Történelmi körtefajták újratöltve

Elsősorban a Duna-Tisza közén élő, gyümölcstermesztéssel foglalkozó gazdálkodók ismerhetik a vélhetően történelmi, magyar körtefajtát, az Arabitkát. A szakirodalom szerint az egyik legjobb korán érő fajtaként tekinthetünk rá, amely szinte pontosan az Árpávalérővel egy időben érik. A gyümölcsfa által nevelt apró méretű, aranysárga héjú gyümölcsök ízére nem lehet panasz, édes, leveses, ezért is vált régen a fogyasztók egyik kedvencévé. Termesztése azoknak a gazdáknak javasolt, akik azonnali, piaci értékesítésre szánják, eltartási ideje ugyanis rövid, mindössze egy hét, de cserébe a szállítást jól tűri. A termesztők között azért vált népszerűvé, mert kifejezetten szívós fajta, termőhelyre és éghajlatra igénytelen, betegségeknek ellenálló.

Ismeretlen eredetű, de történelmi körtefajta a Bohusné körte. Nevét Bohus Gábor után kapta, Ő volt, aki kezdeményezte a fajta termesztésbe vonását. Gyümölcse kis-közepes méretű, színe sötétebb-vöröses. Kiváló piaci fajta, édes, kissé savas ízű gyümölcse szottyosodásra nem hajlamos. A termelők egyik legnagyobb problémája lehet, hogy a szüret idejét az elhúzódó érési időszak miatt nem könnyű meghatározni. Termőhelyére igényes, napos, nem túl magas hőmérsékletű területen érzi jól magát, ahol a talaj tápanyagokban gazdag. Levélfoltosodásra és tűzelhalásra fogékony fajta.

Végezetül tegyünk említést egy igazi pálinkának való fajtáról, a Tüskés körtéről. Származása ismeretlen, de hazánkban kiemelt fontossággal bír már megjelenésétől fogva. A Tüskés körtefa által nevelt gyümölcsök alakjuk alapján összetéveszthetőek más fajtákkal, de különleges íze, zamata semelyik egyéb fajtához nem hasonlítható. Többféle felhasználásra is ideális: van, aki éréskor frissen szereti fogyasztani, mások inkább akkor eszik, amikor már barnul a gyümölcshús és persze sokan készítenek belőle pálinkát és aszalt gyümölcsöt is. Gyümölcshúsa fehér színű, de az érés során bebarnul, szottyosodik. Ettől azonban nem kell megijedni, ugyanis ekkor válik igazán édessé a gyümölcs.