Az intenzív energiabevitellel dolgozó növénytermesztés az utóbbi időben kimagasló termésnövekedést ért el.
Az elmúlt néhány év tapasztalatai azt igazolják, hogy a palántanevelés a zöldségtermesztésben különleges jelentőséggel bír. Előnyei már jól ismertek, ezek többek közt a koraiság fokozásával elérhető nagyobb haszon, a termésbiztonság növelése, a korai stádiumban gondos odafigyelés melletti növényápolás. Hátrányként általában a többletmunkával és a fenntartással adódó költségeket említhetjük, habár a nem elhanyagolható korábbi termésérésből adódó bevételtöbblet, illetve a biztonságosabb és precízebb termesztés előnyei a nehézségeket bőven megtérítik. A palántahasználat a termőfelület sokkal jobb kihasználását is lehetővé teszi, valamint ily módon a (manapság nagyon drága) vetőmagokat gazdaságosabban lehet felhasználni. Ezekre a pozitív tulajdonságokra egy integrált szemléletű gazdaság számára is fokozottan szükség van.
—————————————————————
Kapcsolódó cikkeink:
Kén mint tápanyag
Az őszi alaptrágyázás jelentősége
A precíziós gazdálkodás bevezetése és elterjedése Magyarországon – Tápanyag-gazdálkodás
A nitrát ellenőrzések hatósági tapasztalatairól
A magyar gazda mint NPK mérleg-képes könyvelő
—————————————————————
Az intenzív energiabevitellel dolgozó növénytermesztés az utóbbi időben kimagasló termésnövekedést ért el. Mindezek mellett azonban felerősödtek azok a negatív jelenségek, amelyek közvetlenül hatnak a termelésre és a globális emberi létfeltételekre is. Ilyen környezetterhelő negatív jelenségek pl. az energia-intenzív földhasználat, a közvetlen energiabevitelek (pl. az üzemanyag-használat), és a közvetett energiabevitelek (pl. a műtrágyahasználat). Míg a tápanyag-utánpótlás a hagyományos gazdaságokban főként az „energia-intenzív” műtrágya felhasználásával történik, addig az ökológiai termesztésben – a jó minőségű palántafejlődés érdekében – kézenfekvő valamilyen tápanyagban dús, ugyanakkor szerves anyag kijuttatása (1.,2. kép).
1. kép: Öko kínaikel-palánta házi készítésű komposzton nevelve
Tápanyag-utánpótlási lehetőségek a palántanevelésben
A szerves trágya a talaj, illetve termesztőközegek termőképességének szempontjából nagyon fontosnak tekinthető. A műtrágyák hatása bizonyos esetekben gyorsabban megmutatkozik, de a szerves trágyák többnyire épp oly hatékonyak, és a hatásuk tartósabb. Végezetül azonban a palántanevelés tápanyag-utánpótlása a rövid (3-8 hét) időtartam miatt általában a célzott tápoldatos, vagy retard (lassított) hatású műtrágyákra alapozottan történik.
A Budapesti Corvinus Egyetem Zöldség- és Gombatermesztési Tanszékének korábbi kutatásaiból már ismert, hogy talajlakó baktériumok kijuttatásával a tápanyag-feltáródás a palántakorban is gyorsítható, így egységnyi idő alatt gyorsabb növekedést értünk el pl. fejessaláta-palánták esetében. Eredményeink igazolták, hogy szervestrágya-komposztok használatával ugyanaz a palántaminőség elérhető, mint műtrágya alkalmazása mellett. Továbbá a talajlakó baktériumok és komposztok együttese hatással van a növények hatékonyabb nitrogénfelvételére és az erősebb lombfejlődésre.
2. kép: Komposztált szervestrágya-pellet
A baktériumtrágya egy szerves, méghozzá élő organizmusokból álló, általában folyékony készítmény. Ez több baktériumfaj segítségével aktivizálja a talajéletet. A talajlakó baktériumok olyan mikroszervezetek, amelyek kedvező körülmények között 1 nap alatt testtömegük 100-1000-szeresének megfelelő anyagmennyiséget tudnak megkötni, ezáltal a talajba kerülő szerves anyagokat néhány nap alatt le is bontják. A nitrogén-körforgalomban nélkülözhetetlen szerepük van.
