Nyakunkon a burgonya ültetése, de többen kihasználták már a hétvégi jóidőt erre a célra. Géppel, vagy kézzel, különböző eszközökkel akár családi program is lehet, bátran vonjuk be a gyerekeket a munkába. Friss levegő, napsütés, testmozgás, és egy újabb értékes nap zárása. A mai cikkben egy kis szakmaiságot viszünk a kikapcsolódásba, hisz ha már csináljuk, csináljuk jól!
A burgonya termesztésére alkalmasak a középkötött vályog-és erdőtalajok, a humuszos, valamint homoktalajok, amelyek április elején könnyen felmelegednek, jó hő-és vízgazdálkodásúak, tehát ültethető állapotban vannak. Fontos emellett a gyengén savanyú vagy semleges pH, és a tömörödésre, rögösödésre nem hajlamos tulajdonság. 40-50 t/ha termésátlag eléréséhez 500-600 mm víz szükséges a teljes vegetációs időszakban, amelyből 300-350 mm-t a virágzás és gumófejlődés időszakában (májustól júliusig) igényel. Május és augusztus között az időjárási tényezőktől függően 200-600 mm vizet kell pótolni öntözéssel (átlagosan 200-300 mm, de aszályos időben 500-600 mm-t).
Hazánkban a különböző termőtájakon március végétől április közepéig tart a burgonya ültetés optimális ideje. A gumók éréséhez és parásodásához meleg száraz idő szükséges. Hőigénye a tenyészidő alatt 1300-1500 °C, amit a magyarországi átlag hőösszeg meghalad. Gumóképződés hőmérsékleti optimuma 17°C, lombképződésé 21 °C. A gyökérképződés 6°C-on, míg a szárbaindulás 8 °C-on indul meg. Megszűnik az asszimiláció 2-4 °C alatt és 40 °C fölött. Fagyban a levélzet megbarnul, de ha nem károsodik a rügy, a fagyhatásból kigyógyul a gumó. Bár jól alkalmazkodik a környezethez, igényli a megfelelő talajállapotot, jó előveteményt és szomszédos kultúrákat, valamint a kártevő-és kórokozó források kiiktatását, amelyek hátráltathatják az egyenletes növekedését és tápanyagfelvételét.
A tápelemek aránya a gumók mennyisége és minősége miatt egyaránt fontos tényező. A nitrogén befolyásolja a termés mennyiségét, erős lombozatot és nagyszámú gumókötést biztosít. Túlzott mennyiségben romlik a minőség és tárolhatóság. A foszfor gyorsítja az érést, a vetőgumók biológiai értékét is növeli, s szerepet játszik a minőség mellett a tárolhatóságban is. Ellensúlyozza a nitrogén hatás káros következményeit. A gumókötődés után meghatározó szerepe van a káliumnak. Megfelelő mennyiségben erősíti a lombozatot, garantálja a minőséget, szárazanyagtartalmat és tárolhatóságot.
Ellenállóbbá teszi a gumót a zúzódásokkal szemben. Hiánya elszíneződést okoz a gumón, amely feldolgozás/főzés során tovább fokozódik. Befolyásolja a vízgazdálkodást. A magnézium növeli a keményítő-, szárazanyag és fehérjetartalmát és a termésmennyiséget is. Hozzájárul a sejtfalak szilárdságának növeléséhez, ezáltal javítja az ellenállóságot, kevésbé lesz fogékony a Streptomyces scabies-re (sugárgombás varasodás). A kalcium befolyásolja a többi elem felvehetőségét, és a kedvező hatásuk kialakulását. Hatással van a talaj sav-bázis viszonyaira. A mikroelemek hiánya ritkán okoz problémát a termesztés során, de érdemes megemlíteni a cink, mangán, réz és bór szerepét is.
A burgonya tápanyagigényének meghatározásához figyelembe kell venni a termesztési célt, felhasználás módját és a fajtát. Átlagosan a talajból felvett tápanyagmennyiség 1 tonna betakarított bruttó gumótermés esetén a következőképp alakul:
- Nitrogén 5 kg/t
- Foszfor 2 kg/t
- Kálium 9 kg/t
- Kalcium 3 kg/t
- Magnézium 1 kg/t
A nitrogén és foszfor felvételét a kálium felvétele előzi meg, de a nitrogén az egész hormonrendszerre hatással van.
Felhasznált irodalom:
ANTAL J. (2005): Növénytermesztéstan 2. Gyökér- és gumós növények
BALÁZS S. (2004): Zöldségtermesztők kézikönyve
KRUPPA J. (1997): A nyírségi burgonyatermesztés gyakorlati kézikönyve
Körágyás fotó: Grónai Petra