezési lehetőségeink. Ha ez bekövetkezne, akkor ez olyan gazdasági változásokat hozhat magával, mint az exportunk csökkenése, illetve ezzel párhuzamosan az importunk növekedése, a magyar termékek száma pedig ezáltal idehaza is lecsökkenne.
Be kell látni, hogy növényvédelem nélkül nem lehet növénytermesztést folytatni. Ma már a növényvédelemben mindenki arra törekszik, hogy minél kevesebbet használjon ezekből a kémiai szerekből, de van egy olyan mennyiség, ami tovább már észszerű keretek között nem csökkenthető.
A jelenleg kivonás alatt álló hatóanyagok mögött hosszú évek komoly kutatómunkája húzódik meg. Természetesen elindultak új fejlesztések is, de ezek megjelenéséhez, engedélyeztetéséhez idő kell. Arról nem is beszélve, hogy valószínű alkalmazásuk során később azokról is ki fog derülni, hogy kockázattal jár használatuk.
Azt természetesen soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy ezek a növényvédőszer-hatóanyagok mérgek, alkalmazásuk kockázattal jár, azonban a magyarországi szabályok, amelyek a felhasználásukra vonatkoznak rendkívül szigorúak. A használatukkal járó kockázat, ha betartjuk a szigorú szabályokat, minimálisra csökkenthető, ennyit viszont muszáj bevállalnunk, mert egyébként nem lesz élelmiszerünk.
Ön mit tart a legnagyobb problémának jelenleg ebben a helyzetben?
A legnagyobb gond az, ahogyan az Európai Unió döntéshozói ehhez a kérdéshez állnak. A kockázat alapú elvet felcserélték ugyanis a veszélyesség elvére. Ez azt jelenti, hogy nem azt mérlegelik, mekkora a kockázata a szernek, mennyi az, ami még elfogadható, hanem úgy gondolkodnak, hogy mi az, ami veszélyes és mi az, ami nem.
Magam részéről sokkal nagyobb veszélynek érzem azt, hogy ha majd a saját piacainkat sem tudjuk ellátni és importra szorulunk, akkor olyan országokból, területekről fog hozzánk olcsó, silány minőségű élelmiszer beáramolni, ahol közel sem olyan szigorú a növényvédő szerek engedélyezése, használatuk szabályozása, ellenőrzése, mint hazánkban. Akkor előfordulhat, hogy ezekben az élelmiszerekben lévő hatóanyag-maradékok formájában valóban nagyon veszélyes mérgeket fogunk elfogyasztani, olyanokat, amelyek a jelenlegi körülmények között nem fordulhatnak elő.
Mit gondol a mechanikai, biológiai védekezésről?
Úgy vélem, hogy szükség van ezekre a módszerekre, de önmagukban a nagy volumenű termelésben nem elégségesek, korlátozott körülmények között, speciális helyzeteben rejlenek elsősorban a lehetőségek bennük. Használatukkal ugyanakkor hatékonyan lehet csökkenteni a szükséges kémiai növényvédőszer-felhasználás mennyiségét. A kémiai növényvédelmen kívül számos egyéb lehetőség is van még, amelyek szintén hatékonyak, használatuk szükséges: mechanikai-fizikai, agrotechnikai, illetve biológiai és a genetikai védekezési lehetőségek, és ezekkel élni kell.
Ismertetne pár lényeges alternatív védekezési formát?
A gyümölcsök esetében szerencsére már elmúlt az a korszak, amikor minden problémát kémiai módszerrel akartak megoldani a termelők, és ész nélkül permeteztek. Ma már tudott, hogy gyümölcsfát kezelni kell január elsejétől december 31-ig. Télen a faápolási munkákat el kell végezni, le kell szedni a beteg, fertőzött hajtásokat, az elrohadt gyümölcsöket a fáról. A kéreg letakarítása, kaparása különböző speciális eszközökkel nagyon fontos művelet, számos kártevőt el lehet így távolítani. A lehullott lomb megsemmisítése, különösen az alma esetében nagyon lényeges, érdemes a talajba bedolgozni, ezáltal a lombban lévő áttelelő kórokozó képleteket jelentősen lehet gyéríteni.
Az agrotechnikai védekezés lehetőségei szintén kiemelten fontosak. A fajta megválasztása során olyan ellenállóbb fajtákat kell választani, amelyek a termőhely viszonyaihoz is jól alkalmazkodnak. A professzionális növénytáplálás szintén meghatározó alapja a precíz növényvédelemnek, ez ma már szintén elengedhetetlen fontosságú. Ezt azonban csak talajvizsgálatot és levélanalízist követően lehet igazán jól használni. Ez alapján tudjuk ugyanis pontosan megállapítani, hogy mire van szüksége a növénynek, amely, ha jól táplált és kiváló kondícióban van, a betegségekkel szemben is ellenállóbb lesz.
A biológiai védekezés alkalmazásának két formája van a kertészeti ágazatban: az első az, amikor a területen természetesen jelen lévő hasznos élő szervezeteket használunk egy másik, a termesztett kultúrát károsító szervezet ellen, illetve második, amikor mi tudatosan telepítjük be azokat.
Természetes úton jelen lehetnek az adott területen katicabogarak, különböző ragadozó atkák, ragadozó poloskák, fürkész legyek, fürkész darazsak, fátyolkák stb. Abban az esetben, ha környezetbarát növényvédelmet folytatunk, és kizárólag olyan szereket alkalmazunk, amelyek kímélik a hasznos szervezeteket, akkor ennek következtében ezek fel fognak szaporodni, és jelentősen gyérítik a káros rovarokat.
A másik lehetőség az, ha mi magunk telepítjük be őket bizonyos készítmények formájában. Vannak biológiai növényvédő szerek, amelyek ragadozó rovar szervezeteket tartalmaznak. Ezek alkalmazása zárt termesztő egységekben, üvegház, fólia alatt, nagyon biztos módszer. A Bacillus thuringiensis baktériumot tartalmazó készítmények alkalmazása ültetvények esetében szintén nagyon hasznos, ugyanakkor melegvérűek ellen teljességgel veszélytelen. Tehát ismétlem, ezek mind-mind nagyon jó módszerek, és élni is kell velük, de kémiai védekezés nélkül nem elégségesek.
Tud-e valamilyen új hatóanyaggal kapcsolatos fejlesztésről, engedélyeztetési eljárásról?
Új hatóanyagok, új fejlesztések folyamatosan vannak. Ennek ellenére sajnos nem tudok olyanról, ami forradalmian új helyzetet teremtene. Ez nagyon komoly aggodalomra ad okot. Ha nem lesz megfelelő eszközünk, akkor hogyan fogunk tudni kellően hatékony növényvédelmet végezni? Létezik ugyanakkor számos olyan kényszerhelyzet, amikor a korábban kivont szert más hatékony készítmény hiányában szükséghelyzetből ismét be kell vetni. Ilyen konkrétan a Redentin a mezei pockok ellen, vagy például a Kasumin, ami szükséghelyzeti engedéllyel alma esetében korlátozott feltételek mellett idén ismét használható lesz.