A műtrágyamennyiség csökkentésének lehetőségei
A tápanyag-feltáródás gyorsítása, illetve az egyre hatékonyabb trágyaformák használata mára megerősítették azt az igényt, hogy a gyakorlatban is megjelenjen az alacsony műtrágyamennyiséget alkalmazó, esetleg műtrágyát teljesen nélkülöző palántanevelés.
Korábbi külföldi kísérletek is ezt erősítik. Eredményeikben például fejes salátákon végzett kísérletekkel bizonyították, hogy a műtrágyahasználat valóban csökkenthető minőségromlás nélkül. A vizsgálatokhoz kontrollként 100 %-ban, illetve 50 %-ban N-műtrágyával kezelt állományokat hasonítottak össze 50-50 % N műtrágya + szerves nitrogénnel (csirketrágyából) kezelt és 100 % szerves nitrogénnel (csirketrágyából) kezelt állományokkal. A kutatók úgy találták, hogy az 50-50 % műtrágya + szerves trágya használata hasonló eredményeket adott, mint a 100 %-os műtrágyás kezelések.
Tanszékünkön eddig karalábé, tojásgyümölcs (padlizsán), fejes saláta, illetve kínai kel esetében használtunk, továbbá rövidtávú célként fejes káposzta és karfiol palántanevelése során alkalmazunk olyan célzott szerves tápanyag-utánpótlást, ahol a növények egyáltalán nem, vagy csak minimális mennyiségben kaptak műtrágyát. Kontrollként általában egy konvencionális módon alkalmazható műtrágyás kezelés szolgált, néhány elő-kísérletben pedig a hozzátáplálás nélküli állományt tekintettük kontrollnak.
Legutóbbi kísérletünk során kínai kel palántanevelésénél különféle formájú, illetve makroelem arányú trágyakomposztot kevertünk a növénynevelő közegbe. Ebben az esetben a kereskedelmi forgalomból már jól ismert pelletált szerves trágyák közül választottunk olyanokat, amelyekben a nitrogén, foszfor, illetve a kálium mennyiségi aránya kiegyenlített, vagy egymástól valamilyen mértékben eltért (3. kép).
3. kép: Kicsírázott kínaikel-palánták
E trágyafélék alapanyaga legtöbbször szarvasmarha-, ló- és baromfitrágya, hatóanyag-tartalmuk állandó, ellenőrzött, a kijuttatásuk könnyű, gépesíthető. Kombinációik alap- és fejtrágyázásra is alkalmasak lehetnek, és magasabb adagok esetén sem perzselnek, illetve a készítési metódus révén mentesek a gyommagvaktól, kórokozóktól. Ez feloldhatja a korábbi ellenvéleményeket, miszerint a szerves trágya növényekre gyakorolt hatása évről évre más eredményt ad, mivel megannyi tényező befolyásolja egyrészt a szerves trágya minőségét, másrészt a talajra és növényre gyakorolt hatásukat. A granulált, illetve pelletált szerves trágyák az integrált termesztésben teljes mértékben használhatóak, néhányuk az ökológiai gazdálkodásban már engedélyezett. Kijuttatásuk a szintetikus műtrágya-granulátumokkal megegyezően történhet.
Kísérletünkben figyelmet fordítottunk arra is, hogy milyen különbségeket találhatunk a növények fejlődésében akkor, ha 3-4 mm-es granulátumot, vagy 6-12 mm-es méretű pelletet keverünk a közegbe.
Az integrált termesztés esetében fontos szempont a műtrágyamennyiségek pontos meghatározása, ugyanis ilyen módon kiküszöbölhető a trágya felesleges kijuttatása, amely egyben a környezetre is jótékony hatással van. Emellett a szerves tápanyagok állandó minőségét garantálva olyan istállótrágya-alapú trágyaféleségek is elterjednek, melyek természetes eredetű foszforban, káliumban, vagy éppen nitrogénben jelentősen emeltek. E termékek segítségével gyakorlatilag a fejtrágyázást megoldhatjuk ott is, ahol eddig úgy gondoltuk, hogy csak a műtrágya kerülhet számításba.
Mivel a palántanevelésben a korábbi kísérleti eredményeink alapján a tápoldatos trágyázási forma tűnt a leghatékonyabbnak, így ennek a tápanyag-utánpótlási technológiának az adatait alkalmaztuk a számításainkhoz, amelynek során egységnyi felületen, egységnyi mennyiségű palánta tápoldattal történő felneveléséhez felhasznált trágya átlagos mennyiségét határoztuk meg.
A legtöbb komposztált szervestrágya-pelletben azonban a fő makroelemek meghatározott arányban vannak jelen, és mellettük megannyi mikroelem is található különféle mennyiségben. Ebben az esetben tehát „komplex műtrágyaként” kell értékelnünk ezeket a tápanyag-utánpótló anyagokat. Adódik a kérdés, hogy például egy foszfordús komplex műtrágya hatékonyságát hogyan tudjuk elérni szerves trágyákkal?
Ennek pontosabb meghatározásához számításokat végeztünk, melynek alapját az adta, hogy a legtöbb szerves trágyában a könnyen felvehető nitrogén adja a szűk keresztmetszetet, ezért sok esetben a többi tápelem felvétele gátolt lesz, illetve a növények további trágyázása csak a mérgezésükhöz vezet. Így a hipotézisünk az volt, hogy egy zöldségpalánta ismert (hatóanyagra vetített) nitrogénigényéhez kiszámított szerves trágyában található, könnyen felvehető nitrogén, közegbe való keverése talán nem okoz mérgezési tüneteket a növények számára, és a nevelés végéig kielégítő mennyiség lesz jelen a többi tápelemből is.
Két további fontos körülményre kellett még figyelemmel lenni: az első, hogy a trágyapellet bekeverése tálcás nevelés során nehézséget jelenthet, hiszen nehéz kivitelezni, hogy minden egyes sejtbe azonos mennyiségű trágyaanyag kerüljön (a kísérletben ezért kapott szerepet a mikrogranulált forma is). A második, hogy a nitrogén elsősorban a vegetatív (zöld) növényi részek fejlődéséért felel, azonban például egy nitrogéndús komposztált trágyapellet alkalmazásával toxikus hatást is elérhetünk, vagy az aránytalanságok miatt esetleg gyengébb gyökérfejlődéssel is találkozhatunk. Egy jó minőségű zöldségpalánta azonban megfelelően erős gyökérzettel kell, hogy rendelkezzen, ehhez viszont magasabb arányú foszforra lenne szükség. Ezzel azonban a következő kísérletben nyílt lehetőségünk foglalkozni.
A kísérlet során a kontroll közegben minimális mennyiségű műtrágya volt található, míg a kezeléseink során 4-4-4 NPK arányú mikrogranulált és pelletált szerves trágyát, illetve 10-3-3 NPK arányú szervestrágya-pelletet használtunk 1kg/100 liter felláp tőzeg arányban (4. kép). A kínai kel növények kelése mindegyik kezelésnél megfelelő volt, azaz kelést befolyásoló toxikus hatásról nem beszélhettünk.
4. kép: Balra – pelletált 4-4-4 NPK arányú szerves trágyával kezelt; Jobbra – pelletált 10-3-3 NPK arányú szerves trágyával kezelt kínaikel-palánták
A növényeink az 5. hétre érték el azt a fejlettséget, aminél kiültethetőkké váltak, ekkor végeztük el a legtöbb mérést. Ennek eredményeként bizonyítottuk, hogy a palánták zöld részei a kontrollhoz képest sokkal fejlettebbek lettek, ugyanakkor a nitrogéndús kezelésben részesült kínaikel-palánták gyökértömege a kontrolléhoz állt közelebb, habár ebben a tekintetben markáns különbséget nem tapasztaltunk.
Ugyan utóbbi kísérletünkben nem volt jelen a műtrágya tápoldatos alkalmazása, célunk a folytatás oly módon, hogy azzal az integrált termesztés műtrágyamennyiséget csökkentő szemléletére is komolyabb hangsúlyt fektessünk. A gyakorlat számára bizonyítottuk a kemikáliák csökkentésének valós lehetőségét, kidolgozott módszerrel rendelkezünk a tápdús és szerkezetstabil palántanevelő közegkeverékek előállítására, amely azonban nem zárja ki a műtrágyahasználatot. Mindezekkel előbb-utóbb hazánkban is elterjedhet a környezetet kevéssé terhelő palántanevelés, kezdetben akár már kisüzemi körülmények között is.
Fotó: A szerző felvételei
Dr. Pap Zoltán
BCE Kertészettudományi Kar, Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék
